WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

18. Can we talk?

Máshogy ébredtem, mint eddig bármikor. Lassan nyitogattam szemhéjaimat, egyre jobban kiesve nyugalmat árasztó álomvilágomból, de kivételesen nem akartam visszazárni őket, mikor a valóságba csöppentem. Életemben először jobban vágytam a jelenre, mint az általam elképzeltekre. Laposakat pislogva mértem fel Jungkook tökéletes arcát, ahogy mellettem szuszogott. Fel sem fogtam egy másodpercre, hogy ami tegnap történt az igaz. Magam elé tudtam idézni azokat a feketévé sötétül, vágyittas szemeket, ahogy rám nézve azt üzente fel fog falni. Azt az emléket sem lennék képes elfelejteni, mikor nagy kifliként rám csavarodva, húzott mellkasába, áthajította rajtam karját és elaludtunk.

Szem orgazmust okozó vonásait fürkészve elméláztam a bennem felmerülő kérdésen, mi lesz most?

„Hogy kéne értenem ezt a fülledt együttlétet?"

Hiába határoztam el, bátrabb leszek, a félelem egy szemvillanás alatt öntött el, amint eszembe jutott, milyen könnyelműen mondta azt a költözésemre, rendben.

„Lehet ez csupán egy éjszaka volt?"

„Vagy búcsú ajándék? Elvégre már rég tudja, hogy odavagyok érte, hála Yoorának és a lepcses szájának."

„Ah, nem, nem hibáztathatok mást. Biztos, lerí rólam, mit érzek."

„Kook előtt sosem tudnám tagadni."

A röpke boldogság érzet elillant. Már annak is örültem, hogy ennyi jutott belőle. A világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam, amiért haraphattam egy kicsit abból, akiért megveszik a szívem. Egy utolsó felmérést tettem rajtam, majd kicsusszantam mellőle, hogy telefonom keresésére induljak.

Amint meglett a kütyü, realizáltam, hogy még jóval ébresztő előtt keltem. Úgy döntöttem ideje bemennem az irodába és végre valami hasznossal tölteni az időt. Túlságosan idegesített, hogy hányadán állhatok a férfivel, így muszáj volt lefoglalnom magam, na meg, ha nem dolgoznék, ténylegesen élősködőnek érezném magam. Nem mondom, hogy egyszerű volt eltakarni a mámoros éjszaka nyomait nyakamon, de egy kilo alapozó azért hozott a dolgon. A Jin okozta sérüléseket bekentem előtte, amiket minden áldott nap kétszer masszíroztam Namjoon géljével, amitől igen hamar gyógyultak. Hosszú idő után először egy rám hasonlító személy nézett vissza a tükörből, amiért felettébb hálás voltam. A biztonság kedvéért púdereztem is, majd egy szolid sminket rajzoltam szememre, meg számra, végül az egész napos tartás érdekében lefixáltam. „Nagyon kellemetlen lenne, ha valahol lekopna." Bíztam benne azért, ha kilépek a napfényre nem lesz olyan hatásom, mintha maszk lenne az arcomon. Annyira elszoktam a készülődéstől, hogy rendesen izgalommal töltött el, nőt varázsolni magamból. Következő lépésként felöltöztem, a kinti viharos idő ellenére szoknyát húztam és bár blúzt akartam venni hozzá, végül egy karcsúsított ing mellett tettem le a voksom. A lehető legegyszerűbb indok végett, nem mertem bekockáztatni, hogy mikor átdugom fejem egyik selyem blúzomon, akkor arcom nyoma ott maradjon a rengeteg alapozótól. Bár lehetséges, hogy olyan szinten pólusaimba döngöltem őket, hogy az Isten se szedné ki. Amúgy a szépítkezéshez használt készleteimet is Jungkook finanszírozta, csak úgy, mint szekrényem tartalmát. Roppant finoman csináltatta, gondolom Akival vagy valamelyik szobalánnyal, mert az egyik pillanatban még üresen álltak az akasztók, a másikban pedig méreg drága darabok tarkították a létező összes színben. Kook mindenre gondolt, órákra, táskákra, kendőkre és minden féle kiegészítőkre, amit csak ellehetett képzelni, talán még olyanra is, amit nem. Mikor először szembesültem vele, hogy egy valag pénzt pocsékolt rám, majdnem dobtam egy hátast, de aztán lerendeztem magamba annyival, hogy nem fogom mindet hordani, amit meg igen, azt majd kifizetem neki. Többek közt emiatt is akartam már munkába állni. Miután késznek ítéltem magam, a férfi keresésére indultam, hátha van kedve velem menni, de csak a házvezető nőt találtam, aki közölte, a ház ura már elment egy korai találkozóra. Valahol örültem ennek az információnak, mert egyelőre még nem találtam ki, hogyan tudnék a szemébe nézni a tegnapi után. „De ugye most bátor vagyok, szóval muszáj." Kedvesen felajánlotta Jungkook sofőrjének szolgálatát, aki rögvest munkahelyemre furikázna, de elutasítottam mondván, megoldom.