❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

28

Egészen beesteledett az idő, amikorra vissza értek a tábor helyre. Mindenki vissza szaladt a házaikba, és előkészültek az esti sütögetésre. Kénylemes ruhát vettek fel, és kihozták a sütni való szalonnát, virslit, meg ilyeneket.

- Felelsz vagy mersz? - ajánlotta fel a játék lehetőséget valaki.

- Oké - egyezett bele mindenki. Még Chan is, amin viszont elég sokan meglepődtek. Kezdődött is a játék. Volt minden. Igyanak mosószert, tangózzanak a felmosóval, vagy éppen csókoljanak meg valakit és hasonlók. Ha nem óhajtotta megcsinálni, természetesen ivott az illető.

A felelések is hasonlóak voltak. Mikor vesztette el a szüzességét, lopott e már, mi a legsötétebb titka, szerelmes e, és hasonlók.

- Chan - nézett a ribi gang egyik tagja rá - Szerelmes vagy? - kérdezte. Chan körbe nézett a társaságon, és Jeongin ártatlan tekintetét látva felsóhajtott.

- Oké, rendben. Szerelmes vagyok - vakarta meg tarkóját, majd kínosan a földet kezdte kémlelni. Közben pedig az egész osztály sikítozott. Kivéve Jeongint. Ő csak ugyanolyan kínosan bambult maga elé.

- Jeongin - mosolygott az egyik lány - Felelsz vagy mersz?

- Öhm... Felelek - mondta, ugyanis nem akart semmi hülyeséget csinálni, de ezzel sem járt sokkal jobban.

- Ahj, pedig szaftos feladatot szántam neked. Ez esetben mondd csak... Szűz vagy még? - kérdezte.

- Hát.... - mindenki elcsöndesedett, és kíváncsian néztek az eddig ártatlannak hitt Iniere. Chan kínosan felhúzta vállait amolyan "nem lehet mit tenni" stílusban - Nem.

- Mi? - kérdezte szinte mindenki és az ez után következő csönd miatt kénytelen volt újra válaszolni.

- Igen! Nem vagyok szűz! Tessék - emelte fel hangját kicsit a barna hajú.

Ment tovább a kör. Eközben Beomgyu éa Yeonjun eltűntek valamerre, Soobin pedig nagyban smárolt valami lánnyal, csak hogy féltékennyé tegye Yeonjunt. Chan teljesen józan volt még, hisz vigyáznia kell a többiekre. Inie meg csak szimplán nem akart inni. Így kénytelenek voltak minden feladványt teljesíteni.

- Jeongin - megint rá került a sor - Felelsz vagy mersz? - kérdezték ismént. És mivel Jeongin gondolta, hogy mit kérdeznének tőle, ha felelne, így a másik lehetőséget választotta.

- Merek - motyogta.

- Na. Tessék - adott a kezébe egy sütögetésből elvett virslit - Edd meg - nézett gonoszan. Jeongin pedig kezébe vette a virslit, és elkezdte megenni. Kínosan ette az ételt, a többiek pedig perverz megjegyzéseket tettek. De Chan viszont annál idegesebb volt. A fiatalabb pedig minél hamarabb túl akart lenni a feladaton, így az utolsó pár centit a virsliből egybe bekapta, a többiekből ezzel hangos "uuuuu"-zást kiváltva. Elpirulva törölte meg szája szélét, majd az ujján maradt majonézt lenyalta. Chan pedig hirtelen felpattant, a diákok pedig meglepődve néztek.

- Öhm - hebegett - Fel kell hívnom anyukámat - szaladt el gyorsan, a legbénább indokkal amit valaha is ki tudott találni. Jeongin is eljött, de azt nem vették észre. Már sötét volt, Jeongin kicsit félt, és egy halkabbat sikított, mikor két erős kar ragadta meg a derekát.

- Shhhh csak én vagyok - suttogta a fülébe Chan - Nagyon jól etted azt a virslit.

- Finom is volt - kuncogott az isősebb mellkasába. Chan felemelte Inie fejét, és össze érintette ajkaikat. Egyre gyorsabban és tüzesebben csókolták, egymást, mikor is Chan egy sóhaj kíséretében elvált szerelmétől.

- Menjünk a szobámba - mondta egy mély rekedtes hangon, amitől Jeongin rendesen meg is borzongott.

Sötétben tapogatózva benyitottak Chanék szobájába, ahol viszont égett a villany.

- Ah Baszd meg Yeonjun! - mondta Chan és gyorsan eltakarta Jeongin szemét, hogy ne lássa a tetőtől talpig pucér Yeonjunt Beomgyu felett terpestkedni. És éppen basztak.

- Azt csinálom, tehát kimennétek? Köszi - mondta idegesen majd a páros gyorsan elhagyta a szobát.

- Akkor menjünk hozzám - mondta Jeongin csillogó szemekkel, ami teljesen elvarázsolta Chant. Jeongin megfogta párja csuklóját, a házig húzta, majd miután bejöttek az ajtón a fiatalabb a falhoz nyomta párját.

Innentől saját felelősség drága lelkeim🌝

- Wow Inie. Mire készülsz? - kérdezte Chan, Jeongin pedig forrón megcsókolta. Kezét az idősebb hajába vezette, néhol meghúzta azt, amiatt Chan a csókba nyögött. Inie az egyik lábát Chan dereka mellé húzta, és ezzel is neki támaszkodott. A szőke kezei a csók közben Jeongin formás félgömbjei felé jártak, és néhol bele is markolt a párnákba.

Jeongin ágyához sétáltak, és a fiatalabb az ágyra lökte szerelmét, aki még mindig sokkolt volt Jeongin hirtelen felbátorodásától. Eközben valahogy lekerült mindkettejükről a póló. Chan nem emlékezett hogyan, és miképp, csak azt vette észre hogy Inie a csókok közbe már meztelen felhevült bőrét dörgöli az ő mellkasának. A barna hajú fiú Chan nadrágjába akasztotta ujját és egy hirtelen mozdulattal lerántotta róla azt.

- M-mire készülsz? - kérdezte Chan az élvezettől már már dadogva.
Jeongin egy perverz mosoly kíséretében elkezdte alsóján keresztül maszírozni párja férfiasságát - Ahh... baby - nyögött Chan, Jeongin pedig hirtelen lerántotta róla az alsót. Egy pillanatra megingott, félénk személyisége újra előjött, de párjáért megteszi ezt.

- Tudod, ez a virsli jobban tetszik - simította végig egy ujját Chan hosszán, majd szinte az egész férfiasságát bekapta. Egyből gyorsan bólogatott szerelme farkán, aki egyre hangosabbakat nyögött.

- Inie... - nyögött, majd a fiatalabb szájába élvezett, akinek muszály volt lenyelnie az ondót, hisz kiköpni tiszteletlennek gondolta. Ha bár most elég szemérmetlenül viselkedik, de egy idő után kissé tetszett neki az idősebb íze. Ártatlan szemekkel Chanre nézett, majd letörölte szája szélén ott maradt nedvet - Najó, eddig bírtam - mondta Chan és hiper gyorsasággal fordította Jeongint, és egyből csókolni kezdte őt, miközben keze máshol járt. Ujjai egyből pumpálni kezdték Jeongint, akin most volt a sor hogy édeseket nyögjön
- Jöhetek én? - kérdezte engedély kérően Chan, majd amikor Jeongin bólintott, egyből belé nyomta magát
- Az előbbi kis műsorod miatt adsig foglak dugni, hogy holnap járni se tudj babyboy - váltott Chan durvábbra, majd egyből mozogni kezdett a fiatalabban.

Jeongin viszont egyre gyorsabban és magasabban nyögött. Fejét hátra csapta, a lepedőt markolászta, haja pedig az izzadtság miatt a párnához tapadt.

Chan is egyre férfiasabbakat nyögött, ahogy gyorsabban mozgott.

- Elmegyek - nyögött fel Jeongin, és kettejük közé élvezett. A mámoros hullám hatására rászorított Chan tagjára, akinek ez volt az utolsó löket, és szerelmébe engedte adagját.

- Szeretlek - hanyatlott Jeongin mellé, aki még mindig lihegett az élvezettől. Mikor lecsillapodott légzése párjához bújt és Chant, és a takarót magára húzva aludtak el.