WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

11. We're DONE!

Esélyt sem kaptam rá, hogy beszélhessek Jungkookkal a történtekről. Nem voltam tisztában azzal, hogyan állunk egymással. El akartam mondani Jin ígéreteit. Szükségem lett volna rá, hogy a közelemben legyen, mert nélküle nem tudtam tisztán gondolkodni. Viszont neki üzleti útra kellett menni egy egész hétre. Én meg ott maradtam kételyek között. Fél lábbal kint egy kapcsolatból, a másikkal pedig egy ember életében taposva. Fogalmam se volt hihetek el párom szavainak. Túl szépnek tűnt a megváltozás gondolata, na meg hogy minden visszaállhat abba az időbe, amikor még rendben voltunk. Naivan adtam ennek egy esélyt. Magam sem értettem miért, lehet azért, mert megijesztett milyen dolgokat hoz ki belőlem az a férfi, akiért mindig is epekedtem.

Lassan telt a hét, így hogy színét sem láttam szívem megdobogtatójának. Taehyung furikázott minden egyes nap. Biztos voltam benne, már nagyon unja a képem, de jelét nem adta. Igazából jókat beszélgettünk. Mióta „megoldottam" azt az ügyet, rájött, hogy nem vagyok annyira együgyű, mint amilyennek látszom, ezért diskurált velem.
Csak tettem a dolgom, ahogy kell, újabb zavarok után nézve, hátha még több hasznomat tudja venni a cég és persze Jungkook..

„Minden körülötte forog."

Igaz, azóta, hogy elment egyáltalán nem voltam zavarban semmi miatt, szóval egyértelmű lett, ezt ő hozza ki belőlem. Viszont ő sem felejtkezett meg rólam. Naponta kaptam tőle sms-ket, hogy még véletlenül se mehessen ki a fejemből egy percre se.

Kookie😉❤️ : Hogy vagy szépségem?

Kookie😉❤️ : Jin nem csinált hülyeséget?

Kookie😉❤️ : Eszel rendesen?

Kookie😉❤️ : Kijössz mindenkivel? Hogy megy a meló?

Kookie😉❤️ : Tae ajnároz téged, pedig nem szokása. Mit tettél vele?

Szűkszavúan, de válaszolgattam neki, úgy éreztem nem helyes ez az egész és csak azért szentel nekem több figyelmet, mert sajnál. Meg Jinnel is kezdtek egyre jobban helyre jönni a dolgok, egészen péntekig. Mikor én nyomi otthon hagytam a telefonom.

Kinyitottam a bejárati ajtót és rögtön szembe találtam magam párom dühtől égő íriszeivel. Megdermedve vezettem tekintetem a kezében szorongatott mobilomra, még a vér is belém fagyott egy pillanatra, de eszembe jutott, hogy minden üzit kitöröltem, ezért felhúztam szemöldököm értetlenül.

- Ez mi a kurva isten? - mutatta felém a készüléket vádlón. Közelebb lépve vettem szemügyre az üzenetet.

Kookie😉❤️ : Holnap megyek haza, várom, hogy lássalak.

- Szerintem ezt nem nekem akarta - mondtam ki őszintén gondolatomat.

- Hülyének nézel?! - ordított fel váratlanul, a gyomrom rögtön összeugrott. - És ez a név?! - erre nem tudtam mit mondani. Nem akartam bemártani, hogy ő írta be így. Csak tátogtam, mint a hal. - Te megcsaltál?! - lépett felém fenyegetően.

Azt akartam mondani, hogy nem, de nem jött ki hang. Rázni akartam a fejem, de az meg se mozdult. "Igen. Megcsaltalak."

- Tudtam!!! Mikor együtt aludtatok már akkor tudtam! Te undorító dög! - sziszegte fogai közt - Hogy tehettél ilyet? Mégis kinek képzeled te magadat?! - tenyere arcomon csattant, amitől fejem oldalra billent - Én is meghúztam pár csajt, de sose mennék rá egy barátnődre se, ennyire nem vagyok undorító féreg. Nem úgy, mint te. Komolyan bazdmeg!! Jungkookkal? A legjobb barátommal?

- Mivan Hyunával?! - kérdeztem fel, miközben próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne nagy ügy, hogy megütött.

- Csak miattad nem másztam még rá, pedig rendesen kérlelt - lökött rajtam egyet - Én barom!