Árnyékzóna - (Newt)

V. Parancsnok

Az ajtón belépve, először a sötétség várta a két fiatalt, bugdácsolva, szemüket erőltetve haladtak előre, nem igazán tudták látásukat ehhez hozzászokatni, míg a fogvatartók magabiztosan lépkedtek előre mögöttük, nyílvánvalóan ismerve a hely minden adottságát.

- Balra! - bökte meg Newt hátát a puskával Eddie, amire a fiú egy apró mordulással válaszolt. A másik fickó Prue karját fogta meg és fordította a megadott irányba. A helység, ahová az utasítást kapták, nagynak tűnt. Előrébb menve, néhol kirajzolódni látszódott egy-egy asztal és székek. Már kicsivel nagyobb rálátást kaptak, a beszűrődő holdfény miatt.

- Állj! - a maszk alól kiszűrődő hangon parancsolt rájuk Eddie. A másik, a szemben lévő falon felrögzített dobozhoz ment és meghúzott egy kart. A teremben gyengén ugyan, de világosság lett, látva téve, hogy a régmúlt szállodának ez volt az étterme.
A fiatalok zavartan néztek körbe majd a fegyveresek felé fordultak.

- Na? Hol az a "híres" Parancsnok? - Newt gondolatjelet formálva ujjaival, pimaszul Eddie-nek és persze társainak szegezte kérdését. A négy alak összenézett, majd Eddie fejével biccentett annak, aki felkapcsolta a villanyt, így az sietve kiment a helységből.

- Mindjárt meglátjátok. De én a helyedben lejjebb vennék az arcoskodásból, mert lehet nem te járod meg... - fegyverét egyenesen Prue-ra irányította.

- Oké oké. Befogtam! - a fiú hirtelen a lány elé állt védelmezően, ami nagyon imponáló lett számára.
"Képes lenne a testével védeni?" - ámélkodott Prue.
- Lám lám! Csak neeem!... Hm... - a fickó kihúzott két széket az egyik asztal alól -  Üljetek le! Gyerünk! - mordult rájuk a három fegyveres,aminek eleget tettek és szép lassan helyet foglaltak.
        
***
Percek teltek el. A  kiscsapat egy-egy asztal szélén ült, fegyverüket szorosan tartva, meredten nézve a két, széken ülő foglyot. A kínos csendet Prue törte meg:
- És mégis mit fognak velünk csinálni? - remegő, halk hangon kérdezte őket,remélve,hogy nem cselekedett ezzel rosszat. "Alig tudtunk kijutni a városból, erre tessék, életveszélyben vagyunk. Még így is szerencse, hogy nem vagyok egyedül. "

- Majd a Paran.. - Eddie-nek nem sikerült befejezni mondatát, egy mély, dörmögő hang ütötte meg fülét a háta mögül, amire egész testtel fordult oda.

- De hisz ezek kölykök! Ne már! - pokoli nevetés kíséretében, egy magas, elhanyagolt külsejű, vélhetőleg idősebb férfi lépkedett közelebb. Cipőjének sarka egyre nagyobbakat koppant a padlón, ami visszhangot vert a hatalmas teremben, maszk fedte az ő arcát is. Tekintélyt parancsoló kiállással ment előrébb , amitől még Newt is megrezzent.

- Honnan jöttetek? - egyenesen Newt-ra nézett, aki hiába akarta elrejteni, a szemébe kiült az aggodalom. "Jobb, ha nem hazudok" Igyekezett minden gondolatát és bátorságát összeszedni a válaszadásra:
- Az... Utolsó Városból. - felelte a fiú, majd Prue-ra tekintett, ő néma bólogatással nyugtázta ezt.

- Szóval a VESZETT-nek dolgoztok??!! Ők küldtek ide?! - megragadta Newt állkapcsát, majd elkezdte emelni a székről. A fiú két kézzel fogta támadója karját, abban reménykedve, hogy elengedi. De nem. Iszonyú fájdalma volt, kapálózott, szabadulni próbált, de az ereje kevésnek bizonyult. Tehetetlen volt. Arca vörössé vált,azt érezte, ahogy a tőr helyén lévő seb mintha nyílna széjjel,az álla pedig mindjárt ketté törik.

- Engedje el, kérem! Nem dolgoztunk nekik! Higgye el! - a lány felpattanva, sírva könyörgött a Parancsnoknak, aki jobb belátásra térve, visszalökte a kimerült szőke fiút.

- És ez? - mutatott a dzsekire, amit a furgonból vettek ki.- Beszéljétek!

Newt az állát és hasát fogva görnyedt a széken, "Ez rohadt erős! Mi a fenét akarnak!", majd egy finom kezet vett figyelembe, ami a karját simogatta. Jó érzés és nyugodtság öntötte el, ahogyan Prue hozzáért. - Jól vagy? - kérdezte a fiút - Meg..maradok.- a lány szemébe nézve bólogatott közben.

"Még senki nem törődött így velem"
- Jaj, milyen megható! Nos! Kivele! - már éppen megragadta volna a lányt, mire az belekezdett a történetbe,onnantól kezdve, hogy találta meg Newt-ot. Természetesen sok mindent kihagyott, mivel nem árulhatta el senkinek, ki is ő valójában. Majd mikor a srác jobban észhez tért, az eddigi emlékei alapján és amit úgy gondol rájuk tartozik, ő is beszámolt. Természetesen,hogy Newt csodával határos módon kigyógyult a Kitörés vírusból nem kötötték az orrukra. Valószínűleg mindent megtettek volna annak érdekében, hogy rájöjjenek, mitől. A fiú attól félt, teljesen kifordítanák testéből, a lány viszont már titkon azért, mert nem jut el vele a Bázisra.

A Parancsnokon felfedezhető volt még így is a döbbenet.. - Szóval, a VESZETT megbukott.- végignézett társain, majd ők is egymásra és szépen lassan sorban vették le az arcukat elfedő maszkot.

**Tudom, nem túl izgi rész és elnyújtottnak tűnik az egész történet, de nem szeretném hamar lezárni sem. Lesznek meglepetések. 😉😉
Szeretném megköszönni, hogy ennyien olvassátok és vote-oltok! 😙😃 Szép napot Nektek! 🌸🌞