WHAT YOU WANT, BABE! (Jungkook +18) BEFEJEZETT

3. My HERO

El sem hiszem, hogy végre végeztem - gondoltam miközben lehajtottam a laptopomat. Első dolgom volt kiropogtatni nyakamat, majd néhányat körözni elmacskásodott vállaimmal, hátha sikerül életet lehelnem beléjük. Hosszú nap volt ez is, hisz már lassan este nyolcat ütött az óra, ami annyit jelentett, megint sokáig körmöltem a jogi hivatkozásokat. Csak tudnám, miért hagyom ezeket a végére, hisz mindig szívok velük. A jó hír viszont, hogy az ujjaim már nem görcsölnek be a folyamatos gépeléstől, meg nyomtatvány kitöltésektől. Két hónap alatt hozzászoktam, amit sikerként fogok fel.

Reméltem Jin nem sokára megjön, mert semmi kedvem se volt összefutni a perverz főnökömmel, bár jobban bele gondolva már biztos nincs itt. Sajnos, párom nem ment bele a munkahely váltás ötletemben, ezért most úgy kerülöm a górét, mint macska a vizet.
Már előre felkészítettem magam az ugatásra, amit kapni fogok a kocsiban, amiért ilyen sokáig dolgoztam és hogy rongybabaként rángatom késő este. Ebből kifolyólag úgy döntöttem jobb, ha az épület előtt időzöm amíg ide ér, hogy legalább neki ne kelljen várni rám. Talán ettől kevésbé lesz idegbeteg, ezért szélsebesen kezdtem pakolni táskámba holmijaimat.

- Szia Yen, jó éjt! - ment el mellettem Jakson, az egyik jófej kollegám. Hozzáteszem kevés ügyvéd tanoncra lehet ezt mondani.

- Jó éjt Jaks! - mosolyogtam a nálam néhány évvel idősebb srácra, majd figyeltem távolodó alakját.

Sokáig melózott ő is, mivel minden kuli munkát a nyakunkba varrtak, mint mindig. Ennél a cégnél ez így van, el kell lapátolni mások után a szart, egy rossz szó nélkül. Igaz, hogy lassan, de legalább biztosan kúszunk felfele, napról napra a szamár létrán. Mivel ő volt az utolsó rajtam kívül, ezért felkaptam a cuccom, majd szapora léptekkel indultam az ajtó felé, remélve hogy utol érem. Vele, valahogy jobb lenne kibotorkálni ebből a nagy épületből ilyentájt, mint egyedül. Hülyeség, de megijesztenek az üres folyosók.
Már nyúltam is a kilincsért, mikor az, hirtelen lenyomodott magától.

- Oh, Miss Kwon. Micsoda meglepetés! - nyitott be Mr. Chan, a nagyfőnök. Amint meglátott hatalmas vigyor kúszott arcára.

- Jó estét, uram! - köszöntöttem zavart mosollyal. Pont ezt akartam elkerülni. Mit csinál itt ilyenkor? - Mi járatban, ezen a késői órán? - érdeklődtem tisztelettudóan, míg ő beljebb lépett, ezzel görcsbe ugrasztva gyomrom. Mégis csak a főnököm, nem mehetek el mellette szó nélkül.

- Reméltem, hogy Önt, vagy Miss Kim-et itt találom még - negédes hangjától világgá tudnék szaladni bármikor.

Amint meghallottam újdonsult titkárnője nevét, kiszáradt a torkom. Az a lány fiatalabb, mint én, mégis ugyanazzal a ködös tekintettel néz rá, mint rám. Minden nap látom, ahogy a főnök körülötte legyeskedik és megbámulja, valamint kényelmetlen jelzőkkel illeti. Ő pedig tűri, mivel ehez a céghez nagyon nehéz bejutni, még arra a pozícióra is. Nincs egyedül ezzel a problémával, mert Mr. Chan minden nőnemű egyedre előszeretettel csorgatja a nyálát, vagy épp csípős megjegyzéseket tesz rájuk. Mint Eunjoora, aki a válása után felszedett pár kilót. Többször érte emiatt gúnyos beszólás. Szomorú, hogy a cég fejének viselkedése, a munkamorált a béka feneke alá csúsztatta állandó jelleggel.

- Oh sajnálom, épp menni készültem. De holnap reggeltől állok rendelkezésére - vázoltam kedvesen a helyzetet, hátha futni hagy, de egekbe szökkenő pulzusom azt sugallta, nem lesz ez ilyen egyszerű.

- Jaj ne siessen! Beszédem lenne magával - indult felém, mire automatikusan hátrálni kezdtem, magam elé kapott tenyerekkel.

- Tudja a barátom már vár és.. - magyarázkodtam, de ő csak tolt tovább irodája felé.