Az előző eset óta eltelt egy hét. Jeongin minden éjszaka szorgalmasan tanult. Iskolában is a szabad szüneteiben a könyveket és tételeket bújta. Most jelenleg angol órájuk lesz, így Chant várták a teremben ücsörögve. A kirándulás óta mindenki vissza került a normális iskolai kerékvágásba. Volt aki eszeveszettül, minden pillanatban az érettségire tanult, volt aki még csak a könyv közelébe se nézett. Soobinnal is lenyugodtak a kedélyek. Chan nem féltékenykedett, és Beomgyutól is bocsánatot kért a Yeonjunos ügy miatt. Xion meg ugyanolyan kívülálló volt mint eddig. Jó barátok voltak, de mégsem volt benne annyira a társaságban. Nem is várta el, hisz csak pár hónapja jött ebbe az iskolába. Elvolt ő jól a barátaival az előző iskolájából.
- Sziasztok - lépett be Chan az ajtón a csöngő megszólalásával párhuzamosan. Jeongin szemei felcsillantak párja érkezésére, aki rá mosolygott.
Az idősebb benyomott a magnóban valami szöveget amit a diákoknak hallgatni kellett volna. Volt aki figyelmesen jegyzetelt, és volt aki egy cseppet se figyelt. De Chant ez most nem érdekelte, tudta, hogy érettségi időszakban már nem szabad nyúzni őket.
Jeongin viszont képtelen volt figyelni. Nagyon akart, de csak az vonta el a figyelmét, hogy nyitva tartsa a szemét. Több hete éjszakázik, és elég keveset alszik. Szemei már le le ragadtak, de mindig makacsan nyitva tartotta őket, és nem engedett a kísértésnek. Homályosan látott, és az a tipikus ásítás előtti érzés öntötte el torkát, és nem bírta tovább. Lefejelte a padot, ami egy hangos csattanással hívta magára mindenki figyelmét. Chan aggódva szerelmére nézett. Az utóbbi időben ő is érezte hogy valami nem okés Jeonginnal, de nem történt komolyabb dolog, így nem hozta szóba a dolgot.
- Inie - suttogta édesen Beomgyu Jeongin fülébe, keltegetés gyanánt - Inie... Kelj fel kérleeeek - húzta el az utolsó magánhangzót, de még mindig nem kapott választ. Az osztály közben újra a saját dolgainak szentelte figyelmét, de Chan továbbra is aggódva figyelte a hátsó párost - Naaaa ha felkelsz veszek neked fagyit - mosolygott, és erre Inie nyitogatni kezdte szemeit, majd amint rájött hogy elaludt egyből kipattantak pillái.
- Basszus! Elaludtam - suttogta riadtan, majd elkezdte a jegyzeteket másolni Beomgyuról.
Chan még mindig aggódott. Kissé megnyugodott, hogy csak elszenderedett Jeongin, de kissé ideges volt az oka miatt.
A csengő szakította félbe Chan gondolatait. Legszívesebben azonnal odament volna és megölelgette volna a fiatalabbat, és kifaggatta volna a gondolatairól, bajairól, de nem lehetett. Mások is voltak ott, és sajnos meg kellett tartani a tanár diák kapcsolat látszatát. Pedig Chan legszívesebben világgá kürtölte volna hogy hozzá tartozik a kisebb fiú.
- Mi a baj Jeongin? - kérdezte Beomgyu.
- Semmi, semmi - mondta viszonylag meggyőzően.
-Jeongin, egy csomó ideje legjobb barátok vagyunk, tudom mikor vam bajod, és mikor nem. És azt is hogy mikor hazudsz - nézett rá jelentőség teljesen barátja.
- Hát.... Ti hogy tanultok Yeonjunnal? - kérdezte Inie.
- Nem tanulna, de mivel én tanulok, és akkor is amikor vele vagyok, így kénytelen ő is. Tehát mi így együtt tanulunk. Kikérdezzük egymástól az anyagot, mint az ilyen undorítóan szerelmes párok, és ha ügyes volt egy csók a jutalom, vagy... - pirult el.
- Jesszusom, ti ilyen sűrűn csináljátok? - akadt ki - Nem szakad szét a feneked?
- Ugyan, már megszoktam - vont vállat - Te is meg fogod. Na de ki vele, mi volt ez az elalvás.
- Hát.... Az a helyzet hogy.... Nem igazán jó helyre rakom a tanulást - kezdett bele.
- De ugye tanulsz? - vonta kérdőre.
- Persze! Csak...akkor amikor Channel vagyok, nem m akarok tanulni. Nem m akarom arra pazarolni a vele töltött időt.... Ezért utána tanulok.... És az elmúlt pár hétben nem igazán aludtam sokat - nevetett el kínosan a mondat végére.
- Inie - ölelte magához barátját - Ez így nem jó! Beszélj Channel, biztos szívesen segítek is a tanulásban - adott tanácsot.
- Rendben. De most kijössz velem mosdóba? - kérdezte Beomgyu pedig bólintott. Kimentek a folyosóra, és a nyüzsgő diáksereg még elnyomóbban hatott Jeonginra. Elbotorkáltak a mosdóig, Jeongin megmosta az arcát. De semmi. Egy fél hónapnyi alvás hiányt nem lehet eltűntetni pár csepp vízzel. Beomgyu végzett, és kimentek a folyosóra. Jeongin megint kezdett homályosan látni. Már már szédelgett, úgy érezte, mintha sok kicsi súly húzná le testét a mélybe. Nem figyelt, és véletlen neki ment valakinek. Megtántorodott, megkapaszkodott a falban és úgy ment tovább. Nem érzékelt maga körül semmit, Beomgyut se, hogy itt van e vagy nincs. Csak az lebegett a szeme előtt hogy vissza jusaanak az osztályban. Hallotta a diákhangok összességét, de minden olyan tompa lett. Az események túl gyorsan történtek Jeongin szemében, és egyszer csak arra eszmélt, hogy megbotlik saját lábában és két erős, ismerős kar elkapja. Ezután elsötétült minden.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
