WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

33. Third Step: Old friend

Habár Jungkook azt mondta ez a terv „nem fog ki rajtunk", féltem hogy mégis éket ver közénk, ezért már a felmondásom után hazafelé tartva rátértem a harmadik lépésre. Előkerestem egy régi számot a telefonomban. A név láttán halvány mosoly költözött rám. Eszembe jutott megannyi hosszú, irodában töltött este. Azon agyaltam így napközben vajon válaszolna e a hívásomra, de végül az üzenetküldés mellett döntöttem

Seyen: Emlékszel még rám? 🙂

Úgy voltam vele, majd visszaír, ha lesz ideje, addig félre tettem az ezzel kapcsolatos gondolatokat.

Otthon első dolgom volt kényelmes mamuszba bújni, majd irányba venni az étkezőt. Éhes lettem. Furcsa, de amint átléptem ennek a háznak a küszöbét, szétáradt bennem a nyugalom. A gyomrom egyből jelzett, hogy vágyik némi táplálék után, pedig egy órája még görccsel és hányingerrel küszködött. Ezt jelenti az "otthon"? Sosem éreztem azelőtt ilyet. Jin mellett, amint hazaértem az irodából, a munka folytatódott. Főzés, mosás, takarítás, lelki- és testi kielégítés. Nem pihenhettem, nem lazíthattam, ki kellett szolgálnom őt maximálisan a saját káromra. Egyszerűen nem ismertem ezt a változatát az életnek. „Habár az mindig is zavarni fog, hogy könyörögnöm kell, ha főzni akarok valamit. De most olyan ember van mellettem aki tényleg törődik velem, aki elfogad és minden hibám ellenére is szeret. Megteremti nekem, valamint a gyermekünknek a biztonságot. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy lehet valami ennyire őszinte és jó. Felfoghatatlanul vonzódom Jungkookhoz, no meg olyan szinten szerelmes vagyok belé, ahogy az elképzelhetetlen."

Erőtlenül csoszogtam, de az út felénél sem jártam még mikor Akiba botlottam.

- Jó napot, kisasszony - hajolt meg szokásához híven. - Szolgálhatok valamivel?

- Éhes vagyok. - azon nyomban felkapta a fejét. Habár arca általában nem tükröz reakciókat, nehogy félreértésbe kerüljön, most tisztán leolvasható volt róla a meghökkenés. - Kérhetnék egy tányér húslevest?

- Máris, Miss Seyen! Addig foglaljon helyet! - mondta izgatottan, majd sürgetően a konyha felé sétált.

Ezután folytattam az utam és letelepedtem az asztalhoz, ott várva ételem érkezését. A zavartalan csendben az agyam elkalandozott. „Nem hittem, hogy egyszer én leszek majd akit kiszolgálnak. Soha nem is fogom megszokni. Aki számomra már nem egy szimpla házvezetőnő, úgy gondoskodik rólam, mint egy anya a gyerekéről. Legalábbis így képzelem el ezt a fajta kapcsolatot. Nyilván tisztában vagyok vele, ő pénzt kap az itt létéért, viszont nem hinném, hogy ezt lehet érzelemmentesen csinálni. Illetve mindig tudja mire van szükségem, még mikor ki se mondom. Biztos vagyok abban is, ha a babával kapcsolatban akadna kérdésem, azokra is zokszó nélkül válaszolna és amikor meglesz a bébi utána is segíteni fog, ha nem tudok valamit."
Hamar belibbent a szobába, ajkai szélére tapadt óvatos mosollyal. Elém rakta a gőzölgő levest, amitől azonnal összefutott a nyál a számban.

- Hmm - eresztettem ki egy élvezettel telt hangot, amint belekezdtem az evésbe.

A forró lé végig masszírozta a torkomat, jól eső érzést kiváltva. A baba is elégedett volt vele, mert az egész gyomrom kellemesen bizsergett. Jóízű falatozásomban, rövid időn belül a tányér aljára értem.

- Hozhatok még valamit? - kapott az alkalmon a nő.

- Egy kis vanília puding jól esne. - válaszoltam.

- Rögtön jövök. - hajolt meg, aztán szinte elnyargalt.

- Köszönöm - hálálkodtam távozó alakjának.

A finomság elfogyasztása után, a nappaliban vertem tanyát, egy puha takaró társaságában. Bekapcsoltam a tv-t, majd némi válogatás után megakadtam egy romantikus sorozatnál. Húsz perc elteltével teljesen beszippantott a kdrama és bár már a sokadik résznél járt, amiből egyet sem láttam ezelőtt, már mindenkiről tudtam hogy kicsoda. Mázlimra, egymás után adták le az epizódokat, így nem zökkentem ki a történetből.