Árnyékzóna - (Newt)

XXIV. Riadó /I.

- Nos, itt vagyunk. Ez a lejárat az alagútba, ahonnan egy használaton kívüli lift fog lejjebb vinni benneteket. Elvileg senki nem járkál arra, de legyetek óvatosak.  Én a központi megfigyelőben leszek, ahogy a felvonóból kiszálltatok, már látni fogok mindent és adom az instrukciókat, merre tovább, világos? - Eric magabiztosan vázolta a tervet Prue-nak és Eddie-nek, akik bólogatással feleltek, miszerint értenek mindent.

- És ha nem sikerül? - a növényzettel benőtt bejárat előtt Prue visszafordult a kékszemű sofőrhöz.

- Olyan nincs, hogy nem. - ezzel beszállt a kocsijába és elindult az épület másik oldalánál.

- Ja. Oké. - biggyesztette le ajkait a lány, majd követte Eddie-t. 

Kicsit szűk volt a járat még Prue számára is, hát még Eddie-nek. Por és méteres pókháló mindenfelé, dohos szag facsarta az orrukat, a férfi fejlámpája adott némi fényt a jobb látás reményében. Jó pár méter megtétele után a lány úgy gondolta, azért is megkérdezi azt, ami eddig furdalta az oldalát kíváncsiságtól.

- Figyu, Eddie! Mikor utoljára láttalak, kelés volt az arcodon, azért mert félig buggyant vagy, - a férfi félszemmel hátrasandított a lányra - de most tiszta vagy, sőt!

- Jóképűnek találsz? - a férfi úgy gondolta viccből egy kicsit húzza a lány agyát, ezért magában már el is mosolyodott.

- Igen! Ja nem! Áh nem így értem! - Prue elpirult teljesen, erre Eddie hangosan felkacagott, hogy sikerült kicsit összezavarnia. 

- Jól van, értem. Az egy jó smink trükk eredménye. Totál immunis vagyok. Nehéz volt titkolni. - és ezzel be is fejeződött a társalgás, ugyanis a lifthez értek, amit vastag por lepett.

- Fú. Vajon milyen belülről? - a katona óvatosan kinyitotta az ajtaját, hirtelen nagyot ugrottak, mikor 3-4 patkány rohant ki belőle. 

Szinte át kellett vágni a pókhálókat, hogy betudjanak szállni. Majd izgatottan a férfi megnyomta a lefele nyilat.

- Ez...meg sem moccan, - nézett fel Eddie-re, mintha ő maga nem jött volna rá. - nyomd meg mégegyszer. - továbbra sem indul a felvonó.

- Eric. Hallasz? - a férfi a fülébe téve mutatóujját, próbált kapcsolatot felvenni társával.

- "Igen? Gond van?" - Prue is hallotta a fejében régi barátját. 

- Nem működik a lift, tudsz segíteni?

- "Megnézem....megvan. Felkapcsolom, kiiktatták, mivel egy lélek sem jár arra. Próbáld meg most. " - Eddie újra megnyomta a gombot és működésbe lépett.

- Kösz, haver! - már nyugodtabb lett a légkör, de még nem voltak túl a nehezén.

A rozoga fémdoboz sebesen haladt lefelé, néma csendben várták utuk végét, majd hirtelen meg is állt.

- " Most fogtok kilépni egy sötét folyosóra, utána forduljatok balra. Csak nyugi, nem látok ott senkit, mehettek bátran."

- Értettük. - mondta a lány és követték Eric utasításait.

A folyosó világítás gyér volt, de elég ahhoz, hogy lássanak is valamit. Balra fordultak, ahol meg is torpantak a fülükben lévő hang miatt. 

- "Állj! Van ott valaki! Fegyvert elő! "

Előrántották a pisztolyokat mindketten. Egy kiálló fal takarásában várták  Eric utasítását a tüzelésre. 

- " Basszus! Egy buggyant. Ki kell lőni!" - Eddie és Prue csodálkozva néztek egymásra, majd a férfi előre ment jelezve, hogy ő lövi le. 

Leggugolva az egyik falhoz tapadva célba vette a nem kívánatos egyént és tüzelt. A golyó visszhangot vert a komor folyosókon, és a fertőzött holtan esett össze. 

- " Mi a frászt keresett az ott? Na jó. Oké. Most már szabad a pálya a csapó ajtóig, onnan már nem messze Newt kórterme." 

Utolsó szavak hallatán Prue szíve hevesen vert. Mindjárt láthatja őt, megölelheti és megmentheti. Tartozott neki ezzel is. 

Óvatosan haladtak el a holttest mellett,mivel ezeknél sosem lehet tudni. Eddie egy rúgással meggyőződött, hogy nem kell már félni tőle. 

- Melyik terem lesz az? - a lány nem titkolt izgatottsággal érdeklődött Eric-től. 

- " C121. - es. Az őrök épp kajálnak. A nővér meg a laborban van. Lesz időtök kihozni." 

Megálltak a nevezett dupla ajtónál és óvatosan kilestek. Eddie-t nem hagyta nyugodni a lánnyal kapcsolatban valami. 

- Prue, sajnálom a Mark dolgot, nem sejtettem, hogy ekkora állat. - lesütötte szemeit, majd a lányra nézett bocsánatkérő arccal. 

- Nem te tehetsz róla, ne aggódj. - aprócska mosolygás után kiléptek a kivilágított, rendezett már-már szuper tiszta folyosóra. 

Gyorsan meg is találták a helységet, de zárva volt az ajtó. 

- Belépő kártyával nyílik. Ez nem igaz! Eric, te kitudod nyitni? - segítségért fordult barátjához, aki kisebb hatásszünet után válaszolt csak. 

- "Szerintem, igen. Várjatok. " - összenéztek, majd a kamerába, olyan fejjel, hogy "nem is tudunk mást csinálni". 

A kód leolvasó zöldre váltott és beslisszantak a kórterembe. 

Prue elszörnyülködött a látványtól. Newt eszméletlen volt, arca fehérebb mint eddig, sőt, inkább szürke lett. Egy gépet csatoltak rá, ami a szívverését figyelte, gyengén dobogott csupán. A karjába pedig infúzió volt kötve. Látszott, hogy csak éppen életben akarják tartani. 

A lány küszködött könnyeivel, de Eddie sürgetni próbálta. Odahajolt és simogatta az arcát. 

- Newt. Ébredj, te bökött! Mennünk kell! - a katona igyekezett lekapcsolni róla mindent, de még így sem reagált semmit. 

- Prue! Figyelj! Szedj össze mindent, ami kell. Te értesz hozzá. Siess! - adta ki az ukászt, amit a lány teljesített is. Közben kezébe akadt a szőke fiú kórlapja. Nem bírta ki, hogy ne olvasson bele, még így is, hogy szorít az idő. 

- A vérből való ellenszérum leválasztása sikertelen. További vizsgálatok..igen..ne. A konzultáció egyöntetű döntése alapján, koponyaműtét végrehajtása, így az agyból... - Prue összecsapta a mappát és Newt-ra nézett, közben Eddie már fel is készítette a szállításra. 

- Mehetünk? - a lány még kissé sokkos volt, hogy válaszolni tudjon, bólogatással nyugtázta, hogy igen. 

- Eric! Tiszta a levegő? Indulásra kész vagyunk! - semmilyen válasz nem jött. - Eric! Eric? A francba! Valami baj van! Gyerünk! - mihelyst kinyitották az ajtót, vörös villogó fények lepték el a létesítményt, szirénák elviselhetetlen hangjának kíséretében. 

- Lebuktunk! Futás! - szedték a lábukat, ahogy csak bírták, közben a beteg szőkeségre is ügyeltek ne essen baja. 

Katonai bakancsok dobogása ütött át a vészjelző sziréna hangján,ami egyenesen feléjük tartott. 

Tanácstalanul néztek egymásra, merre is vegyék az irányt. 

- Csapdába kerültünk. - Eddie idegesen nézett Prue-ra miközben Newt-ot tartotta. Nincs menekvés. 

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!
🍀 🎉 😊