WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

16. Don't hold back!

Jin továbbra sem jelentkezett és az egész régi életem kezdett olyanná válni, mintha csak egy rossz álom lett volna. Ennek ellenére a csapat tagjai sűrűn hívtak telefonon és Jimin meg Yoorah folyamatosan találkozóra invitáltak, mivel azóta, hogy idejöttem nem láttuk egymást. Sajnos nem voltam olyan állapotban, hogy összefussunk és áthívni se akartam őket, mivel Jungkook elég nyilvánvalóan elmondta, hogy nem akarja, hogy megtudják, hogy tehetős. Így maradtunk a beszélgetésnél és üzenetváltásoknál. Még Hoseok és Yoongi is keresett a hogy létemmel kapcsolatban, ami meglepett. Namjoon pedig Kookkal beszélt, hogy most már szeretne rám nézni, ezért vagy vigyen át, vagy ő hadd látogasson meg engem. Megmelengette a szívemet, hogy aggódnak értem. Sosem gondoltam volna, hogyha én és Jin szétmegyünk, továbbra is keresni fogják a társaságomat. Sőt egyenesen lehetetlennek gondoltam, hogy bárkit is érdeklek egyáltalán. A legtávolságtartóbb mindenki közül, az Taehyung volt. Valójában majdnem mindennap beszéltünk, de igazából kizárólagosan munka ügyben, hogy merre kéne haladni és miket nézzek át, valamint tájékoztatott a megoldott ügyem haladásáról.
"Úgy néz ki Mr. Longgal bíróságon kívül fognak megegyezni, egy üzleti vacsora keretein belül." Hál istennek mikor eljöttem Jintől a gépem benne volt a táskámban, mert anélkül valószínűleg megőrülnék. Mivel rengeteg szabad időm van, főleg hogy nagyon semmit nem is engednek csinálni, így naphosszat a laptop előtt görnyedve dolgozom inkább. Attól, hogy Kook befogadott, még fontos a munkám és fejlődni akarok, na meg eszembe sincs elveszíteni, mert ez az egy biztos pontom van.

Mondhatnám, hogy Jungkook is az, de sajnos nem. Még nem tudtam beszélni vele, meg őszintén félek is az egésztől. Fogalmam sincs, hogyan viselném, ha elutasítana. Saját nyugtatásomra persze sokszor eszembe jut, amit Jungkook mondott, hogy Jint választottam helyette anno és talán ez valamiféle burkolt esély, hogy lehet köztünk valami.

"Ez a folyamatos reménykedés visz a sírba. De olyan szinten, hogy nem bírok aludni éjszaka."

Már néhányszor lebuktam, Aki előtt, hogy alvás helyett az étkezőben seggelek a gépem előtt, de sosem fűzött hozzá semmi érdekfeszítőt.

"Nem találom a helyem, nem találom a válaszokat és félek feltenni a kérdéseket. Borzalmasan érzem magam ebben a bizonytalanságban."

- Szia, szépségem - lépett Kook a nappaliba, ahol épp dolgoztam. Azonnal neki szenteltem az összes figyelmem. Fekete nadrágot viselt, világos inggel és sportzakóval. Azt hittem ott ájulok el. Sebei már alig látszódtak, annyira rossz fiús volt. Rögtön a báros este emléke ugrott fel, mikor megvédett attól a részeg alaktól, akinek a barátja szinte rettegve ejtette ki: „Mr. Jeon" Gondolatomra elborított a libabőr.

- Szia – tértem vissza a valóságba félig, mivel még előttem volt, hogyan iszkoltak el és bújtak meg a tömegben, nehogy főnököm móresre tanítsa őket.

- Mit csinálsz? - ült le mellém, mire nekem egy újabb kép ugrott fel.

- Előkészítem a Xiao Co. szerződést. – válaszoltam, de agyamban épp az zajlott, ahogyan péppé verte az előző munkahelyem tulaját.

- Woh sikerült őket megszerezni? - csillant fel szeme. „Azt csak miattam tette."

- Még alá kell írniuk, de igen – mosolyodtam el. Bár ennek a görbületnek csak elmejátékom volt az alapja.

- Te egy főnyeremény vagy - bólintott elismerően és néhány pillanatra rajtam felejtette tekintetét, amitől a jelenbe zuhantam. Eddig fel se fogtam mennyire közel van. A levegő szó szerint forrósodni kezdett közöttünk. - Nem csoda hogy Mr. Long szeretne veled találkozni.

- Tessék? - lepődtem meg, merészen szemébe kapva tekintetem.

- Kérte, hogy vigyem el azt a személyt a vacsorára, aki lebuktatta. – villantotta ki fogait.