❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

36

Jeongin, mikor felébredt, értetlenül nézett körbe. Felismerte a helyet, a védőnő rendelője, de nem igazán tudta hogy került ide. Csak arra emlékezett, hogy sétáltak a folyosón, majd itt nyitotta ki a szemét. Kicsit felült, és meglátta Chant ülni egy széken, aki egyből felpattant mikor meglátta az ébredező Jeongint.

- Jeongin! Felkeltél! - pattant fel Chan - Mina! - szólította a védőnőt.

- Oh, látom felébredtél - mosolygott Jeonginra.

- Mi baja van? - kérdezte aggodalmasan Chan.

- Valószínűleg több hete nem alszik kellő mennyiségűt, és a szervezete elfáradt - mondta miközben egy lapra írt valamit - Jeongin, esetleg nem tudsz aludni éjszaka?

- Talán inszomnia? - Chan eléggé aggódott hisz régebben ő is küzdött ilyesmivek és nem akarta hogy szerelme is átélje ezt.

- Nem, tudok aludni..... - motyogta - Csak mostanában nem szoktam - szinte már suttogta.

- Magatokra hagylak titeket, a tanárod szava biztos jobban hat rád - sétált ki a helyiségből.

- Inie - ült mellé a arra a kis ágy szerűségre - Miért nem alszol? - simított arcára, a barna hajú pedig szégyenkezve lesütötte szemeit.

- Kérlek ne haragudj rám - mosolygott kínosan - Éjszaka általában... Tanulni szoktam. Az éretzségire.

- De drága Inie, miért nem napközben tanulsz? - kérdezte Chan.

- M-mert akkor veled vagyok. És a veled töltött időt nem akarom tanulásra pazarolni - mondta el gyorsan egy szuszra.

- Jaj édesem - ölelte magához - Én szívesen tanulok veled. És megértem, én is érettségiztem, tudom hogy mennyit kell rá tanulni.

- De.... - ellenkezett.

- Nincs de. Megmondom én mi lesz. Elmegyünk Changbinékhoz próbálni. Te hozod a tételeket meg a tanulni valókat és tanulsz. Ha kell Mino segít ő viszonylag jó tanuló volt, Lixtől inkább ne kérj tanácsot mert azt sem tudja merre van az arra.

- Oki.... - motyogta - Haragszol? - kérdzete félve.

- Persze hogy nem haragszom rád Inie. Csak ne csinálj butaságokat - puszilt homlokára - Na menjünk, Mina még gyanút fog.

Kimentek, és Mina mosolyogva meghajolt, majd vissza sietett a szobába. Jeongin és Chan pedig visszafelé sétáltak a folyosókon.

- Bang! Yang! - álította meg őket Ms. Im igazgató nő a folyosón.

- Áá Nayeon - nézett vigyorogva a nőre, remélve hogy nem firtatja hogy miért van megint Jeonginnel.

- Maguk mit keresnek megint együtt? - vonta fel a szemöldökét.

- Elnézést igazgató nő, rosszul lettem, és Mr. Bang volt olyan kedves és elkísért a védőnőhöz. Most éppen onnan jövünk.

- Értem. És mi bajod volt, ha szabad kérdezni - kérdezte, kétkedve.

- Csak keveset aludtam, és össze estem - vonta meg a vállát.

- Akkor ezek szerint nyugodtan megkérdezhetem Minat, hogy tényleg ott tartózkodtak e - sóhajtott, majd igazított egyet táskáján.

- Persze, nyugodtan - kémlelte a földet Jeongin, Nayeon pedig elhaladta a védőnői szoba felé.

Chan és Jeongin pedig tovább sétáltak az ebédlő felé.

- Ez most nem sokon múlott - sóhajtott fel Jeongin.

- Köszi hogy kimentettél - mosolygott.

- Ugyan, az én felelősségem is - mosolygott Inie is - Megebédelek, utána mehetünk - körbe nézett, majd egy gyors puszit nyomott Chan arcára, és elszaladt.

Jeongin beszaladt az ebédlőbe, és leült a barátai asztalához. Mindenki kérdően nézett rá, csak Beomgyu tudta mi a helyzet.

- Na, mérges volt? - kérdezte aranyosan Beomgyu.

- Kicsit össze szidott - motyogta, majd enni kezdett.

- Na mi az Inie, meg lettél bűntetve? - vonta fek szemöldökét Yeonjun, de hiba volt, ugyanis két oldalról kapott egy kis legyintés Xiontól és Beomgyutól a tarkójára - Jó, bocsi - vigyorgott az orra alatt, Inie, pedig hihetetlenül megrázta a fejét.

Befejezte az ebédet, majd felállt, elköszönt, és kiment az iskola elé. Chan már ott állt, így Jeongin mosolyogva odament hozzá.

- Szia Chanie! - integetett neki. Már nyitotta a karját ölelésre, de gyorsan össze is zárta, hiszen még az iskola előtt vannak.

- Gyere Inie, menjünk - indult el a buszmegállóba, a kisebb pedig követte őt.

A jármű pár perc múlva megérkezett, amire a pár gyorsan fel is szállt. Már nem volt üres hely, így azon a kis kapaszkodón kapaszkodtak meg. Biszont Chanen csak egy rövudujjú póló volt, ami eléggé lálátást nyert izamaira. És hát pont mellettük egy fiatal lány ált, aki elég zavartalanul kezdte el stírölni Chant.

- Hé.... Bocsi - szólította meg Chant - Nem érem el a kapaszkodót. Kapaszkodhatnék beléd? - kezdte el rebezgetni pilláit, Chan pedig tehetetlenül nézett, maga elé, és Jeonginra. Ám a kínos választól megkímélhette magát, ugyanis a busz egy hatalmasat fékezett, ezzel mindenki dőlt, egyet, és a lány pont Chanra esett, míg Inie a földre.

- Oh, köszönöm hogy elkaptál - tekergette haját - Látid, máris beléd estem - mondta, Jeongin pedig felállt a földről, Chan hajába markolt, és szerelmes, szenvedélyes csókba invitálta szerelmét. Chan Jeongin dereka köré fonta karjait, és vissza csókolt.

- Tudod, ő meg belém esett, szóvak szállj le a pasimról ribanc - köpte a szavakat Inie, majd le is szálltak a buszról, a döbbent lányt hátra hagyva.

- Wow.... Csak azta. Nem néztem ki volna belőled - nevetett Chan.

- Figyelj, meg kellett neki mutatni, hogy ami az enyém, az az enyém - vont vállat, majd kuncogva az idősebb mellkasába bújt.

- Egyénknét tetszett az a csók - vigyorgott Chan, erre Jeongin elpirult, és mégjobban Chan pólójába temette arcát - Na gyere te nagy baba. Menjünk Chamgbinékhoz - mondta, majd elkezdtek sétálni a jó irányba.

A biasaim egy részben voltak😭😭😭💕

Egyébként ez rohadt jó lett, hallgassátok.

Stan Twice💕