Jeongin reggel eléggé álmosan kelt. Az éjszaka későn feküdt le, ez pedig mostanában hobbijává vált. Ugyanis a közelgő érettségire muszáj tanulnia az embernek. Délután általában Channel találkozik, így a tanulás már csak utána következhet be. Természetesen erről az idősebb mit sem tud, hisz akkor már rég elcserélte volna a találkozójukat arra hogyva fiatalabb emberi órákban bújja a kidolgozott tételeket.
A fiú magára kapott egy egyszerű rövid ujjú pólót, egy farmer nadrágit, és egy farmer dzsekit. Megfésülködött és a fejébe húzott egy fejpántot, majd az ajtóhoz sétált.
- Puszi anya! - kiáltott vissza a házba.
- Vigyázz magadra! - kiáltott vissza a nő, Jeongin pedig elhagyta a házat.
Az utcán sétált, és egyszer csak egy autó zaját vélte felfedezni maga mögött.
- Kölyök! - kiáltott Yeonjun, erre Jeongin mehfordult - Pattanj be - mutatott a hátsó ülésre, ahol már egy személy ücsörgött. Soobin.
- Jó reggelt - huppant be az autóba Jeongin, és beszédbe elegyedett az utasokkal.
Chan szokásos kedvvel baktatott az iskola épület felé. Mit sem sejtett Jeongin éjszakai tanulásairól, hisz mikor vele találkozik, már mindig kipihentnek tűnik.
Meglátta Yeonjun kocsiját, és mosolyogva nézett felé, tudván hogy szerelme is ebből fog kiszállni. Ám lehervadt arcáról a mosoly mikor Inie Soobinnal beszélgetve lépkedett az iskola felé. Chan megrázta a fejét, és befelé indult az épületbe, meg se várva Jeongint.
Nyugtalan volt. Nem tudta, hogy szerelme mikor lett ilyen jóban Soobinnal. Azt hitte Jeongin utálja őt nem? És tényleg csak jóban vannak? Mi van, ha Soobin ráhajt Iniere. Jeongin esetleg meg beadja a derekát, mert egykorúak, és ezt nem kéne titkolni. Idegesen a hajába túrt, majd megkezdte útját a kilencedikesek terme felé. Gondterhelten lépett be az ajtón a csengő szóra, majd levágta magát a tanári székbe.
- Munkafüzet 45. oldal, 5., 6. feladat, ha kész vagy szabad foglalkozás - sóhajtott, majd belenézett a munkafüzetbe, hogy egyáltalán mi a fenét adott fel.
Az első padban ülő lány, Rose elég hamar kész lett a feladattal, így megpróbált beszélgetést kezdeményezni a tanárával.
- Öhm.... Valami baj van Chan? - kérdezte Rose, Chan pedig felkapta a fejét az addigi bámulásból.
- Nem, nincs semmi. Csak kicsit kételkeden - rántotta meg a vállát.
- Azt javasolom, ha szabad, hogy gondolkodjon mielőtt cselekszik - mosolyodott el a lány, majd a színes tollaival kezdte unottan színezgetni a füzete szélét.
Ezután a nap gyorsan eltelt. De Chan egész nap ideges volt. Mindenhol rendesen megtartotta az órát, csak áldani tudta az órarendjét, hogy nem volt a párja osztályával órája. Ebéd szünet után Chan az ajtó előtt várta Jeongint. A kisebb fiú éppen kiléppett az ajtón, megölelte Beomgyut, lepcsizott Yeonjunnal, majd mosolyogva integetett Soobinnak. Soobin pedig vissza mosolygott, ami miatt Channek kedve támadt eltörni a fiú lábát.
- Szia! - integetett Channek Inie, és elindultak a kávézó felé. Személyesebb üdvözlésmódra nem volt lehetőség, hisz még az iskolából kilépő diákok látóhatárán belül tartózkodtak. Jeongin közelítette ujját Chan kézfeje felé, és mikor megérintette, legnagyobb meglepetésére Chan hirtelen elhúzta a kezét.
- Izé...... Bocsánat, csak elgondolkodtam, és kicsit megijedtem - szabadkozott Chan, de Jeongin továbbra is értetlen tekintettel vizslatta. Össze fonták ujjaikat, majd beléptek a kávézó ajtaján. Leültek szokásos helyükre, a sarokba, de előtte kikérték rendelésüket.
- Milyen volt a napod? - kérdezte félénken Jeongin . Érezte hogy valami nem okés az idősebbel, és remélte, hogy ebből rájön hogy mi történhetett.
- Semmi különös - vonta meg a vállát. Seungmin letette asztalukra a kért italt, majd vissza ment a helyére. Mindketten szájukhoz emelték a poharat, és lassan kiürítették a tartalmát. Ám ekkor Jeongin telefonja felvillant. Üzenete érkezett, és Chan fejjel lefelé csak az o-t és az n betűt tudta kivenni így egyből a mai nap zavaró emberére asszociált. Idegei pattanásig feszültek, ahogy Jeongin nem zavartatva magát vissza írt az illetőnek, akit Chan még mindig Soobinnak gondolt - Na jó - szólalt meg végül.
- Mi az Chanie? - kérdezte mosolyogva Inie, és lerakta telefonját.
- Mikor lettél te ilyen jóba Soobinnel? - vonta kérdőre, a fiatalabb pedog meghökkenve fogadta kérdését.
- Hát... A repülőn vissza felé - kezdett bele - Megkérdezte, hogy leszek e a barátja, de-
- Hogy micsoda? - emelte fel a hangját, Jeongint végig sem hallgatva - És legalább igent mondtál? Így kell megtudnom hogy megcsalsz? Ha rá se kérdezek el sem mondod? És ilyen bűntudatlanul itt ücsörögsz velem? Tudod mit, menj és legyél Soobinnel, mit bánom én - pattant fel, és az ajtó felé sétált maga mögött hagyva a meghökkent könnyes szemű párját.
De valaki még tanuja volt a beszélgetésnek. Seungmin, ki oly sokszor végig bámulta a pár közeledését itt a kávézóban, nem hagyhatta hogy emiatt kárba vesszen a kapcsolat, hogy Chan túl csökönyös és nem képes végig hallgatni szerelmét.
- Chan - ragadta meg a csuklóját az említett.
- Mi az? Elmehetnék? Épp most dobtak - forgatta meg szemeit.
- Végig sem hallgattad szerencsétlent, menj már vissza, Inie baba nem olyannak tűnik aki összejön fűvel fával - utasította, Chan pedig vissza fordult a már zokogó szerelme felé. Akkor Chan minden elfelejtett amit aznap gondolt, Jeongin mellé rohant, átölelte, és megpróbálta elállítani sírását.
- Baba - suttogta fülébe - Sajnálom hogy nem hallgattalak végig, szeretlek - motyogott édes kis semmiségeket Jeongin fülébe, majd letörölt könnyektől nedves arcát - Életem, ne sírj. Senki sem érdenli meg a könnyeidet - csókolt párja arcára, aki apró bólogatásokba kezdett és Chan úgy látta hogy mostmár vissza ülhet a helyére.
- Egyértelműen visszautasítottam Soobint. Megpróbált megcsókolni de én ellöktem. Mert téged szeretlek - suttogta remegő hangon az utolsó mondatot - Azután elmondtam neki hogy veled vagyok. Ha egy hónapja nem árulta elsenkinek, már nem fogja. Nem kell aggódnunk. Azt mondta, megpróbálja elfelejteni Yeonjunt. Én pedig tanácsot adtam neki. Így lettünk jóban.
- Sajnálom Inie. Ígérem legközelebb végig hallgatlak - fogta meg a Jeongin kezét, és ujjával finom bőrére simított.
- Sosem lennék képes téged megcsalni Chanie. Nálad jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Minek cseréljelek le? - nevetett fel csöppet majd az asztalon áthajolva apró csókot kezdeményezett az idősebbel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
