Árnyékzóna - (Newt)

IX. Fuss!

Newt ígéretéhez híven éberen pihent. Főleg Mark furcsa megnyílvánulása miatt. Megszokta ezt, nem is inkább a három év alatt, hanem a Jobb Karnál töltött időkben, mivel ott is bármikor rájuk törhettek. Már ő sem emlékezett, mikor pihente ki magát úgy, igazából...
Prue-ra gondolt ezután: "Ez a lány...megmentett. Valami köt hozzá, talán azért, mert mint kiderült az apja beadta anno a szérumot? Nem, nem, ez valami más. Már buggyantként a betonon feküdve éreztem...azt a valamit. Olyan szép, és harcias. De pici és sebezhető is. Eddig nem is...jutottak eszembe annyira a lányok.....mégcsak nem is csókolóztam...ááá Newt! Koncentrálj! Mi van veled?"
Mindkét tenyerét arcára téve igyekezett elhesegetni a gondolatokat, amik csak úgy jöttek... A fiú szemei kipattantak, mihelyst hallotta nyikorogni a folyosó rozzant padlódeszkáit.

Figyelt, merre jár a hang, de a szokatlan akusztika miatt nem igazán tudta kivenni, amely kis idő után abbamaradt. "Mi a franc folyik itt?"
Felült az ágyon, kezeivel megtámasztva felső testét és hegyezte füleit, ugrásra készen volt.

- Newt! Segí.. - Ezen kiálltások hallatszottak végig, melyre a fiú gondolkodás nélkül vetődött ki az ágyból és tépte fel az ajtót. "Ez Prue!". Futni kezdett arra, mely irányból idevezették őt a fickók. Minden fájdalmát elnyomva rohant a lány felé,úgy élte meg ezt, mint mikor Futárként a labirintus falai között szedte a lábát a kiutat keresve..... Rövidebb út rémlett neki, de percek teltek el, mire odáig eljutott.

A szőke fiú bikaként szakította be az ajtót, meglátta ahogy Prue görcsösen, kétségbeesetten sírt az ágyhoz szorítva, pólója félig letépve, rajta pedig Mark ült, a lány száját fogta be egyik kezével, a másikkal őrült módjára szakította ruháit és remegve simogatta őt, mintha nem is érdekelte volna, hogy épp most tört rájuk valaki.
- Te szemétláda! - ordított Newt, majd egy jobb öklössel a földre terítette Mark-ot, aki újabb ütéseket kapott,amitől elalélt. A fiú odarohant az ágyhoz, a lány reszkető kezeit megfogva beszélt hozzá,félszemmel pedig a fickót leste, mikor áll fel.

- Prue, hallasz? - bólogatással tudott csak jelezni, egy hang sem jött ki a száján a sokktól. - Ha feltudsz állni, menjünk! El kell tűnni innen! Érted? - Newt-ba kapaszkodva állásba szedte magát és elindultak az ajtó felé - Irány a furgon! - de Newt már nem bírt kilépni, Mark hátulról lefogta, majd teljes erejéből hátfafelé, a padlóra dobta.

- Neked annyi, kölyök!! - fröcsögött a nyál a szájából, majd orrba rúgta olyannyira, hogy a fiú vére szétcsapódott.

- Rohadj..meg!! - vérző orrát fogva káromkodott Newt, majd a kővé dermedt lányra nézett. - Fuss! Menekülj! - Prue nem mozdult, Mark ezt kihasználva megindult felé.
Newt meglendítette bal lábát és tiszta erőből kirúgta a srácét,amitől az újra padlót fogott, a szőke fiú rávetette magát, összeszorított fogakkal, két kézzel markolta meg a torkát. - Prue, te bökött lány! Fuss! Elintézem és megyek utánad! - zajok törtek elő a másik folyosóról. Felébredt a  csapat többi tagja, vészesen közeledtek hozzájuk.

A lány utolsó pillantás vetett Mark-ra és a felette térdelő Newt-ra, aki minden erejével próbálta visszatartani az őrültet. Egymásra néztek, a fiú bólintott egyet, ezzel jelezve, hogy ura a helyzetnek,nem lesz baj.

Prue futásnak erett, a megérzéseire hagyatkozva, mindent megtett, hogy eljusson a kocsihoz. A hatalmas épület tele volt zeg-zugokkal és folyosókkal, míg egy ismerős terembe jutott. A pokollá vált városban érezte magát megint..Reszkettek a végtagjai. "Az étkező. Mindjárt kint vagyok. Hol vagy már, Newt? ".

Lövések zaja miatt torpant meg, mely visszhangzott az épületben. "Newt! Ne!" Mély levegőt véve indultak el könnyei. "Ugye nem! Az istenit!" Dübörgő hangokra lett figyelmes ezután, amik közeledtek felé. "Jönnek! Menni kell!"

Azzal a lendülettel még két folyosón sprintelt keresztül, majd kirohant a hotel duplaajtaján, ahol a jármű állt, egyenesen  bepattanva a vezető ülésbe. - Indulj már! - az idegességtől a látása is homályosult és kapkodott. - Gyerünk! - beindult a furgon, iszonyatos csikorgó és füstölő gumikkal elhajtott olyan irammal, amilyennel csak lehetett.

Már kezdett pirkadni. Prue teljes gázzal, a kormányt erősen fogva csak sírt és sírt. Mikor úgy gondolta tisztes távolba került a helytől, félreállt és úgy folytatta a zokogást.

-Megöltééék! Miattaaam! - hulló könnyekkel visította a kocsi belsejében.

Talán negyedóra is eltelt, mire Prue visszakerült a valóságba. Homlokát tenyerével támasztva nézett lefelé. Vörös, felduzzadt szemei előre meredtek, a könnyek maguktól folytak le az arcán. Kiborult. - Miért nem hallgattam rá!? Miért nem hajtottam tovább!? Miééért!? - fújtatott a dühtől,a félelemtől...lelkiismeret-furdalás is gyötörte, majd a zsebéhez kapott.
"A szérum. Túlélte a vírust, mert anno az apám beadta neki, én megmentem abból az őrületből, ő is megmentett engem, de milyen áron...kivégezték... "

Felnézett. Az égboltra szegezte kifáradt, kék szemeit. Mélyen sóhajtott. Letörölte alkarjával könnyeit, ráadta a gyújtás a járgányra és újra útnak eredt...