WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

23. Meeting

A kocsiban megbeszéltük, hogy nem viszonyulunk egymáshoz Mr. Long előtt úgy, mint a szeretők vagy bármik is vagyunk. Bár erről nem kellett felvilágosítania, hisz végül a nagy beszélgetős esténkből csak egy halom szex sült ki, majd álomba ájulás, reggel pedig a telefonom munkába indító hangja akadályozta ezt meg. A napok így teltek el, mi pedig alig láttuk egymást. Nem találtunk időt a nagy témánkhoz, ami egyre gerjesztette közöttünk a levegőt. Az autó a járda mentén parkolt le, de Jungkook egyből szólt a sofőrnek, ne hagyja el a verdát, mert nem tudja meddig leszünk bent. Sejtésem szerint szeretett volna hamar túl lenni rajta. A puccos étterem látványától elállt a lélegzetem. Nem voltam még csak hasonló helyen sem ezelőtt. Járásom el is halt, ahogy az ajtó felé közeledtünk.

- Gond van? - mérte fel aggályaimat a mellettem sétáló.

- Dehogy! - vágtam rá és eszembe jutott, hogy ő már hozzá van szokva az ilyesmihez, hiszen dúsgazdag. A küszöböt átlépve egyből letámadt minket a hostess és a lefoglalt asztalhoz kísért, ahol már vártak ránk. Nem tehettem róla, de baromi ideges voltam. A tény, hogy kivel találkozunk is tompává tett, hát még ez a fényűzés, ami körbe vett.

- Jó estét, Mr Long! - üdvözölte őt főnököm tisztelettudóan, ámbár igen csak szigorú tónussal. A idősebb és a fiatalabb férfi már állva várakoztak érkezésünkre.

- Jó estét Mr. Jeon! - invitálta kézfogásba nyájasan az idősebb. Míg ők lefutották a kötelező köröket, én felmértem köpcös alakját. - És te vagy a híres Kwon Seyen, ha jól sejtem. - vett célba köszöntésével, egy gyomorforgató mosoly kíséretében.

- Az lennék? - válaszoltam szelíd görbülettel és illedelmesen megdőltem egy cseppet.

- Bizonyos körökben - sejtelmes kijelentésében mögöttes tartalom bújt meg és ezt kellően éreztette. Gondolom, utána nézett ki vagyok én és megtalálta a nevem a tiltólistán, amire előző főnököm biggyesztett. - Nagyon örvendek - nyúlt mancsomért, amit szintúgy megrázott.

- Apám! Egy hölgyet nem illik így köszönteni! - szólalt fel mögüle a fiatalabb, aki épp végzett Jungkook üdvözlésével. Igen csak mellé lőttem azzal, hogy azt hittem a titkára, hát ezek szerint a fia.

- Akkor elnézést kérek - döntötte meg magát az öreg Long, rafinált fogvillantással, majd helyett adott az ifjabbnak.

- Ne is törődjön vele kisasszony, édesapám modora évről évre romlik - a sármos férfi ránézésre egy idős lehetett velem. Fehér inget viselt, fekete szövetnadrágba bújva, a hatáskedvéért felsője két gombja ki volt gombolva. Igazán lezser. Fekete haja észveszejtően volt beállítva. - Lee Junghwan vagyok, örülök a találkozásnak. - felé tartott kezemet elkapta, megtekerte, majd lehajolva csókot nyomott rá. Nagyot nyeltek a váratlan gesztustól, plusz ahogy ezután rám nézett, attól úgy éreztem jobb lenne, ha elhátrálnék és hazáig szaladnék. De nem égethettem le Jungkookot.

- Lee? - nem titkoltan lepődtem meg. Erre féloldalas mosolyt küldött rám, miközben fülemhez hajolt.

- Látom semmi sem kerüli el a figyelmét. Tudja Mr. Long még gyerekkoromban örökbefogadott, de mivel másom nem volt csak a nevem, így megtartottam. - közelségétől furcsán éreztem magam. Az illat, ami szaglószervembe mászott, nem megszokott. Nem volt benne semmi taszító, mégis veszélyes hatást keltett.

- Kérem, nézze el a faragatlanságom - mondtam a leglágyabb hangszínemen egy barátságos arckifejezéssel. „Valami nem kerek ezzel a sráccal."

- Talán leülhetnénk! - törte meg Jungkook érdes hangja a furcsa társalgást. Egyetértettem vele.

Kihúzta előttem a széket, ami szívdobogtató volt, de amint szembe kerültem újra a kis bestiával már tudtam nagyon résen kell lennem a mai megbeszélés alatt, mert könnyedén átveheti az irányítást. Nem szabadott hagynom, hogy felülkerekedjen rajtam, ehhez pedig koncentrálnom kellett, ami elég nehézkesnek tűnt, mikor Kook a tenyerét a combomra simította. Senki nem látta, csak mi éreztük. Gondolom nyugtatásnak szánta, de még feszültebb lettem, mert úgy éreztem, ha nem szedem össze magam, bántani fogják valamilyen úton módon és azt nem hagyhattam.