Árnyékzóna - (Newt)

XXXI. Együtt.

Mindannyian szorosan ölelték egymást. Tisztársak. Bajtársak. Barátok.

Mikor hosszú percek után elengedték egymást, Newt izgatottan záporoztatta kérdéseit.

-Mégis honnan tudtátok merre vagyunk? Egyáltalán azt, hogy életben vagyok?

Thomas-ék egymásra nézték, hogy hogyan is kezdjék el.

-Mikor elindultunk a Menedék felé a hajóval, Vince fogott egy különös rádióadást. Elég nehezen lehetett kivenni először. Mikor meghallotta neved,azonnal válaszolt. Egy bizonyos Eric volt az. Ismered? - Thomas regélés közben feltett kérdésére várta a választ.

-Hogy ismerem-e? Itt van velünk. - arcával a csapzott, acélos kék szemekkel rendelkező férfira mutatott, aki erőtlen mosollyal jelezte vissza, ő az. - Édesanyám testvére. - Newt könnye kicsordult a szavakból, amit kiejtett a száján.

-Nos, mindent elmondott nekünk. - folytatta Gally - Páran, egy mentőcsónakkal azonnal elindultunk. Nem gondolkodtunk,egy percet sem.

- Mi viszont azt nem értjük, hogy élted túl a… ? És öregem! Már nem vagy Buggyant! - Minho-nak záporoztak a kérdései.

Newt ránézett Prue-ra. Tenyerével arcát, majd ujjaival az állát simította.

-Ennek az aprócska, de annál bátrabb gyönyörű lánynak köszönhetem, aki végig vonszolt az Utolsó város zűrös utcáin. És egy lepukkant kocsiban megműtött. Akibe mérhetetlenül beleszerettem. - a fiúk felé fordult. - Azt, hogy miért gyógyultam ki a vírusból? Egy különleges szernek tudható be, amit az édesapja állított elő. Akkor adták be, mielőtt leküldtek az útvesztőbe. Érthetetlen, de csupán az én szervezetem fogadta be. - merengett a szőke fiú.

-Viszont, lenne még valami. - minden szem Prue-ra szegeződött. - Két ampulla maradt. Úgy volt, hogy ide kell eljuttatnom, de az apám nem tudta, hogy ők is ellenségek,a VESZETT. És úgy tűnik, nem mindenkinek adható be, tehát veszélyes is lehet.

-Thomas vére kell hozzá. - Az eddig csendben ülő Eddie szólalt meg- Newt te különleges vagy. Sőt mi több emberfeletti. Gyors gyógyulás. Növekvő fizikai erőnlét,olyannyira, hogy rövid időn belül akár ezt a helikoptert is megtudod emelni. Mikor elkezdődtek a napkitörések, olyan sugárzást kaptál, amitől megváltozott a génállományod, és egy rejtett dolog alakult ki az agyban. A szérum ezért hatott neked, vagyis inkább felturbózta az eddigi képességeidet.
De itt van Thomas. Ő is ennek a sugárzásnak köszönheti a ritka vért. Ha összevegyítjük az ampullák tartalmával, mindenkinek beadható lesz.

-Ez így igaz. - bólogatott Eric- Dr. Reed rájött erre. Newt, te segíthetsz, hogy a Föld gyógyulása felgyorsuljon, és Thomas, te pedig abban, hogy a Kitörés mihamarabb eltűnjön.
Valaki immunitást szerzett a sugárzások hatására, valaki nem.

-Ezt hol tudnánk megcsinálni? - dőlt előrébb az egyre kíváncsibb szőkeség. - A hajón, vagy a Menedéken? Szerintem egyiken sem. - kételkedő hanglejtéssel fejezte be mondanivalóját. Majd eszébe jutott egy dolog. - De nem úgy van, hogy Tommy is kapott a szerből?

-Az igazi Bázison. - felelt Eric,de az utolsó kérdésre, Thomas-sal kapcsolatban már nem válaszolt.

-Igazi Bázison? Úgy érted valójában nem is ide kellett volna eljutnom?  - Prue már nem értett semmit. - És merre van az a Bázis?

-Valaha volt Arizona és Nevada államok határánál. A Hoover - gát tövében. Soha ilyen szépet nem láttatok még. A gond az, hogy oda helikopterrel nem tudunk berepülni, egy autóval vagy motorral juthatunk oda. Nem kell izgulni, tudok ilyen helyet, ahol beszerezhetjük és tankolhatunk is. - bizakodó, megnyugtató hangsúllyal zárta mondanivalóját.

Úgy döntöttek, amíg oda nem érnek, csendben pihennek egy kicsit.
Newt az egyik falnál ült, felhúzott lábakkal, fejét a fém borítás aki támasztva. Prue az ölében volt, mellkasán aludt, mély szuszogással jelezve, mennyire mélyen és nyugodtan.
Newt szemei kipattantak, mikor megérezte, hogy valaki mellécsúszott.

-Tommy. A frászt hozod rám. - olyan csendben beszélt, nehogy a lány felébredjen. - Gond van?

-Nem. Szeretnék beszélni veled. Tudod…arról. Emlékszel rá? Arra, hogy a tőr…. - Thomas kicsit ideges volt, nehezen bökte ki mit is szeretne. - Haragszol?

A szőke fiú fáradt, enyhe mosoly kíséretében, kisebb habozás után válaszolt.

-Tommy, én…nem haragszom. Én fordítottam meg a kést, magam felé, szándékosan. Jól tudtam, mit csinálok. És ahogy Winston nem akart olyanná válni, úgy én sem. Inkább a halál.

Thomas döbbenten, mégis megkönnyebbülten, egy nagy levegőt kifújva hallgatta végig barátját.
Newt a vállára téve kezét jelezte, hogy minden rendben van.
Majd becsukta szemeit, hamar mély álomba szenderült….

"Élned kell, kisfiam!.."
"A szérum beadása sikeres volt…szép volt kölyök!"
"Patrick White vagyok"

Ezernyi kép és szó kavargott Newt elméjében. Ahogy először találkoztak Prue-val, az édesanyja, az útvesztő, minden.
Valami új, valaki új a kép sorok között. Egy eddig ismeretlen arc villant be. Egy férfi. Magas volt, barnaszemű, világos barna hajú, kedves arcú. Bizalmat sugárzó.

-"Gyere fiam, mennünk kell, lekéssük a vonatot."
Aprócska kezeivel fogta meg a férfi erős óriási kézfejét.

-"Hova utazunk, apa?"
A másik kis kezén is érzett egy szorítást. Mikor felnézett, az anyukáját látta. Ő szótlan volt, csak mosolygott,mint egy angyal.

-"Egy biztonságos helyre. Ne félj. Jót kirándultunk."
Nyugtatta meg a félszeg kis Newt-ot.
A vonat ablakához nyomta orrát és nézte az elsuhanó fákat és házakat,ahogy egy normális, boldog kisgyerek. Izgatott volt, mivel először ült vonaton.

-"Apa, apa? Mi az a fényesség?"
Kicsi mutatóujjával, az üveget érintve mutatott az ég felé.
A vöröslő fény egyre nagyobb lett,míg végül elborított mindent.

Itt vége szakadt a látomásnak, Newt riadtan ugrott fel, gyorsan vette a levegőt, a kezét a szívéhez kapta, hogy hátha így lassítani tudja a dobbanások számát.

-Életem! Newt! Mi van veled? - Prue is felébredt, sőt arrébb is volt, mivel a szőkeség véletlenül ellökte magától,a lánynak eszébe sem jutott haragudni, érezte, hogy valami komoly dolog van.

Gally és Minho próbálták észhez téríteni, ami csak nagy nehezen sikerült.

-Láttam. Láttam! - értetlenkedve nézték a fiút a többiek, nem értették, mit látott - Az apám! A napkitörés! Láttam!

Jorge hátranézett az ülés mögül, mi folyik éppen ott hátul.

-A szentségit, mi történt? Jó lenne lenyugtatni! Nemsokára megérkezünk srácok! Be kell kapcsolni a  biztonságiöveket!

Newt-ot, a fiúk és Prue, egy emberként próbálták megnyugtatni, ami úgy tűnt sikerült. A szőke fiú nehezen tért észhez,még reszketett, ahogy a szavakat is kereste, hogy megszólaljon.

-Kö….köszönöm. Ez….ez maga…maga volt a pokol. - bal kézfejével a hajában markolászott és meredten, üveges szemmel nézett egy pontot. Senkivel nem vette fel a szemkontaktust. - Eric? Az apám. Láttam őt.