WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

26. Worries

A tervek szerint a szombat estét Jungkookkal töltöttem volna, egy otthoni filmezés, romantikus vacsora és felejthetetlen jakuzzizás lágy keretei között, az erotika hullám hosszán.. De közbe jött egy előre nem látható tárgyalás, amire hivatalos volt egy olyan emberrel, akinek a nevét még nem hallottam. Azt mondta rég ismeri, ne aggódjak, üzleti ügy. Nem ütöttem bele az orrom, de valamiért rossz érzés keringett bennem az egésszel kapcsolatban. Mindenesetre feldobta az ötletet, hogyha már nem jött össze a randi, miért nem megyek el a két lüke barátommal egyet csavarogni, hogy ne unatkozzak. Így esett, hogy Yoorahval és Jiminnel elmentünk a régi nagy kedvenc bárunkba. Kapóra jött, hogy Yoonginak szintén elhúzódott a munkája, így barátom is csak tengette volna az időt a tv előtt. Yoorah pedig szimplán elkéredzkedett Namtól, mert nem akart kimaradni a buliból. Elég komfortos kis hely volt, meleg színekkel, kényelmes bútorokkal, kellemes zenével. Egy időben sokat jártunk ide mi hárman, még mikor Jin engedte, hogy ki tegyem a lábam a négy fal közül, de ennek már jó két éve. Talán ezért nem jutott eszembe magamtól az ötlet, viszont mérhetetlenül jól esett, hogy Jungkook gondolt rá. Nosztalgia fogott el, mert külsőre nem sokat változott hely, viszont észrevehetően népszerűbb lett. Csupán három szabad asztal akadt, így sebtiben letelepedtünk az egyikhez, elfoglalva azt. Zsongtak körülöttünk az emberek, bár szombat lévén ez annyira nem lepte meg egyikünket sem.

"Már szinte elfelejtettem, milyen egy hosszú munka hét után kikapcsolódni a barátaimmal."

- Mit iszunk? - tette fel Jimin a legfontosabb kérdést, ujjai közt forgatva az itallapot. Mivel nem kapott választ, inkább egyesével próbálkozott be nálunk - Yoorah?

- Hát nem tudom. Valami alkoholmentes koktélre gondoltam.

Döbbenten pislogtunk rá a szokatlan megnyilvánulás miatt.

- Most mért néztek rám úgy, mint egy alkoholistára? - tátotta el száját, mélységes csalódást színlelve.

Kuncogásra zendítettünk, mivel viccesen festett kiakadása. Nem mintha komolyan azt hittük volna, hogy alkoholista, de ha együtt voltunk, nem volt szokása elutasítani legalább egy italt.

- Ünneprontó vagy - rántotta meg vállait Jimin, elterelve a figyelmet. - és te ribi, mit kérsz? - fordult hozzám.

- Tequila sunrise - ejtettem ki gondolkodás nélkül.

- Ezt a lelkesedést már szeretem! - bukkant elő fogsora. - Az első kört én állom - azzal felpattanva libbent el az asztaltól.

Míg vártam hangulat fokozómat, rásandítottam barátnőmre, aki a telefonját bújta. Idegesen húzgálta ujját a képernyőn, lefehéredett arccal.

- Minden rendben? - kérdeztem rá furcsa viselkedésére.

- Oh, persze - ugrott vissza a jelenbe, lecsapva készülékét a bútor felszínére.

Ekkor véltem felfedezni, naptárát böngészte. Arcizmainak ijedtsége arra a gondolatra sarkalt, hogy talán elfelejtett egy találkozót vagy esetleg egy eseményt. Egyáltalán nem sejtettem a valódi indokot, amit csak néhány óra után tudtunk meg. Jimin és én, magunkhoz híven jól bekarmoltunk, de viszonylag képben voltunk a világgal. Ivós játékokat játszottunk, idegen emberekkel hülyéskedtünk, akiket Yoorah nem győzött eltávolítani tőlünk és rengeteget nevettünk. Évek óta nem mulattam olyan jót. Még idióta közös képeket is küldtünk párjainknak, hogy tudják miről maradtak le. Turira vettem, hogy holnap fogni fogom a fejem, amiért Jungkookot ezzel zavarom a tárgyalása közben, de akkor mókásnak tűnt. Szóval cseppet becsicsentett állapotunk kellős közepén, legjobb barátnőm olyat mondott, hogy azonnal le kellett ülnöm.