❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

19

Reggel Jeongin kelt fel hamarabb. Az idősebb karjaiban aludt, és hirtelen azt se tudta hogy került ide. Visszagondolt az estére. Arra emlékezett, hogy összejöttek. Aztán pedig táncoltak. Aztán Inie ivott. Innentől már kezdtek homályosabbá válni a dolgok. De amint kics feljebb tápászkodott, és fenekébe fájdalom nyilallt egyből bevillantak neki az éjszaka történései. Kikerekedett szemekkel, piruló arccal nézett be félve a takaró alá. Mindketten meztelenek voltak, így nem csak álmodta az egészet. Mondjuk ezt a nyakát, és mellkasát tarkító szívásnyomok is igazolják. Fejét fájdalom gyötörte, szésült mikor felemelt fejét. Észrevette, hogy Chan is mozgolódni kezdett mellette, így szégyenlősen eltakarta magát a takaróval.

- Jó reggelt - mondta Chan majd amint realizálta hogy nincs rajta konkrétan semmi, az ő szemei is kikerekedtek - Basszus. Ugye mi nem.....

- De - húzta fel lábait Inie.

- Ne ne ne. Pedig még csak aznap este jöttünk össze. Ez nagyon korai. Basszus.

- Nyugi Chan.. Én is hibás vagyok. Bár fogalmam sincs hogy kerültünkn ide...
- motyogta a kisebb emlékezetében kutatva.

- Én igen - vakarta meg tarkóját, majd amikor találkozott a fiatalabb csodálkozó tekintetével, mesélésbe kezdett - Hát... Elmentél táncolni.

- Ugye nem lány bandákat? - sápadt le Inie.

- De - sóhajtott Chan - És ez egy kis bajt okozott nekem. Ha érted mire gondolok - mondta - Aztán meg minden áron segíteni akartál. Amúgy tökre bátorrá tett téged az alkohol - vigyorgott.

- Ugye nem én másztam rád? - kérdezte - Jesszusom én kezdeményeztem? Régebben még a gondolattól is elpirultam - motyogta.

- Hát, azt nem mondtam hogy nem voltál rendesen zavarban - mondta Chan, miközben hátulról lábával, és kezével is átölelte Iniet.

- Basszus! Suli van - pattant fel, és elkezdte össze szedni magát, de Chan vissza rántotta.

- Nyugi. Úgy tűnik nagyon figyeltél órán. Tanítás nélküli munkanap van - juttatta eszébe Chan a fontos információt.

- Oh! Tényleg - nevetett a fiatalabb majd vissza hupoant Chan mellé, de egy fájdalmas szisszenést hallatott. Chan aggódóan ránézett, majd a fenekére, amit még mindig csak a takaró fedett.

- Fáj? - kérdezte, mire a fiatalabb bólintott - Sajnálom - mosolyodott el keserűen, majd az említett testrészre simított. Jeongin az érintés hatására megborzongott, elpirult, majd Chan mellkasába bújt - Amúgy, az este mondottakat komolyan gondoltam. Sueretlek Inie.

- É-én is szeretlek Chan.

- Inie. Tudom hogy nehéz és kompilkált lesz, de lennél a barátom?

- Mi?- kérdezte fel se fogva a kérdés valósságát. Hogy ő? Egy ilyen félisten barátja legyen?

- Lennél a párom Inie? - nézett kiskutya szemekkel szerelmére Chan.

- Persze - kiáltott fel szinte.

- De el kell titkolnunk. Remélem tudod.

- Igen. Az érettségiig. Gondolom - motyogta fejét leszegve.

- Igen - simított a másik kézfejére - és sajnos el kell halasztanunk a külön órákat.

- Miért? Pedig alig tanultunk valamit - biggyesztette le ajkait.

- A bandával akkor lesz egy próbánk - sóhajtott, majd eszébe jutott egy ötlet - Ha akarsz eljöhetsz!

- Mi? Tényleg? - csillantak fel a szemei.