Az érettségi óta eltelt pár hónap. A nyáron Jeongin elment Channel Ausztráliában a szüleihez. Bemutatta párját, akit természetesen szeretettel fogadtak. Két hétig voltak ott, és addig Jeongin annyira megismerte szerelme szülő városát, mintha csak az ő otthona lenne. Az angolja is fejlődött, így néha már ő adta le a rendeléseket a vendéglátó helyeken.
Jeongint felvették arra az egyetemre ahova akart venni, és most ott tanul. Chan pedig Changbinnal dolgozik abba az étterembe, és csak párszor kellett róla leszedni csajokat. Jeongin rendszeresen kiszívja a nyakát, hogy tudják, hogy van valakije.
Beomgyu pedig nem hazudott, tényleg egy tanító képzőn tanul óvó bácsinak. Yeonjun meg valami angolos egyetemre jár, hogy fejlessze tudását. Chan párszor foglalkozik vele, de a fiú van olyan ügyes hogy önállóan is meg tudja oldani a feladatokat.
Soobin kihagy egy évet és elment dolgozni egy ruha boltba. Nem is mkndom mennyire megnőtt annak a boltnak a látogatottsága, mióta a fiú ott dolgozik. De kitalálta, hogy ő műsor vezető akar lenni, ebben pedig barátai támogatják, bármennyire is kinevették az elején.
Xion a csomó jeles érettségijével szinte brámelyik egyetemre bejuthatott volna, de úgy döntött, hogy egy évet utazgat a bartjával. Majd jövőre tanul.
Jeongin össze költözött Channel. A helyére édesanyja barátja költözött, akivel jól kijön a fiú is és Chan is. Inie elment dolgozni abba a kávézóba, ahol minden elkezdődött. Most kis köténykében a pult mögött tölti a minden napjait, meg persze az egyetemi padok mögött.
De mindig van egy fél óra szünete, mikor Chan bejön hozzá. Addig Felix, Seungmin és Minho átveszik tőle a munkát, hogy a fiú tudjon párjával foglalkozni. Most is egy ilyen idő van, a szerelmesek ugyanott a sarokban ülnek egymással szemben.
- Nem tudom mit rajzoljak Chaaaan - nyavajgott Jeongin.
- Házi? - kérdezte Chan.
- Aha. És akié a legjobb lesz, azt kirakják egy pályázatra. Amit ha megynerek Chan, egy csomó jó munka ajánlatot kaphatok. Akár mielőtt befejezném az egyetemet - lelkesedett be - De nem tudom mi legyen. Valami nagyon jónak kell lennie, ha nyerni akarok - gondolkozott el fejét vakargatva.
- Mi lenne ha újra lénnék egy régi emlékünket. És engem rajzolnál - mosolyodott el Chan, mire Jeonginnak egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Szeretlek - nyomott egy cuppanós puszit párja arcára.
- El is várom - nevetett Chan, és beleivott kávéjába. Felnézett Jeinginra, aki gyorsan megállította őt a mozdulatban.
- Állj - mondta Inie - Maradj így - mondta, majd elkezdett rajzolni.
- Mire végzel inkább elpárolog a kávé minthogy megigyam - motyogta a Chan.
- Jaj, ne nyavajogj, csak a vázlatot rajzolom meg, aztán mozoghatsz - sóhajtott a barna hajú és megszaporázta mozdulatait. Már egy ideje rajzolt, szegény Chan pedig még mindig ugyanabban a mozdulatban szobrozott. A többi ember elég furcsán nézett rájuk, Lix majd szétpukkadt a röhögéstől, Seungmimt nem igazán érdekelte a dolog, Minho pedig videót készített az eseményekről.
- Be fog görcsöl ni a homlokom - sóhajtott fel Chan.
- Még jó hogy nem a hajad öreg ember - vihogott Minho, és szelfizett a mozdulatlan Channel.
- Oké, mostmár abba hagyhatod - mondta Inie, Chan pedig megkönnyebbült sóhajt hallatva az asztalra borult. Gyorsan megitta a kávéját, majd egy vagyis inkább kettő hangos hangra lettek figyelmesek.
- JÓNAPOT EMBEREK - jött be Changbin és Jisung a kávézóba. Changbin párjához sétált, szerelmes csókban részesítette, Jisung pedig arról érdeklődött, hogy mit csinál a telefonján. Megmutatta a Chanről készült videót, erre pedig Jisung a földön kezdett fetrengeni a röhögéstől .
- Jeongin, te határozottan szépítesz Chanen - támaszkodott Inie hátára aki csak megforgatta a szemét.
- Igen, Chan nem ilyen szép - csóválta fejét Jisung is.
- Hagyjatok már békén, idősebb vagyok - durcázott be Chan.
- Chan gyönyörű fogjátok be - védte meg párját Inie, a két fiú pedig el is ment.
- Gondoltad volna hogy ez lesz belőlünk? Amikor először találkoztunk - kérdezte Chan.
- Őszintén, én qnnyira be voltam tojva tőled hogy elszaladtam. Mondjuk emlékszel - nevetett fel.
- Minden esetre én örülök hogy így történt - hajolt át az asztalon Chan és egy puszit nyomott párja orrára lenézett a papírra, majd így szólt - Igen, te határozottan szépítesz rajtam.
- Jaj már! - állt fel az asztaltól hirtelen felindulásból, de Chan csak nevetve az ölébe húzta, és össze borzolta párja haját. Ők csak két szerelmes ember egy kávézóban. Nem tanár és diák, nem két idegen, hanem csak ők, kiknek történetük nem volt egyszerű, de mégis a mai napig mosolygásra készteti őket, ha vissza gondolnak rá.
1
Vége
Nagyon szépen köszönöm azoknak akik elolvasták a könyvecskémet. Örülök ha tetszett, a changlix sztorimban még találkozunk, és nem sokára publikálok egy minsungot is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
