WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

13. No pain. ONLY YOU.

Kellemes melegség áradt szét a testemben, amit nem tudtam hova tenni.
"Mi történt?"

"Meghaltam volna?"

"Mitől érzem ezt a végtelen nyugalmat?"

"Tényleg szakítottam Jinnel?"

"Jin!"

Azonnal fel pattantak szemhéjaim és reflexből vágtam magam derékszögbe.

- Atyaisten! - sikkantott Jimin. Hirtelen tettemmel rá hoztam a szívfaszt.

- Jimin? - kérdeztem tétován, pedig rögtön felismertem hangját. Magam sem értettem reakciómat. További döbbenetet okozott, hogy egyből sírva borult a nyakamba.

- Seyen! - zokogott magához szorítva - Azt hittem már sosem ébredsz fel! - heves ölelésére fájdalmasan nyögtem egyet.

- Chim! Megfojtod! - dorgálta meg rögtön legjobb barátnőm. Bágyadtan pillantottam a jobbomon ácsingozó lányra. Yoorah arcát sűrűn folyó könnyek áztatták.

- Sajnálom - engedett el a mindig jókedvű barátom szipogva. Félelmetes volt őt így látni. Nem az a típus, aki apróságokon kiborult. "Tényleg, mi is történt?" Csillogó írisszel vette fel a kontaktot és mustrálni kezdett.

- Hogy érzed magad? - simította homlokomra hideg tenyerét, Yoorah. Egyből kellemeset sóhajtottam, mert forrónak éreztem bőrömet.

- Mint, aki rémálomból kelt - válaszoltam.

- Azt hiszem lázas vagy - tette hozzá.

Még ő ellépett tőlünk, én újra Jimin hatalamas krokodil könnyeit néztem. "Gyönyörű."

- Mit lesel, szivi? - biccenetettem felé fejemmel, elvégre jó lenne, ha kinyögné, miért rí - Úgy nézel ki, mint aki temetésre készül.

Alig mondtam ki, máris karjai közt találtam magam újfent.

- Még viccből se mondj ilyet ribi. - bújt belém teljesen. Édes reakciója miatt átfogtam hátát és magamhoz húztam. Mókásan hangzott a szájából a ribi szó, tekintve, hogy épp bőgött. Amint ajkam szélesebbre húztam egy óvatos görbületre, rögtön felszisszentem, mivel teljesen megfeledkeztem sebeimről.

- Nem emlékszel mi történt? - tért vissza barátnőm és az ágy másik oldalára telepedett. Az éjjeli szekrényre tett egy pirulát, meg egy pohár vizet. - Később vedd be, lázcsillapító.

- Köszönöm. - hálálkodtam - De mire gondolsz?

- Arra, amit Jin tett - sétált az ágyam végéhez Taehyung. Kizökkentett szokásos műmosolyomból egyik főnököm felbukkanása.

"De hol lehet a másik?"

Megilletődve pislogtam rá nagyokat, majd körbe vezettem tekintetem a szobába. Mind ott voltak. Jimin, Yoorah, Taehyung, Yoongi, Namjoon, Hoseok, Minah és Jungkook. Az utóbbi helyezkedett tőlem a legtávolabb, alig láttam. De amint észrevettem, megakartam érintem. Fogalmam se volt, hogy neheztel e rám a helyzet miatt, vagy minek köszönhető, hogy majdhogynem elbújt előlem, de én a közelségére vágytam. Azt akartam, hogy zárjon karjai közé, csókoljon meg és ne engedjen el. Vagy talán azzal is beértem volna, ha csak lágy hangján beszél hozzám, ebben a zavaros szituációban. Valójában elég volt az is, hogy legalább láttam magam előtt húsvér valóját. Jó gyorsan adtam le igényeimből.

- Emlékszem - vezettem kékségemet az előttem szobrozóra.

Cseppet félénkké váltam a társaság pásztázásától, na meg válaszokra vágytam, hogy miért is van itt mondenki. "Tudom, hogy elájultam Hoseok kocsijában, de ezért minek jöttek volna ide?"