Árnyékzóna - (Newt)

XXXIII . A gát.

Newt meredten, a bádogból készült szálláshelyük plafonját bámulta. A sok gondolat, a sok emlék miatt nem tudott aludni. A síri csöndet Serpenyő és Minho horkolása szakította félbe. Nyugodtsággal töltötte el, milyen békésen szunyokál mindenki.

Óvatosan lehámozta magáról Prue apró kezeit, felkelt, majd elindult kifelé.

Az akkor még csillagos égre nézett mély levegőt véve, végül a hűs homokban foglalt helyet törökülésben és most már a távolban lévő hegyek felé tekintett.

Gyönyörű rózsaszínes volt az ég alja, jelezve, hogy hamarosan előbukkan a perzselő Nap.

"Milyen furcsa minden. Volt egy világ, egy világ, tele élettel. Nem voltak Buggyantak, nem volt VESZETT. Csak éltek az emberek.

A szüleim..."

Erre Newt, egy marék homokot és kavicsot dobott el.

"Ha őket nem is, de a szebb Földet visszahozhatom, csak el kell jutni a gátig.

A barátaim eljöttek értem. Igaz barátok.Közben rám talált a szerelem is. "

Egy finom kezet érzett az akkor már verejtékes arcán, mivel észre sem vette, hogy felkelt a Nap.

-Mennünk kell,Életem.

A fiú Prue fölé magasodott és egy csókot nyomott a homlokára.

-Igen.

Eddie és Thomas a homokfutóban ült már, mire előjöttek Newt-ék,így nekik motorral kell menni.

A szőke fiú méregette a kétkerekűt jobbról-balról, mikor a barna lány megszólalt.

-Nem gond, ha én vezetem? Vagy... -kérdezte lelkesen Newt-tól, mert nagyon szeret és tud is vezetni.

-Ó nem. Átadom. Majd cserélünk. - felültek ők is a járműre, közben megérkezett Eric és Tony.

Thomas-nak átadták a térképet, Tony további fegyvereket adott oda.

-Kb. 40 kilóméter az út, ezen a terepen még többnek fog tűnni, főleg ha homokviharba is keveredtek. - adta az instrukciókat Eric.

-És nehogy találkozzatok a bandával, akik nálunk is jártak. - vette át a szót Tony.

Beindították a motorokat és elindultak. Fej-fej mellett haladtak a hosszú úton. A homokdűnékből előbukkanó egykori város romjai között mentek. Hidak tartó pillérei, kettétört felhőkarcolók, félig kilátszó autópályák.

Már nem voltak messze a hegyoldaltól, amikor berregő hangokra lettek figyelmesek,Newt hátrafordult, mert tudta, hogy messzebbről jönnek a zajok. Thomas ezt meglátva, ő is abba az irányba fordította fejét.

-Basszus! - Eddie értetlenkedve nézett Thomas-ra, miért káromkodik.

-Mi van?!

-Húzzunk bele! Jönnek utánunk! - egy percet sem habozott az ex-katona, nyomban rátaposott mégjobban a gázpedálra, bízva abban, hogy sikerül lerázni ezt a bandát. Prue is gyorsítani kezdett, de egy kicsit tartott az út viszontagságai miatt, mivel egy rossz mozdulat és a motor azonnal kicsúszik alóluk.

Legalább 25 összetákolt kocsival hajtottak utánuk, felállva, csápolva fegyvereikkel kiabáltak.

-Nem láthatják meg merre megyünk, mert akkor komoly baj lesz! - Eddie elkapta a fejét, mikor a szélvédőnél egy gellert kapott golyó pattant. - Thomas! Jelezz Newt-nak is! Lőjetek vissza! - Eddie egy puskát nyomott a kezébe, amit hátulról szedett elő.

Newt már a lábszárához rögzített pisztollyal vette célba a bandát, szinte teljesen hátra tekerve testét. Kicsit nehéz volt a csúszkálás és a bukkanók miatt a lövés, viszont így is eltalált 2 embert.

-Nem sokára elérünk egy alagutat! Ott megmenekültünk! - mire Eddie ezt kimondta, már a homok kb. 100 méterrel előttük emelkedett. Egy óriási fém, elektromos csapóajtó magasodott ki a rejtekét adó sivatag alól, nagy nyikorgó hangot adva,miközben vízesés szerűen zúdult le a portömeg.

-Prue! Hajtsunk be! - a lányt kétségek gyötörték, de arra gondolt, Eddie tudja mit csinál, így hüvelykujja feltartásával jelezte, hogy mehet a dolog.

Sikeresen alámentek a hatalmas ajtónak, ami ahogy beértek, már zárult is, maguk mögött hagyva az agresszív csapatot.

Pár méter megtétele után megálltak, hogy kifújják magukat és a rengeteg homok lesöpörjék egymásról és a gépekről.

-Ez meleg helyzet volt. - lihegve, kissé köpködve nyilatkozott Thomas.

-Nem gyengén. De mi ez a hely? - tenyerével arcáról tisztította a koszt Newt.

-Ez a titkos átjáró, ami ki a szabadba, majd a Hoover - gáthoz visz. Ne is tétlenkedjünk tovább. - Eddie már vissza is szállt a kocsiba, és a többiek is követték példáját. Az alagút, amiben haladtak, érintetlennek, sőt szinte újnak tűnt. Sehol egy repedés a falon, firkák, és ami a lényeg, Buggyantak. Tökéletesen tiszta volt.

Majd kiértek a fényre. Egy hibátlan, aszfaltozott úton folytatták a vezetést.

Balra, ameddig a szem ellátott, csak víz volt. A tenger. Szikrázó volt, ahogy a napsugarak megcsillantak rajta.

Majd emelkedni látszott a kanyargós út, ahogy haladtak a hegy oldalánál, végül már a gát tetején találták magukat.

Prue-t, Newt-ot és Thomas-t ámulatba ejtette a látvány. Egy ember alkotta csoda.

-Itt vagyunk végre. Ott egy ajtó. Azon kell bemennünk. Itt végre biztonságban vagyunk...- ecsetelte Eddie - Prue. Az édesapád által kifejlesztett szérum a legjobb helyre kerül. Ebben biztos vagyok.

A fém ajtó melletti kártyaolvasó szolgált a nyitásra. Newt és Prue szorosan fogták egymás kezét, majd összenéztek. Kimondaniuk sem kellett, ami mindenki számára nyilvánvaló. Vége a sok rossznak, vége a sok szenvedésnek. Békében élhetnek, amennyire csak lehetséges.