WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

29. Danger

A döbbenetet, hatalmas öröm váltotta fel arcán, miután realizálta a helyzet komolyságát.

- Tényleg? - ugrott fel fülig érő szájjal.

- Kitől...?

- Tae kiszedte Yoongiból. - hadarta el gyorsan - Szóval igaz?

"Yoongi kiadott?! Bár, ha Taehyung bedobta az ügyvéd stílust, esélye sem lehetett."

- Ühüm. - bólogattam lomhán.

- Ez fantasztikus! - kurjantotta és seperc alatt karjai közé vont.

"Ez..fantasztikus?"

- Hihetetlen! Egy nagy boldog család leszünk mi hárman! - hangoskodott tovább.

Levakarhatatlan vigyor telepedett rá napokig. Reggeltől estig ott virított az arcán. Még a munkahelyen is észrevették, hogy az általában fagyos, ámbár tiszteletteljes természetű Mr. Jeon majd kiugrik a bőréből. Nem volt olyan szint, ahol nem ez lett volna a beszédtéma. Mindenki azt találgatta mi oka lehet erre a viselkedésre, a kitalációk olyan gyorsan keringtek az osztályok között, mintha pletykagyártás lenne a főprofilunk. Az emberek nagy része elfelejtkezett a saját életéről és csak a főnökével foglalkozott. Többen nyúltak bele némileg a valóságba és kezdték terjeszteni, hogy a góré biztos beújított egy barátnőt. A nagyon fanatikusok pedig esküvőt rebesgettek. Számomra minden ott töltött perc egy kínszenvedéssé változott. A környezetemben dolgozó három nő volt a legrosszabb, az élen Jennyvel, akinek cseppet sem tetszett a nagyfőnök változása. Minden nagyképű megszólalásánál, amikkel azt taglalta mellette mennyivel boldogabb lehetne lovagom, az összes erőfeszítésemet bevetve kellett zárva tartanom a számat. Csak Jungkook, Taehyung és én voltunk, akik tudták a szívem alatt hordott igazságot. Egyre nehezebben bírtam visszafogni kioktató megnyilvánulásaimat kollégáimmal szemben és még ha ez nem lett volna elég, sokszor kapott el random a hányinger. A frissen főtt kávé illata, ami egykor a kedvencem volt, hamar az ellenségemmé változott.

Egy vacsorát sem voltam képes végig ülni nyugodtan, mert mindig megcsapott valami szag, ami felfordította a gyomrom. Arról nem beszélve, hogy párom tapadóssá változott otthon. Mindent velem csinált. Alvás, evés, fürdés.. volt rá példa, hogy a gardróbban is őrzött. Sajnos ezeket egyáltalán nem romantikusan adta elő, hanem telhetetlen aggódással. Úgy tűnt abszolút nem lát már engem, csak a baba érdekli. Máris azt éreztem felébredt a kötelességtudata, amitől bizonytalan és magányos voltam. Rá tett egy lapáttal, hogy a kommunikációnk, faggatózására redukálódott: Jól vagy? Éhes vagy? Jól aludtál? Kényelmes így? Elég meleg? Fáj valamid? Stb. Azt már megemlíteni se merném, hogy ki tudja mióta nem ért hozzám nőként.

A rengeteg rosszullét miatt azt javasolta menjünk el egy magán orvoshoz, amit ő választ. Belementem, mert rengeteg dolgot kellett még tanulnom és megannyi kérdésem akadt, amiket reméltem kettesben fel tudok tenni a dokinak. Amint kitalálta, másnap már meg is ejtettük a vizsgálatot. Régi ismerőse volt a nő, nem akartam tudni honnan, aki fogadott. Jungkook bejött velem, mert őt is sok kérdés foglalkoztatta. Viszont a terebélyes mosoly gyorsan kókadt le őrjítően helyes képéről, mikor fény derült az állapotomra. A babánk szerencsére gyönyörűen fejlődött, viszont az orvos alultápláltság miatt veszélyeztetett terhesnek nyilvánított. Jungkook ebből csak annyit fogott fel: veszély. Onnantól kezdve már nem sima hímestojásként bánt velem ő és a személyzet, hanem Fabergé-tojásként.

Raklapszámra hozatta haza az ételt. Különféle húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket, köreteket és tojást. Minden elkészített fogásban valamiként szerepelt a tojás. Azt szajkózta, hogy az egyik legjobb tápanyag forrás és tele van fehérjével. Egy hétig tömtek minden ilyen szarsággal, mire eljutottunk oda, hogy kifordult a számból. A nyers hús látványától, a sült hús illatától és a főtt tojásnak már csak a gondolatától is ürítettem a gyomrom. Addig - addig próbálkoztak és erőltették rám a különféle "finomságokat", hogy a végére már minden hányingert okozott.