WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

25. Together (+18)

Reggel mikor kinyitottam a szemem, úgy tűnt nem is ezen a bolygón vagyok, ugyanis egy teljesen tökéletes hímpéldány feküdt mellettem, aki nem más, mint a főnököm, ja meg úgy tűnt, már a pasim is.

„Mi a jó élet folyik itt, hogy ez megtörténhetett velem?"

Arcomra húztam a takarót, hogy eltakarhassam vigyoromat, épp csak a szemem látszódott ki. Bele tudtam volna ordítani a textilbe boldogságomat, de eszembe sem volt felébreszteni az istenséget. Lábaim egy aprót toporzékoltak a levegőben, amit viszont nem bírtam visszafogni. Tettemre felém gördült, majd lassan szétválasztotta pilláit.

- Hogy lehetsz ilyen ellenállhatatlanul aranyos? – dörmögte reggeli hangját.

Kimeredt egy percre, amiért ismét lealáztam magam előtte, de lassan kezdtem megszokni. Hápogtam egy sort, nem találva egyetlen épkézláb indokot se, vagy témát esetleg az elterelésre, ami mosolyt csalt az arcára. Komolyan az egyik legszebb dolog volt, amit az ember ébredés után láthat. Hozzám araszolt, majd egy csókot nyomott fejem búbjára.

- Menjünk fürdeni. – vetette fel ötletét.

- Együtt? – csapódott ki reflexből.

- Talán nem akarod? – húzta fel szemöldökét, miközben felült és kitakarta magát.

- De! – vágtam rá – De nem fogunk akkor elkésni?

- Miss Kwon! – állt meg az ágy végénél, felfedve teljes valóját – Csak nem valami mocskos jár a fejében? – húzta oldalra kajánul görbületét.

- Nem, nem így értettem... - „De. Teljesen így. Basszus. Hogy mondhattam ezt csak így?"

- Azt hittem a tegnapi pár alkalom elég volt, de ha nem, azon tudok segíteni... - mélyítette el hangját. Viselkedésével tudtomra adta, nagyon élvezi a helyzetet, ami jelenleg a kínzásom volt.

Ez elég is volt ahhoz, hogy felpattanjak és menekülőre fogjam.

- Úgy értettem, hogy talán túl sok ideig tartana. Igen, pont így. Szóval jobb is, ha visszamegyek a szobámba és ott tusolok, mert úgy sokkal gyorsabban végzünk és ... - az ajtó felé kapkodtam a lábam, de monológom félbe maradt, mikor utolért. Megfordított, majd a vállára dobott.

Sikkantva fogtam fel, hogy a padlót nézem és eközben alfelem az égnek áll egy falatnyi tangában.

- Áááááááá. Tegyél le! Mit művelsz? – visítottam, de nem bírta elkerülni figyelmemet, hogy milyen formás a feneke.

„Esküszöm, ha egyszer leszek elég bátor, rácsapok."

- Tudod, manapság fontos a takarékoskodás, úgyhogy spóroljunk egy kis vizet és fürödjünk együtt.

Nevetni kezdtem szörnyű dumáján, viszont nem ellenkeztem tovább.

Becaplatott velem fürdőjébe és letett a csempére. Arcán még mindig felfedezhető volt vigyora, én is alig tudtam letörölni sajátomat, de most jött a fekete leves. Ismét világosban kellett ledobnom a ruhát, ami sosem volt az erősségeim között. Szemem sarkából észleltem, hogy elfordul becsukni az ajtót, ezt használtam ki, hogy gyorsan levetkőzzek, majd szinte szaladtam a zuhanyfülkébe. Hangos hahotázásra zendült, mikor meglátta fejemen a kétségbeesést. Amit nem más okozott, mint hogy totál üvegből volt az egész, így kellemesen ráláttunk egymásra. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a kabinban felszerelt mennyezeti lámpa, majdnem kivakította a szememet, vagyis ha bejön, akkor is mindent látni fog.