WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

27. Troublesome (+16)

Nem bírtam aludni, egész éjszaka forgolódtam azon morfondírozva mikor volt meg utoljára és hogyan fajulhatott odáig a dolog, hogy eddig eszembe se jutott erre gondolni. Jungkook mellett talán túlságosan is biztonság vett körbe, vagy a rózsaszín köd tehetett róla, amibe úszkálok, mióta fizikailag megjelent az életemben? Elvakított a boldogság, mert végre nem csak az elmémben létezett kettőnk kapcsolata? Fogalmam se volt arról, hogy ennyire felelőtlen leszek egyszer.
Zagyva agyalásom miatt elkerült az álom, amit még széles mellkasú lovagom cirógató mozdulatai sem bírtak megidézni. Ezért reggel mielőtt kimászhatott volna mellőlem, azt javasolta maradjak még egy kicsit és pihenjek. Nehéz pillákkal egyeztem bele, majd bágyadtan felsőtestébe gömbölyödtem, azt se tudva melyik bolygón vagyok. Hosszas szeretgetés után kikúszott mancsaim közül és bement dolgozni. Miután magamra maradtam még inkább elkerült az alvás állapota, ezért nagy nehezen én is kikecmeregtem és emberi formára sminkeltem magam, majd követtem főnökömet a munkába.

Taehyungot többször rajta kaptam, hogy lopott pillantásokat intéz hozzám a nap folyamán, de mindig elkapta tekintetét mielőtt szemmel kérdőre vonhattam volna. Még ő is tudta, valami nem kerek velem ma, mert habár fáradt vonásaimon javítottam korrektorral és alapozóval, a gyomromat terrorban tartó görccsel képtelen voltam mit kezdeni, ami kihatott a kedvemre. Sőt a kisugárzásomat is úgy képzeltem el, mintha egy nagy fekete köd közepén ülnék. Ebédszünetig várt, míg szóvá tette, máshogy viselkedek, mint szoktam. Hanyag választ adtam: fáradt vagyok. A nagyfőnök figyelmét nem kerülte el mondatom, amiért megannyi aggódó arckifejezéssel bombázott. Persze ezt pedig Jenny nem tudta elengedni. Még inkább kiszemeltjére koncentrált és hirtelen egy munkával kapcsolatos ügyet hozott fel, miközben belecsimpaszkodott párom karjába. Úgy tűnt az íriszembe keletkezett szikrák, menten kipattannak és helyben elégetik a nő teljes valóját. A góré visszafogottan utasította rendre munkatársamat, aki igen csak átlépte a határt. Amint megszabadult a vörösre festett karmoktól, lazítottam tartásomon és megkönnyebbült pislogásokat küldtem felé. Elmosolyodott birtokló magatartásomon, amit eddig nem sokszor tapasztalt ilyen intenzíven. Hálás voltam, mert ismét nem kellett kimondanom mire vágyok, ő magától tudta, hisz számára továbbra is nyitott könyv volt a mimikám. Folytattuk az evést, de egy csendes percben tekintetünk sóvárgott a találkozásra, ezért kontaktot teremtettem lágyan fénylő íriszével.

"Életem szerelme. És talán leendő gyermekem apja."

Biztosan kellett tudnom, ezért elhatároztam délután veszek egy tesztet.

A szünet végén mindenki visszatért a dolgához, de kisvártatva a nagyfőnök megjelent tágas szobánkban. Azt hittem engem keres és ismét „smárolgatni" akar, de váratlanul nem az én nevemet ejtette ki nem elégszer csókolt száján.

- Miss Kim, kérem fáradjon az irodámba! – mondta monoton hangon, majd sarkon fordult egyetlen kósza pillantást se vetve rám.

Jenny izgatottan ugrott talpaira, aztán megigazította szoknyáját. Hatalmas mosoly terült el arcán, ami viszketésre késztette a tenyeremet. Izgága totyogásából azonnal látni lehetett mennyire kedvére való, hogy személyesen őt hívta be álmaim férfija. Mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött azonban hátra suttogott nekünk, tekintetét végig rajtam tartva.

- Mr Jeon látni akar. -nyávogta önelégülten.

A kezem ökölbe szorult, míg a többiek pusmogni kezdtek. Taehyung kimaradva a munkahelyi cicaharcokból, inkább laptopjára koncentrált és egyértelmű volt, hogy nekem is ezt kéne tennem, de túlságosan ideges lettem a gondolattól, hogy ezek ketten egy légtérbe tartózkodnak. Egy kis részem még mindig biztos volt benne, hogy Jungkook egy nap elfog hagyni valaki jobbért, de csak a holtestemen keresztül lehet ez a hisztizsák az. Nagy levegőt vettem, mert nem akadt jobb ötletem és igyekeztem kizárni a rossz agyszüleményeimet. „Bíznom kell benne, tudom hogy szeret."