Árnyékzóna - (Newt)

XXX. Szabadság

-Ki vagy te? - suttogva, sóhajtozva, fürkésző tekintettel kérdezte a katonát Newt. 

Mielőtt választ kapott volna, a hátuk mögött, erősen küzdő lányra fordította fejét, majd többi társára, akik Eddie-t és Eric-et állították felfelé. 

-Na! Mi lesz már katona! Nem bír el velük? - Sarah idegesen, pökhendi hangsúllyal rivallt rájuk, majd beszállt a gépbe, utána Carlos és Emma is helyetfoglalt. 

-Irány a másik helikopter! Abba tesszük őket! - intett az egyenruhás, aki úgy nézett ki, ő a parancsnoka a csapatnak. Majd Newt-ot a baloldali gép felé taszította, a többiek pedig teljesítették az utasítást. Prue-t, Eddie-t és Eric-et oda irányították.

-Uram, nemsokára jön a pilóta. - 

Carlos-ra és a két nőre ráhúzták a helikopter ajtaját. 

-Áruld el! Kik vagytok? - Prue-ék kerek szemmel nézték a szőke fiúra a kérdés hallatán,már a repülő belsejében ülve egymás mellett, szorosan az egyenruhások között. 

-Newt! Mi folyik itt? - Eric borzasztó kíváncsi volt, ahogy a lány és az ex-katona is. 

Majd a gép hirtelen emelkedni kezdett, amitől összerezzentek mindannyian. 

-Több emelet mélyen vagyunk. Mégis hogy jutunk ki? - a lány ijedt volt, de valahogy úgy érezte, mégis bízhat a titokzatos katonákban,ők viszont rezzenéstelenül ültek a helyükön, fegyvereiket tartva. 

-Carlos-ék helikoptere nem mozdul….- halkan jegyezte meg Eddie, mivel kilátott az ablakon. 

"Ez is egy újabb csapda? Vagy ők most már tényleg a mi megmentőink? Thomas? Minho? Ti vagytok?" 

Eközben, a parancsnok intett a fejével a szemben lévő emberének, aki kést rántott,amire a foglyok rémült arcot öltöttek magukra. A férfi sorban vágta el csuklójuknál a köteléket. 

Hatalmas fény árasztotta el a gép belsejét, olyan erős, hogy Newt-ék azt sem tudták, hogyan védjék szemük világát. Körülbelül 20 m széles, dupla szárnyú, vastag acél ajtót tárt szét az automatika. 

Észre sem vették, már kint voltak a hangárból egyenesen a külvilágba. 

A szőke fiúban felderengett egy emlék, ahogy az ablaküveghez csúszott. Egy jónak hitt, rossz emlék. Látta lelki szemei előtt az útvesztőt, amint elhagyják azt. 

-Ismerős kép? - Newt először lassan lenézett, majd az álarcos alakra fordította, megtört, izzadsággal, karcolásokkal és porral lepett tekintetét. 

-Igen. Nagyon is. - felelte összehúzott, fájdalmakkal teli szemekkel. 

Mikor biztonságos távolságra voltak a kastélytól, a katona felemelte jobb kezét, amiben egy távvezérlő volt,  hüvelykujja a piros gombon pihent meg. 

-Egy jó tanács!.....Kapaszkodjatok erősen! - mindenki mindenbe, és főleg egymásba karoltak. Prue-t, a fiú erősen a mellkasához szorított, a lány teljesen átölelte a derekát és ujjaival a hátát markolászta emberfeletti erővel. 

Végül a férfi megnyomta a gombot,aminek hatására, az elhelyezett bombák egymás után kezdtek el felrobbanni, óriási lökéshullámot okozva, így a helikopter kissé irányíthatatlanná vált, ide-oda dobálta őket a rengés, egymásnak és az oldalfalnak ütköztek. 

-Jézusom! Lezuhanunk! - ordította a levegőbe Eddie,aki az egyik katona lábát találta a legjobb kapaszkodónak. 

Az egész hegy megremegett, fák dőltek ki,majd olyan füstfelhő keletkezett, hogy eltűnt minden a környéken. 

Prue érezte, ahogy a morajlás alábbhagy és csend ülepszik körülöttük. Óvatosan felnézett Newt mellkasától. A többiek rendezni próbálták magukat, de Eddie még mindig nem eresztette el a zsoldos lábát. 

-Figyu, ember! Nem zavar, hogy kitöröd a lábam? - az ex-katona másodpercekkel később tért észhez, hogy ez  neki szólt. 

-Ohh…bocsi...csak…. - apró mozzanatokkal engedett szorításán, és zavart mosollyal arrébb kúszott a padlón. 

-Hihetetlen. Carlos, Emma, Sarah és a többi VESZETT tag…halott.- Newt nem tudta felfogni az egészet, kinézve látta, mikor a törmelék köd elszállt, hogy már hűlt helye maradt annak a borzalmas épületnek.

Lenézett a barna lányra, aki még mindig ölelte. Finoman megsimogatta a portól ragacsos haját. 

Prue is visszanézett a fiúra és reszkető kezeivel megfogta arcát. 

-Newt. Csókol meg….- a fiú nem habozott, magához húzta mégjobban és hosszú, forró csókot váltottak. 

Mindenki zavartságában más-más irányba nézett,köszörülték torkukat, egyesek a tarkójukat vakarták. A parancsnoknak kinéző egyén törte meg a csendet. 

-Elnézést, bökött…öhm…bökött!? - sokszor szólongatásra engedték el csak egymást. 

Newt odakapta fejét az illetőre, akin már nem volt sisak, sőt már egyiken sem volt. 

-Annyira bíztam benne, hogy ti vagytok! Thomas! Gally! Serpenyő! Minho! - Newt örömében azt sem tudta kihez ugorjon előbb. 

Én is itt vagyok,…- a pilótafülkéből kihajolva, mosolyogva üdvözölt mindenkit a férfi- Hermano! 

Prue, Eric és Eddie tátott szájjal figyelték, mi is történik éppen. 

Sziasztok! Először is Boldog új évet kívánok Mindenkinek!
Sajnálom hogy késtem és remélem tetszeni fog ez a rész.
😊😊😊
Hamarosan jön a befejezés is, de az is lehet, hogy évadzárás lesz csupán ☝️🤔🤔🤔☺️☺️