III/1.-Úton

1.8K 83 4
                                    


Kopár hegyek, néhol feltűnő félig kiszáradt fák és bokrok, romos, elhagyatott valaha élettel teli települések között, töredezett aszfaltos úton haladt egy ütött-kopott furgon.

A horizonton megjelentek a Nap első sugarai,mely Prue számára újdonság volt, mivel soha nem járt a város falain kívül,ott a magasba nyúló felhőkarcolók üvege csillant meg csupán, az óriási betonfalak miatt.
Ámulatba ejtette ez a látvány,amit a jármű ablakain át nézhet, ahogyan rózsaszínes-narancssárgás színűre festi meg a fátyolfelhőket, melyek szőnyegként terülnek el az égbolton. Elfeledtette vele, hogy régen ez a Nap okozta milliónyi ember halálát és alakította át a Föld klímáját egy ismeretlen vírust hozva magával.

-Gyönyörű. - ez a legjobb szó amit csak erre a jelenségre mondhatott. Tekintete újra visszatért az útra, melyet figyelnie kellett, nehogy egy kátyúba,vagy a szakadékba hajtson. Közben végigpörgette magában az eseményeket, mik is történtek az elmúlt éjszakán a városban :

-"Azaz autó jó lesz. Gyerünk te fiú, embereld meg magad, segíts rám egy kicsit, így nem fog menni!" - robbanások zaját túlkiabálni próbálva húzta a még épp élő buggyantat magával. - "Írtó nehéz vagy!" - a kocsi hátsóajtaját kinyitva összeszorított fogakkal a küszöb szélére ültette, míg ő gyorsan szétnézve a csomagtérben egy elég jól felszerelt mentőládára bukkant. Feltárva kotorászni kezdett benne hangosan leltározva mi is kell. - "Jód, kesztyű, gézlapok, vérzéscsillapító, olló, érfogó. Megvan minden!"-gyorsan odamászott a fiúhoz, kabátját levéve és azt a feje alá párnának használva ráfektette. Megvizsgálta, majd pólóját felvágta, hogy jobban lássa mi van. A kés mélyen volt, túlságosan is. -" Jól helybenhagytak. "-A szőke srác meglepően jól hagyta magát, meredten bámulta az autó belsejének plafonját, miközben mélyeket hörgött. "Még jó, hogy sok ilyesmit csináltam. Vagyis asszisztáltam..... Mi van, ha gondol egyet és megtámad? Ezeknél nem lehet tudni. Viszont jobb lesz sietni, nehogy valaki meglásson" - kezébe fogott egy tekercs fáslit, majd a srác kezeit, csuklóinál fogva sikerült két oldalra kötnie.
- "Kezdhetjük?...Oké.. Hallgatás,beleegyezés. Tudom, hogy hallasz engem.. Na jó, akkor vágjunk bele!" - hatalmas üvöltés töltötte be a rakteret, a buggyant kölyök, a kíntól a padlóba kezdte verni fejét, majd ide-oda vergődött. Egész testével igyekezett felhúzni magát, de kikötözött kezei nem engedték tovább, végül a fájdalmat már nem viselve el, ájultan esett vissza helyére.

                                                               ***
Prue a kocsit egyenesbe próbálva tartani a hepehupás úton, tovább mélázott, főleg a szőke fiún. "De miért is éreztem azt, hogy segítenem kell neki? Egy buggyantnak? Neki amúgy is vége. Ő már ígyis-úgyis halott"...."Ha a bázisig kibírja, ott  leadom, majd ők kezdenek vele valamit "..
A csöndességet, ami tájat uralta mindenfelé, csak az autó motorjának búgása törte meg,na meg kicsivel később a raktérből jövő masszív dübörgő hang. "Mi a fene? Úgy hallom felébredt a kis beteg. Remek. Túlélte. Már csak ez hiányzott" - fintorra húzta a száját, majd lassítani kezdett, míg egy kisebb szikla tövében le nem parkolt.
-Valami fegyver kellene.. nézzük csak - az utastérben kutakodva rátalált egy fémcsőre és azt magához is szólította. Nem bízhatta a véletlenre, a fiút muszáj volt megnézni, milyen az állapota, akit nagy nehezen magával tudott hozni. Ha kinyissa a hátsóajtót és rátámadna, ezzel könnyűszerrel megfékezheti. Legalábbis Prue fejében ez játszódott le.

A lány kiszállt és a kocsi hátuljához vette az irányt, kicsit félve, szabad kezével megfogta a kilincset.
-Figyelj csak, fiú! - kiabált a lány- Most kinyitom az ajtót, rendben? De ha támadni próbálsz, csak szólok, hogy fegyverem van és simán átdöflek vele, ok? - Prue sem hitte, hogy képes ekkora baromságot mondania, főleg egy buggyantnak. "Ilyen hülyeséget" - rázta meg a fejét.
A lány mivel nem hallott választ, lassan lépésenként nyitni kezdte az ajtót erősen szorítva a fémcsövet, amivel ha kell, már suhint is. Nem tudta mire számítson.
Prue nagyokat pislogva, óckodva pillantott be, látva, ahogy a srác félig ülőhelyzetbe kínlódta magát és a karjai még mindig rögzítve vannak, bátrabban tárta ki az ajtót. Totális döbbenet ült ki fáradt ábrázatára amint teljes rálátást kapott arra, ami a szeme elé tárult...Szerteszét a mentőláda használt, véres tartalmai hevertek, arrébb a VESZETT feliratú dzseki, a kés pedig jobbalt oldalt a fiú lábánál, jól lehetett látni, hogy szabadulásához akart megkaparintani. Mégis a legrémisztőbb dolog, ami miatt Prue igazából kiakadt, az valami egészen más volt.....

- Hogy..a..fenébe..lehet..ez?!- Prue elképedve bámult be a furgonba, megemelt hangja a környező tájat visszhangozva borította be.

Árnyékzóna - (Newt) Where stories live. Discover now