❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

21

Jeongin reggel  egyedül kelt. Channek haza kellett mennie, hisz neki is össze kellett készülni a másnapi iskolára. Meg hát ruhája se volt itt Jeonginnál. Jeongin már rendben volt, feneke nem fájt és a fejfájása is elmúlt az iszákos estéről. De viszont csak Chanre tudott gondolni, és a vele töltött percekre. A lopott édes csókokra, az összebújásokra, és égő fejjel gondolt vissza az éjszakai történésekre.
De most viszont gyorsan kimászott az ágyból és készülődni kezdett. Valami szépet akart felvenni, mert tetszeni akart Channek. Még csak pár nap telt el a kapcsulatok létrejötte óta, és meg akarta tartani a fiút. Nem akarta hogy találjon valaki mást, aki majd jobb lesz. Így figyelmet fordított kinézetére.

Mikor úgy gondolta hogy elkészült, magára kapta farmer dzsekijét, és iskola táskájával elhagyta a lakást. Alig tett pár lépést mikor egy kocsit hallott meg zúgni vészesen mögötte.

- Hé! Inie! - kiabált a kocsiból legjobb barátja. Hátra fordult, és megpillantotta Beomgyut Yeonjun mellett ülni a kocsiba. Yeonjun lazán fogta a kormányt egyik kezével, másikkal pedig szerelmét karolta át.

- Pattanj be kölyök - intett fejével - Elviszünk - mondta.

- Köszönöm - hajolt meg kissé Jeongin majd az autóhoz szaladt, kinyitotta az ajtót, és gyorsan beült az ülésre hogy ne tartsák fel a forgalmat.

- Yeonjunnal tegnap mentünk el a kocsiért - áradozott Beomgyu.

- Igen - helyeselt - Most jött meg a fizetésem amivel véglegesen ki tudtam fizetni az utolsó filléreket is - mondta büszkén.

Begurultak az iskola előtti parkolóba, ami előtt pont Chan sétált el egy bőr dzsekiben, és egy fekete szaggatott farmerben. Szőke haja ugyanolyan rendezetlenül állt mint szokott, de most szemét kihúzta kicsit. És ezt Inie iszonyatosan szexinek találta. Párja fehér bőréhez nagyon jól állt a sötét szemceruza, és ezt tátott szája is bizonyította. De ezt Chan is észre vette, mert elnevette magát a fiatalabbat látván, mire ő észbe kapott, és magát össze szedve gyorsan kiszállt a kocsiból.

- Szia - adott egy puszit Chan a fiatalabb buksijára.

- Chan, megláthatnak - tolta el magától az idősebbet.

- Ugyan, senki sem szokott a parkolóban lenni - nevetett, bár pont ekkor gurult be egy kocsi, amiből az igazgató szállt ki. Chan kínosan a tarkójára simított, míg Inie a földet kezdte pásztázni.

- Bang! Yang! Maguk itt? A parkolóban? Úgy tudom egyiküknek sincs autójuk, még is mit keresnek itt? - vonta kérdőre őket.

- Elnézést igazgató asszony, Yeonjun hozott el Beomgyuval, csak ők már bementek. Aztán Mr. Bang megálított - mondta ugyanannyi magyarázkodást hagyva Chanre aki amolyan "köszi" stílusban megforgatta a szemét.

- Mr. Bang? Mi volt olyan sürgős megbeszélni való? - kérdezte.

- Öhm.... A mai felelésről volt szó. Jeongin fog felelni, mert nem írta meg a témazárót - hazudott valamit.

- Oh tényleg? Hanyadik órában? - kérdezte noteszét fellapozva.

- Negyedik - motyogta Inie.

- Áh! Pont be vagyok írva óra látogatásra! Tudja az új tanároknál az első pár hónapban ezt meg szoktuk ejteni. Nem mondtam? - kérdezte a nő.

- Nem - állt egyik lábáról a másikra Chan.

- Oh. Akkor most mondom. Készüljön fel. Negyedik órában találkozunk. Yang, maga meg szépen feleljen. Na befelé ne ácsorogjunk itt - terelte befelé a párt, akik kínosan néztek egymásra.