❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

23

Másnap délután Chan és Jeongin azt beszélték meg, hogy találkoznak a kávézónál, és onnan mennek együtt a 3racha próbára. Chan már elindult, de Jeongin csak pár perc múlva megy, hogy ne legyen feltűnő. Mindketten utálták ezt a titkolózást, de még pár hónapig iskola van, és addig nem lenne tanácsos ha kiderülne a szerelmük. Jeongin éppen anyukáját hívta fel, hogy értesítse hogy később megy haza.

- Szia anya - köszönt bele a telefonba a fiatal fiú.

- Szia Inie! Hogy hogy hívtál? - kérdezte hangja alapján mosolyogva.

- Öhm.... Channel elmegyek a próbájukra. És hogy később jövök haza. Ugye nem baj? - kérdezte félve a választól.

- Jaj dehogy is! Tulajdonképpen felnőtt vagy. Egy napja - nevetett - Menj nyugodtan. Érezd jól magad. De mikor jössz haza?

- Öhm...... Este. Valamikor. Chan haza kísér - mondta a fiatalabb, remélve hogy az idősebb tényleg megteszi ezt.

- Rendben. De azért tudj majd még járni - kuncogott a nő.

- De te is - vágott vissza Inie.

- Yang Jeongin! Mikor lettél te ilyen kis..... AHJ! - háborodott fel anyja, de ezt a fiú csak nevetve fogadta.

- Bocsánat anya. Jó szórakozást neked is - köszönt el - Puszi - mondta majd letette. Zsebébe süllyesztette telefonját és elindult a kávézó felé. Egy öt percnyi séta után meglátta az idősebbet egy háttal álló fiúval beszélgetni, akinek kapucni volt a fején. Jeongint egy pillanatra elkapta a féltékenység. Ki ez a fiú? És miért beszélget Channel a találkozónk előtt?
De a féltékenysége el is szállt, mikor Chan integetni kezdett neki, és a fiú megfordult, és megpillantotta Felixet kapucniban. Ez érdekes volt hisz Lix sosem szokott kapucnit viselni. A szeplős fiú félve integetett Inienek, aki akkor ért melléjük.

- Sziasztok! - köszönt, Chan pedig egy gyors kis arcra puszival üdvözölte párját. Jeongin erre természetesen elpirult. Más előtt nagyon még nem mutatták ki kapcsolatukat, az utcai körülmények miatt meg mégjobban zavarban volt - Lix - nézett az egyik lábáról másikra álló barátjára - Miért van rajtad kapucni? Sose szokott.

- Öhm.... Elmesélem. Közben menjünk. Changbinék már várnak - mondta. Felszálltak egy buszra és Lix bele is fogott a monológba - Hát - kezdett bele - A hajam kezdett lenőni. Így be akartam festeni vörösre. Korábban is volt ilyen a hajam így nem féltem tőle, hogy milyen lesz. De.... Mellé nyúltam - sóhajtott.

- És? Milyen lett? - kérdezte kíváncsian Chan.

- Piros! Érted?! Kibaszott piros - kiabált suttogva, majd óvatosan lehúzta kapucniját, és előbukkantak bíbor színű tincsei.

- Szerintem nagyon jól áll - motyogta Inie.

- Oké, nem olyan rossz, de világít! A kávézóban ma kétsuer annyi vendég volt mert engem szúrtak ki először a hajam miatt - panaszkodott.

- Szerintem előnye is van - mondta Chan - Legalább Changbin figyelmét felhívod.

- Ahj... Félek hogy nem fog neki tetszeni - biggyesztette le ajkait.

- Ugyan. Biztosan fog - bíztatta Jeongin, majd leszálltak a következő megfelelő megállóba. Útközben kiderült, hogy Changbin házába mennek, ami elég nagy. Ugyanis Changbin elég gazdag családból származott, így a stúdió termet is megengedhette magának.

Csöngettek. Felixen még mindig rajta volt a kapucni, jól a fejébe húzva, hogy véletlen se látszon ki a haja. Changbin egy fél perc múlva ajtót nyitott, és beengedte a társaságot. Tekintete elidőzött Lixen, aki megpróbált úgy bámulni rá, mintha minden normális lenne. De Changbin elkezdte lehúzni Lix fejéről a kapucnit, de ő hősiesen a fejére szorította a ruhadarabot.