WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

7. First Day

Esélyem se volt, az alvásra, elvégre tudtam másnap rengeteg izgalom vár. Új hely, új emberek, ismerkedés, beilleszkedés, na meg a tény, hogy Jungkook jön értem. Arról nem is beszélve, hogy Taehyunggal is időt fogok tölteni és valójában őt sem ismerem annyira, hiába találkoztunk már nagyon sokszor életem során. Szóval akadt néhány dolog, ami miatt aggódtam. Rendesen jó érzés volt, mikor megszakította szenvedésemet az ébresztő idegpálya szaggató visítása.

Hat órakor keltem, hogy legyen elég időm elkészülni. Az első dolgom a fürdőbe vezetett, ahol azonnal megmostam fáradt vonásaimat, majd lágy krémmel próbáltam életet lehelni beléjük, végül egy kilo alapozó segítségével eltakartam álmos arcom. Ezt követően szolid, mosolygós szemeket rajzoltam magamnak fekete tusommal, kifestettem pilláimat és egy enyhe piros rúzst vittem fel ajkaimra. Ezek használatával, egy élettel kompatibilis ember nézett vissza rám a tükörből, akit már napok óta nem láttam. Következő lépésem a hajam volt. Nehézségek árán, de megfésülködtem, majd kivasaltam rakoncátlan, hullámos tincseimet, amik így derekamra hullottak. Tudtam, hogy egy óra múlva úgyis megint begöndörödik, mivel teljesen kezelhetetlen, de akkor is igyekeztem valami normális külsőt kölcsönözni neki. Azt viszont boldogan konstatáltam, hogy az ezüst festék, nem kopott ki belőle, sőt még nem is halványodott. Eleget szenvedtünk a fodrászommal, hogy elérjük ezt a színt, hiába lett fura, örülök, hogy tartósra sikerült.

A gardróbba léptem, hogy a munkahelyhez megfelelő ruhába bújjak. Mivel Jungkook nem kötötte ki miben kell megjelenni, gondoltam ugyanúgy formális öltözék dukál, mint az előző cégnél. Végig futottam a választékot, majd egy bordó, elegáns blúz mellett döntöttem, amit beletűrtem egy combközépig érő, kissé magasított derekú fekete szoknyába. Választottam hozzá egy ugyanilyen színű, nyomott mintás bőr övet, arany csattal, egy kisebb táskát, megegyező emblémával, majd csuklóm köré tekertem a Jintől kapott órámat, ami szintén ebből a nemesfémből készült. Egy egyszerű láncot akasztottam nyakamba, végül egy bordó magas sarkúval egészítettem ki szettemet. Nem volt kényelmes annyira, hogy egésznap menjek benne, de a papírok felett görnyedésre tökéletesnek találtam. Utolsó simításként, befújtam magam kedvenc parfümömmel, aztán szemrevételeztem tükörképemet. Tetszett, hogy nem néztem ki vállalhatatlanul, bár találtam kivetni valót. A túl vastag combjaim, na meg a széles csípőm mindig azt üzenik figyeljek oda mennyit és mit eszek.

Vadul szemeztem magammal, ezerrel reménykedve benne, hogy szimpatikus leszek az új kollegáimnak és már épp kezdett megint eluralkodni rajtam a pánik, hogy mi lesz velem, mikor megszólalt a csengő. A szívem dübörgésbe csapott át, mivel egyértelmű volt, hogy megérkezett fuvarom. A tudatra, hogy sofőröm ugyanaz a személy, akiért odavagyok, nem mellesleg most már a főnököm is, még a torkomból is kiapadt a nedvesség. Egy light-os remegés vette át az irányítást izmaim felett, ami arra ösztönzött, hogy induljak meg, mielőtt padlót fogok. A dohányzó asztalról felkaptam bőr aktatáskámat, amiben laptopom bújt meg, aztán sietős léptekkel haladtam a bejárat felé.

Mielőtt kitártam volna az ajtót, átszaladt az agyamon, hogy inkább kulcsra zárom, beszaladok a szobába, elbújok az ágy alá, megvárom még tiszta lesz a levegő, és ha ez megtörténik, fogom magam és elköltözök Mexikóba. Igazából, elég kecsegtetően hangzott, de abban a pakliban az is benne volt, hogy éhen halok, így végül mégis csak a pénzkeresés mellett döntöttem, hiába járt az ekkor stresszel, meg izgalommal.

Persze amint megláttam a sötét szemű férfit, azt hittem ott esek össze a küszöbön. Két dolog is majdnem ájulásomhoz vezetett. Az első, hogy Jungkook bordó inget viselt, nadrágjába tűrve, arany kiegészítőkkel, akárcsak én, vagyis a szettünk tökéletesen passzolt, amibe nem picit pirultam bele. A másik az volt, hogy olyan kibebaszottul jól állt neki, hogy spontán orgazmust okozott. Az ing, a nadrág, a zakó, a tökéletes haja és bőre, markáns arcéle mind lázba hoztak, mintha egy újság címlapjáról lépett volna ki. Na meg azokról a szívhalasztó, szinte fekete íriszekről ne is beszéljünk, amikkel végig mért.