❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

14

A következő napok is hasonlóan teltek, mint az előző. Jeongin falfehér volt, karikásak voltak a szemei. És kerülte Chant. De ha véletlenül meg is látta elfutott. És írt. Barátai, Beomgyu és Xion is nagyon haragudtak Chanre. Bár az utóbbi még csak látni látta, még is mérges volt, hogy csak játszadozott az egyik legjobb barátjával.

- Inie - bökte meg a szinte nyitott szemmel alvó barátja vállát Beomgyu.

- Mi? - kapta fel a fejét.

- Semmi csak már egy ideje bámulsz magad elé.

- Ja... Csak elgondolkodtam - biggyesztette le az ajkait.

- Már pár napja gondolkodsz - motyogta Xion - Csütörtök van Inie! Ez pedig hétfőn történt! Esküszöm letöröm a tökeit - simított idegesen tarkójára.

- Igen! Beszélek vele! - mondta Beomgyu. Ezután Yeonjun jött be a terembe. Beomgyura nézett, aki erre felhúzta lábait mellkasa elé, és átkarolta azokat. Savanyodott fejjel nézett, majd arcát is térdére hajtotta. Jeongint pedig ez aggasztotta. Xion nem tudta, hogy Beomgyu milyen élettel teli, és optimista volt ezelőtt. De Jeonginnak viszont feltűnt barátja változása. És ez akkor történt, mikor Yeonjunnal beszélt. Ez pedig nem tetszett Jeonginnak. Hogy egy fiú miatt így elvesztette vidámságát barátja. Úgy döntött beszél a fiúval. Ennyivel tartozik Beomgyunak. Ha már ő beszélni fog Channel.

Da ma még van egy órája szerelmével.

Amire éppen most csöngettek be. Chan, szőke hajába túrva jött be a terembe. Tekintete egyből Iniere siklott, aki lehajtotta fejét. Erre Chan idegesen megrázta fejét, majd az asztalhoz ült. Beomgyu szúrós szemmel nézett Chanre, Xion pedig a szemét forgatta.

- Öhm... V-vegyétek elő a tankönyvet - remegett kissé meg a hangja amikor Beomgyu véletlen beleköhögött a mondatba.

- Beomgyu ne krákogj mán - hurrogta le Yeonjun, mire Beomgyu nem szokásosan vitába szállt, hanem lefejelte a padot. Jeonginnek ez megint nem tetszett. Most már biztos, hogy óra után megkeresi a fiút.

Chan pedig bűntudattal lapozgatta a könyvét, és szólította föl a diákokat. Jeongint direkt nem kérte fordításra.

- Jövő órán felelünk a szövegből - mondta, majd a cuccait összeszedve, egy utolsót Jeonginra nézve lépett ki a teremből. Gondolkozott rajta, hogy megvárja Iniet, és bocsánatot kér, de a kifele sereglő diáktenger megváltoztatta döntését. De abban a seregben viszont Jeongin is benne volt. Látta, hogy Yeonjun egy elhagyatottabb fiú mosdó felé igyekszik. Inie, pedig naívan követte. Mikor már pár perc eltelet, miután Yeonjun bement a mosdóba, Inie is utána ment. Nem volt bent senki. Vagyis de, Yeonjun és ő ott voltak, de rajtuk kívül senki. Inie a csaphoz állt, majd megnyitotta azt és mit sem sejtve megmosta az arcát. De mire felemelte a fejét a tükörből már Yeonjun tekintetét látta.

- Miért vagy itt? - kérdezte.

- Cs-csak - dadogott Inie.

- Követtél igaz? - sóhajtott - Már te is odavagy értem? Azt hittem utálsz. De ha be akarsz állni a sorba csak nyugottan. Én nem vesztek vele semmit. De te biztos.

- N-nem - ennyit tudott kinyögni majd erőt véve magán folytatta - Beomgyu szomorú.

- És ahhoz nekem mi közöm?

- A-azóta hogy beszélt veled - mondta - Úgy gondolom tudhatsz erről valamit. Előtte csodálattal, és lelkesedéssel beszélt rólad. Most meg megrezzen ha a neved is meghallja. És ez azóta van hogy korrepetál téged.

- Korrepetál? Ezt mondta? - nevetett Yeonjun.

- Igen. Miért nem így van? - kérdezte kicsit hivalkodó hangnemben Inie.

- Hű de bátor lett valaki - lépett olyan közel Iniehez hogy a falig hátrált - Tudod, nem érdemes velem ujjait húzni. Idősebb, és erősebb is vagyok mint te. Bármit meg tudnék veled tenni - mondta, majd az első ütés csattant a fiatalabb arcán. Jeongin a meglepődöttsége miatt csak állt, mint egy darab fa. De Yeonjun nem hagyott gondolkodási időt. Egyből jött a második. Majd a harmadik. Utána a hasát, és hátát kezdte ütni addig, amíg Jeongin sírva, szótlanul össze nem gömbölyödött a földön - Hah. Látkd, gyenge vagy. Nekem ne besuélj vissza, különben nem jársz jól mondta, majd még Iniebe rugott.

- Jeongin - szaladt be kiabálva Beomgyu, az oldalán Channel. Beimgyunak elkönnyesedtek szemei, ahogy meglátta a földön fekvő Jeongint, és az épp őt ütő fiút.

- Oh, ide értél - mondta, majd vigyorogva közelebb ment Beomgyuhoz.

- Azt mondtad nem bántod! Úgy egyeztünk meg...

- Csak kiadtam ami jár neki. De korrepetálsz? Komolyan? Szerintem hihetőbb lett volna ha elmondod neki az igazat - röhögött fel Yeonjun.

- Végeztünk - morogta gyűlölettel a szemében, majd a szinte eszméletelen Jeongint tartó Channel együtt kimentek a folyosóra, onnan pedig. Leültek egy padra Inievel.

- Jeongin. Életem. Drágám - simogatta arcát Chan.

- Ezt nem a barátnődnek kéne mondanod? - kérdezte Beomgyu.

- Nincs barátnőm.

- Mi?!

- Azt hittem hogy Xion Jeongin barátja. És vissza akartam ütni.

- Hát bazdmeg sikerült - rázta a fejét - Csak tudd, csak azért hívtalak mert segítség kellett. Ha Inie jól lesz, ezt vqgy helyre hozod, vagy békén hagyod őt.

- Rendbe hozom. Nem bírnám ki nélküle - nézett szeretetteljesen az ölében fekvő fiúra, majd egy apró puszit lehelt homlokára.

- Be kéne vinni a kórházba?

- Szerintem nem kell. A sebeit le tudom kezelni...de ha van valami azonnal szólok - mondta.

- Rendben. De holnap nem jöhet iskolába.

- Ez egyértelmű. Otthon maradok vele.

- Helyes.. Az anyukájával majd én beszélek. Téged még nem is ismer.

- Köszönöm - mondta Chan majd haza felé indult, ölében a szerelmével.
Szinte futott, hogy minél hamarabb haza érjenek. De Jeongin még mindig ki volt ütve. Beütötte a kapu telefonba a kódot, majd felrohant a lépcsőn. Kizárta az ajtót, majd egyből a kanapéra fektette a már ébredező fiút.

- Hol vagyok? - nyitogatta szemeit a fiú - Chan - könnyesedtek be a szemei.

- Hé! - ült mellé majd ölébe fektette a fiút - Nem hagyom hogy sírj.

- Nem akarok itt lenni - motyogta.

- Mi?

- Barátnőd van. És engem pedig átvertél.

- Ígérem, hogy mindent elmagyarázom Inie.

- Mikor?

- Majd ha jobban leszel.

- Nem! Én most akarom. Nem akarok úgy itt lenni hogy-

- Értem. Akkor bele kezdek - motyogta - Láttalak Xionnal ölelkezni hétfő délután.

- De hát Beomgyuval is sokat ölelkezek.

- De Beomgyu tudom hogy csak a barátod. Xionról pedig még semmit nem hallottam. És igen. Féltékeny lettem. Ezért egy jó barátom segítségét kértem hogy féltékennyé tegyelek...

- Hát sikerült - forgatta a szemét Inie.

- Tudom. Hibáztam. Félre értettem a helyzetet. De kérlek bocsáss meg nekem. Nem bírnám ki ha haragudnál rám - könnyesedtek be mostmár Chan szemei is.

- Rendben. Megbocsátok. Csak ne sírj nekem - mondta Inie, majd kényelmesen Chan karjai közé feküdt.
Chan pedig, így január végén azon gondolkodott, hogy most ők mik is valójában.

Gratulálok Inienek az érettségijéhez😘😘😭💕