WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

28. Unprofitable Business

Úgy tűnt az egész világ a feje tetejére állt. Lüktető mellkassal léptem át Jungkook otthonának küszöbét. Két perccel azelőtt még Yoongi vigasztalt a kocsijában, mert megállíthatatlanul folytak a könnyeim, de már egyedül voltam a gondolataimmal. Alig tudtam kifújni magam, hátamat a bejáratra fektetve, máris előttem termett a mindenen átlátó bejárónő.

- Jó estét kisasszony! - köszöntött szokásos meghajlásával.

Visszaszorítottam az újra kitörni akaró sós cseppeket, mert akkor megkapnám a kérdést, mi a baj. Képtelen lennék válaszolni. A nő a pillanat tört része alatt mért fel és jött rá, valami megint nem stimmel. Komoly vonásait aggódalom tarkította, ennek ellenére szelíd görbületet illesztett ajkára, felfedve előttem szarkalábait.

- Jöjjön, segítek! - intett tenyerével, hogy távolodjak el az ajtótól.

Remegő szájjal tettem eleget a kérésnek, ő pedig azonnal kezelésbe vett. Lesegítette először a kabátomat, majd óvatos mozdulattal szabadított meg a cipőmtől.

- Nehogy nekem felfázzon. - készítette elém meleg mamuszomat, esélyt sem adva a dolog kikerülésére.

Bár nem értettem, mivel a padlófűtés miatt lehetetlen lett volna felfázzak, de nem vitatkoztam. Azt hiszem a törődését akarta kifejezni, vagy az időt húzta, amíg összeszedem magam. Örök rejtély marad.

- Mit gondol kiasszony, elmenjünk megmosni az arcát? - tett fel egy szokatlan kérdést.

Mosolyával, mintha leplezett volna valami mást. Idegességet talán?

- Nincs rá szükség, köszönöm - tiltakoztam a jelenlegi állapotomhoz képest a legkedvesebben.

Nem vágytam másra, mint eltűnni a paplan alatt, párnába fúrt fejjel. Teljesen elbújni. Az agyam túlpörgött a cikázó agyszüleményektől és fogalmam se volt mit tegyek, ezért csak köddé akartam válni egy kicsit. "Hátha egy kiadós alvás rendbe tesz mindent. De az is lehet mára kifogytam a lelki erőből."

- Kérem kisasszony, kövessen a fürdőszobába! - ágált ellenem tisztelettudóan.

- Miért? - sóhajtottam egy fokkal ingerültebben.

"Miért kell pont most erőszakoskodnia velem?"

- Az Úr, a szobájában várja, olyan sötét hangulatban, amilyet még nem láttam. Kérem! Engedje meg, hogy letisztítsam az arcát mielőtt oda kísérem! - hajolt mélyet, hangjában kétségbeesés csengett.

- Jungkook?! - nyikkantam ijedten.

Egyáltalán nem álltam készen arra, hogy szembenézzek vele.

- Igen, kisasszony. Mr. Jeon már órák óta ott várja. Arra utasított, hogy senki mást ne engedjek be és amíg ön haza nem érkezik, hagyjuk magára.

A torkomon semmi sem jött ki ezután, így az idősebb nőnek meg kellett ismételnie a kérdését, amivel a csaphoz invitál. Viszont arra is csak bólintottam.

De ja vu érzés fogott el, ahogy csoszogó lényemet a wc deszka tetejére ültette, majd egy nedves kendővel elkezdte letakarítani fejemről a sminkem és a sírásom összefolyt nyomait. De legalább most nem hánytam. Kémleltem szigorú arcát, a mély ráncokat amik egészen ajkai szélétől orra felé tartottak minél inkább koncentrált. A tekintetében viszont csak zavart láttam és azt, hogy ezt milyen erősen próbálja leplezni.

"A ház ura még sosem viselkedett így. És ez megint miért van így? Miattam!"

"Vajon ez a nő, mit gondolhat rólam?"