XXVI. Hiba.

741 58 0
                                    


"Ennyi lenne? Vége? Elszállt minden remény, hogy kijussunk? " 

Newt agya zakatolt a gondolatoktól, míg a szellőzőben kuporodtak és Eddie-ék arcát figyelte. 

"Feladták? Megadjuk magunkat?"

-Az egyetlen, aki kitudna vinni innen az Eric! Úgy néz ki, neki vége. És persze valószínűleg, most már nekünk is! - Eddie izzadt tenyerével, a szintén verejtékes arcát dörzsölgette. 

Egyre fullasztóbb volt a levegő a szellőzőben, már azt sem tudták mióta gubbasztottak ott, de Eddie-n kezdett úrrá lenni a pánik, főleg mikor Eric helyett, egy öreg szólalt meg a fülükbe helyezett készüléken keresztül. 

-Ti azt sem tudjátok merre kellene menni, igaz? - a csatorna falának támasztva hátát nézett megmentőire Newt, majd a szeme megakadt Prue-n, aki körmét rágta, mintha azon gondolkodna, hogyan tovább. - Szép! Nagy hűhó semmiért. - cinikus mosolyra húzva a száját. 

-Van még egy kis probléma, fiúk… - hosszas habozás után szólalt meg Prue

Mindketten izgatottan fordultak felé, majd egymásra pillantottak, látván a lányon, komoly baj van. 

-Miről beszélsz Prue? Mi az a kis probléma? - Newt egyre idegesebb lett attól, hogy nagyobb gond is van annál, miszerint egy csőrendszerben ragadtak, több emelet mélyen és vadásznak rájuk. 

-Nos…Eric...szóval…bombák...hamarosan a levegőbe repül ez az egész kóceráj…a kutatólaborok, a hangár, az egész földalatti létesítmény, sőt a kastély is…minden.

Rohadt nagy bumm lesz. - lesütött szemmel, ujjait ropogtatva vázolta a helyzetet. 

-Erről én miért nem tudtam?! Számba kellett volna venni, hogy a mentőakció kudarcba fullad, nem sikerül kijuttatni Newt-ot! Idióták! Most azt sem tudjuk Eric él-e vagy csak foglyul ejtették! Az öreg semmit nem árult el! És itt rekedtünk! - Eddie a lány karját erősen szorítva, centire az arcától üvöltött. 

Newt nem tartotta vissza a férfit, mivel jogosnak érezte dühkitörését. Óriási baklövés volt ez a részükről, miszerint nulla pótterv nélkül, körbe aknázott területén rekedtek. De próbált higgadt maradni, annak ellenére is, hogy Prue segélykérően nézett rá, a fiú arca viszont rezzenéstelen maradt. 

-Talán Carlos azért nem mondott semmit, mert így akar bennünk félelmet kelteni. Viszont akárhogyan is, valamerre induljunk meg. Nem akarom itt várni a halált. 

Ha ráakadnánk a hangárra, talán van esélyünk. Azokkal a repülőkkel kimennek valahol, nem? - olyan meggyőző volt a szőke fiú, hogy Prue és Eddie gondolkodás nélkül rábólintottak. 

-Mennyi idő van a robbanásig? - az ex-katona a lány arcát fürkészte. 

-Talán másfél óra. 

-Remek! Akkor indulás! - szólalt fel Eddie, majd elsőnek indult meg az egyik szűkebb járaton, őt követte Prue, majd Newt. De még a lány visszanézett a beteg fiúra. 

-Ne haragudj! - Prue-t lesújtotta a szőkeség kifejezéstelen tekintete. 

-Menj már! - mordult Newt a lányra. 

Prue sejtette, hogy ez fog történni, ha elmondja a bombákat.
Eric-en kattotgott az agya utána, vajon él még? Viszont ha igen, akkor őt is meg kell keresni. Mikor egy elágazáshoz érték, megtorpant.

-Mi van? - Newt nekiütközve a lánynak felszisszent.

-Megkeresem Eric-et. Tudnom kell mi van! Váljunk ketté.

-Nem. Együtt kell maradunk. - hatni próbált Eddie a lányra. - Ha szétválunk, abból baj lesz.

Prue-t viszont nem érdekelte, elszánt pillantást vetett a két fiúra és elindult a másik irányba, mikor egy erős fogást érzett meg a bokáján.

-Ne menj. Kérlek!

Sziasztok!
Tudom rövidre sikerült ez az új rész, de ígérem a következő terjedelmesebb lesz. 🙂🙂

Vigyázzatok magatokra!
És Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek! 💐🐰

Árnyékzóna - (Newt) Where stories live. Discover now