Árnyékzóna - (Newt)

X. Egyedül

Ismét a kopár táj látványa fogadta, míg veszettül taposta gázpedált. Hőség volt, amely a szélvédőn keresztül még rekkenőbbnek hatott. Ez a lányt már nem érdekelte. Agya szüntelenül Newt-on járt. Az édesapja titkon folytatott munkájának beért gyümölcse.
A bizonyíték, hogy az emberiségnek még van remény. A két üvegcse és Ő, a kárhozatra ítélt bolygó utolsó mentsvára, vagyis most már csak az üvegcsék maradtak. Erre gondolva az elszántságot megint a szomorúság nyomta el....
Most jött rá, Newt többet jelentett számára, mint puszta alany, aki buggyant volt. Megkedvelte, nagyon is. De már nincs többé... "Eljutok a Bázisra. Az ígéretemet teljesíteni fogom!"

Egyenesen haladt útján, eltökélten a cél felé. A kesztyűtartóból előkotorászott térkép alapján úgy számolta, még kb. 250 kilóméter van hátra, amit ilyen tempóval pár óra alatt megtesz.
Prue valami furcsát kezdett érezni a kocsin. - Na ne. Bírd ki te csotrogány! - majd jött egy ágyúszerű durranás. A furgon felett elvesztette Prue az irányítást. Hiába tartotta a kormányt, és fékezett, hogy szintbe tartsa, nem sikerült. Kipördült a kavicsos-homokos úton porfelhőt vágott maga köré és oldalvást egy sziklába csapódott.

A motortérből ömlött a füst. Prue kábultan, öklendezve szállt ki. - A fejem! - odanyúlva érzett valamit, rápillantva ujjaira jött rá, vér. Nehézkesen kijött a kocsi mögül, mikor oszlott némelyest a füst és a por is, meglátta a bajt.

- Defekt! Hurrá! - felnézett az égre, széttárta karjait, mintha valóban ott lett volna valaki, akihez intézhette szavait - Most...szívatsz??!! - tenyerébe temette homlokát. Gőze sem volt , hogyan tovább. "Ha most itt lenne....ő már kitalálta volna". Elméjét elöntötte a harag és vadul rúgdosni kezdte a furgont, nem mintha nagyobb kárt tudna csinálni, viszont jólesett neki kiadni mérgét.

-Te ócskavas! - felrémlett neki egy fura szó - Te...BÖKÖTT! - ismét könnyezni kezdett, az autó oldalához támaszkodott háttal, végül lassan csúszott lefelé, míg guggolásban nem ért le és keservesen elkezdett sírni.
Azután lassan felállt és körbenézett a kocsi belsejében, eszébejutott a pótkerék, de nem találta. Még ehhez való szerszámokat sem.
- Francba! Miért lenne ilyen mázlim?! Hmm..milyen nagyravágyó vagyok én!! - ironizált önmagával szemben.

Esteledett már, és jobb híján a járműben alakította ki alvóhelyét. "Csak egy lélek se találjon rám, nem hiányzik a váratlan vendég".

Egyetlen vágya az alváson kívül a fürdés volt. Lemosni magáról Mark undorító bűzét és ahogy hozzáért. "Mit nem adnék egy jó zuhanyért".
Csupán most kapcsolt, hogy kint van a semmi közepén. Ki tudja miféle veszély fenyegeti. Buggyantak, lázadócsoportok leshetnek rá e percben is.
"Na most megtanulom, milyen is itt. Newt-nak igaza volt, fogalmam sincs milyen ez a kinti világ. Magamra számíthatok ezentúl". Épphogy csak lehunyta szemét, vonyítást hallott a távolból. Utána a másik irányból egyet. Majd még kettőt. - Ezek állattól jönnek? Zárva az ajtó. Nem juthatnak be. - de a biztonság kedvéért a műszerfalon lévő rudat magához ölelte és visszaszenderedett.

***
Prue továbbra sem bírta alvásra kényszerítenie magát, pedig kimerült volt, nem is inkább fizikailag, hanem lelkikeg, így gondolatai elkalandoztak. Newt felé révedve, nyugodtság töltötte el. Mintha ekkor egy védőburok venné körül, amin semmi rossz nem juthat át.
"Titokzatos fiú volt...talán ez vonzott engem. Vagy a barna szeme?. Vagy..hm...kedvesség sugárzott belőle, de harcedzett is, ahhoz képest, hogy tinédzser és nyurga volt..."
Halovány könnycseppek indultak meg az arcán. "Kész csoda, hogy életben maradtam....igen....tényleg, hogy-hogy rám nem lőttek? Telibe kaphattam volna golyót!". Ennél a gondolatmenetnél Prue izgatottan felült, összehúzott szemöldökkel zakatolt az agya tovább. "Élve akartak. És ha a lövések, amiket hallottam csak figyelmeztetők voltak? Még van egy kis esély. Newt életben lehet!"
Kis mosolyra húzta ajkait. - Basszus! Akkor foglyul ejtették. Valahogy vissza kell jutnom! Meg kell tudnom! ..... Több, Prue számára ismeretlen vonyítás töltötte be a korom sötétséget, amely az összetört furgont ölelte körbe a semmi közepén....

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit befordulós lett, de nem véletlenül.
Úgy gondoltam viszont ez a Bon Jovi dal illik ehhez a legjobban. 🙂
További szép hétvégét! ☺️ 😚
Üdv. : Sziporka