Árnyékzóna - (Newt)

XXIII. A terv

Miután báttya, Ethan rázárta a sötét és koszos kis szoba ajtaját, Prue teljesen magába zuhant, lekuporodott az egyik sarokba és olyan végeláthatatlan sírásba kezdett, hogy levegőt sem kapott.
A megmentőnek hitt páros ilyen módon becsapta, hogy átadhassák őt azoknak, akik elárulták az apját. De mindezek mellett ő rá is haragudott, mert eltitkolta, van egy testvére.

" Miért bízta rám a két fiolát? Hm...azt remélte Emma jó szándékkal használja fel. Ehelyett... De nem baj, úgysem találják meg most már"

Ebbe belegondolva kaján mosoly ült ki a lány arcára.

- Ezt megszívták. - mire Prue észbe kapott, a kormos parányi ablakon napsugarak gyenge fényei szűrődtek be.

" Ha igaz, amit ezek mondtak, mindgyárt itt vannak értem. Jöjjenek csak, mit számít? Elvesztettem Newt-ot is, már nem sok értelme van az egésznek."

Kis idő múlva, egy autó hangjára lett figyelmes, ami jó hallhatóan lassan közelített és meg is állt, viszont a motorját nem állították le.

" Hm...sietős lehet. "

Prue lelkileg, ahogy csak ilyenkor lehet, felkészült, hogy mindjárt elviszik, de furcsa zajokat kezdett hallani az ajtón túlról, mintha verekednének. Zörögtek a szekrények, dübörgött a fal,majd csend lett.

- Jézusom, mi a franc volt ez? - kétségbeesetten araszolt hátra a falnak, mintha ezzel bármit is tehetne, hisz nincs menekülési útvonal, semmi. Hevesen zakatolt a szíve a félelemtől.

Kb. 5 perc elteltével kattant a zár az ajtón, ami fogságban tartotta és fülsüketítő nyikorgással lassan tárulni kezdett, míg végül egy VESZETT egyenruhás, maszkos alak megjelent.

Mielőtt kérdezhetett volna, az ismeretlen mögé pillantott Prue. Küzdelem nyomai, rendetlenség mindenhol, kicsit jobban kitekintve meglátta Victoria-t és az ájult Ethan-t egy-egy székhez kötözve elhallgatattva.

"Ez tuti nem az, akit ezek vártak."

Összehúzott szemöldökkel nézett a magas fickóra, de lehet akár nő is, nem tudta eldönteni.

- Te profi lehetsz. - mutatva két volt fogvatartójára, amire az egyenruhás csak bólogatott és a kezét nyújtotta a lány felé - Na jó. Én nem megyek veled, oké? Nem és nem! - ideje sem tovább hadakozni, egy erős és feszítő szúrást érzett a nyakában, odakapva egy injekciós fecskendőt ragadott meg, majd elvesztette az egyensúlyát, és végül, teljesen elnyelte a sötétség.

***
Egy nagyobb rázkódás hatására Prue ébredezett. Olyan fájdalom volt a szemeiben, hogy kinyitni sem igazán tudta. Minden végtagja elgémberedve, a feje zakatolt, hasogatott. Kezét a halántékához csúsztatva, finoman masszírozta, hátha ez enyhíti az éles fájdalmat és szemhéját is feltudja nyitni.

Ködös volt az egész, abban az egyben volt biztos, hogy oldalvást fekszik valamin. Távolinak tűnő férfi hangja viszont a valóságba rántotta szinte azonnal.

- Ébredezel, remek. - a lány körbenézett, honnét is jönnek a szavak. Akkor ötlött a felismerés, miszerint egy autó hátsó ülésén fekszik és hogy a sofőr beszél hozzá.

- Mi...mi történt? Ki...maga? - a visszapillantót próbálta fürkészni Prue, de csak egy szikrázó kék szempárt látott.
Öklendezett, úgy érezte gyomrának csekély tartalma mindjárt visszaköszön a kocsiban.

- Van víz a padlón, igyál, jobban leszel. - az anyós ülésről szólalt meg szintén egy férfi, de ő belőle a lány semmit nem bírt kivenni.

Annyira rosszul lett, hogy inkább a flakon vízre koncentrált, amit hihetetlen sebességgel meg is ivott, így tényleg magához tért és a gyomra is helyrejött.

- Most tényleg, kik maguk?

A vezető lassacskán hátrafordult, egyenesen Prue-ra irányítva tekintetét, aki nagyon nem hitt a szemeinek.

- Istenem! Eric! Ezt nem hiszem el! - majd kicsattant a boldogságtól, hogy már szinte a nyakába ugrott.

- Helló, picilány! - üdvözölte egy kedves mosollyal.

A másik fickó viszont jól észrevehetően félt attól, hogy meg kell mutatnia magát, viszont félszegen mégiscsak odafordult ő is.
- Szia!

Prue szemei óriási méretűre nyíltak a meglepetéstől, azt hitte képzelődik, majd a gyors felismerés után arca dühössé vált.

- Eddie? Te mocsok! - elkapta a fiú vállát és ütötte, ahol csak érte - Mit műveltetek Newt-tal? - végül ököllel belevágott az állkapocs csontjába.

- Állj le, Prue! Így nem tudok vezetni! Hagyd már! - csitítani akarta a lányt, de ő továbbra sem hagyta abba az ütlegelést.

- Engedd, hogy elmagyarázzam! Kérlek! - Eddie kezét maga elé tartva védekezett. Eric-nek elfogyott a türelme és izomból a fékre taposott, amitől a lány épphogy ki nem repült a szélvédőn, a gyors megállástól azonban visszaesett hátra.

Az dulakodástól, ami véget ért, hála a sofőrnek, kimerült lihegések töltötték be a kocsi légterét.

- Amilyen törékenynek tűnsz, olyan nagyot ütsz! Azta! - Eddie az állát moncsolgatta, a tarkóját egyengető lányra nézve.

- Hogy? Eric?! Mit keres EZ itt? - kérdőre vonta régi ismerősét.

- Ő...velünk van. Beépült Igorék bandájába. Végig tudta kik vagytok valójában. Épp parancsot kaptam én is Carlos-tól és Emmától, miszerint Newt-ot ki kell szabadítani álcából onnan. Ha ellenkezek, lebukok. - ecsetelte a történeteket a meglepett lánynak.

- Várjunk! Ezek szerint jó volt a megérzésem! Newt él! - most egy egészen más mosolyt láttatott magán. - Ki az a Carlos?

- Ava Paige jobb keze volt. A Bázison, amit te és édesapád biztonságos helynek hittetek, ő lett a vezetője. - Eddie folytatta tovább a mesélést. - És igen, Newt él, de alig. Rengeteg vért vettek tőle, hogy leválasszák a Dr. Reed féle ellenszert, legyengült teljesen.

- Eltudtam érni azt, hogy egy kevésbé őrzött épületszárnyba szállítsák. Emma, Sarah és Carlos egy Berg-ön elmentek, jó messzire. Azt hiszik elvettem tőled a két ampullát és megöltelek. - a rémült lány megszólalni sem tudott, a két férfira felváltva nézett tanácstalanul.

- És most, mi lesz? - vakarta ujjaival a már ragacsos haját, amit jó ideje nem ért tiszta víz.

- Mivel beadtam nekik, hogy halott vagy, Eddie-ről meg nem is tudnak igazából, a titkos járatokon bejuthattok. Ki kell szabadítanunk, ez nem kérdés. Itt a térkép. - egy nagyobb papír darabot nyújtott át a lánynak. - Én fentről segítelek titeket. Ja és itt a füles is, ezen keresztül kommunikálhatunk. Még valami, tessék, egy pisztoly. - Prue azonnal be is helyezte a mini adóvevőt, a fegyvert pedig félve fogta meg és alaposan szemügyre vette.

- Nem félek! Ki akarom hozni onnan! - Prue határozottan, teljes elszántsággal behelyezte a tölténytárat, Eddie és Eric bizakodóan, egy bólintással nézett össze,majd a lányra.

- Newt-ért! És az Emberiségért! - kiáltott fel Eric, miután újra beindította a terepjárót és elindultak a kastély felé.