Árnyékzóna - (Newt)

XXV. Riadó /II.

- Most mit csináljunk Eddie! Beszorítanak minket! Eric sem felel! - kétségbeesetten nézett az ex-katonára, aki az alélt Newt-ot tartotta és szintén tanácstalan volt. Fejét forgatta körbe valami menekülő útvonal után kutatva, végül figyelme a beteg fiún állapodott meg. Hosszasan tétovázott, mit is tegyenek, majd egyik kezével megragadta Prue karját és kissé rángatni kezdte. 

- Fel kell ébreszteni! Így semmi esélyünk! Fel tudod? - a lány szemöldökét felhúzva, döbbenten nézett vissza Eddie-re. 

- Ááúú!..Hülyéskedsz, ugye?.....Talán. De nagyon gyenge. Nem tudni mit csináltak vele. - sietve kutakodott az orvosi táskában, amiből elővett egy injekciót és egy ampullát. Óvatosan kinyerte belőle a folyadékot, majd Newt vékony, szürke bőre alá nyomta. 

A villógó piros jelzőfény cikázott mindenfelé és a sziréna hangja sem csendült. Pár másodperc múlva halk nyögés ütötte meg Eddie és Prue fülét. Mindketten a fiúra kapták fejüket. 

El kezdtek mozogni az ujjai. Fáradt szemeit pedig lassan nyitotta ki, majd újra visszacsukta. Hunyorgott, majd ismét tett egy próbát. Az első, akit meglátott, az Prue kissé homályos körvonalai voltak,akire egy halvány mosolyt engedett. Olyan arcot vágott, mint aki azt hiszi álmodik. 

- Azta kislány! Ügyes vagy! - kiáltott fel öröm ittasan a férfi. 

- Istenem! Newt! Te..bökött! - a lány nem tudta leplezni érzéseit és zokogva szorosan átölelte a beteg fiút, aki félszemmel a számára addig ismeretlenre irányította szemeit,tudatosítva önmagában, hogy Prue nincs egyedül. 

- Csillag….szemű. Prue.. - halkan, erőtlenül szólította meg,majd a lány arcába omló frufruját finoman arrébb simította, hogy jobban a szemébe nézhessen. 

- Fel kell állnod Newt! Muszáj! Ha elkapnak, annyi nekünk! - az alélt fiú ezután nézte meg jobban a kísérőt. Ismerősnek vélte a hangot. A rossz fényviszonyok ellenére mégis sikerült beazonosítania. A felismerés, ki is az valójában, beindított valamit az elméjében. Emlékek, düh. Mérhetetlen düh. 

- Neeeem! Veled… sehová! - képek villantak be Newt-nak. A romos motel, Igor, ahogy Mark rávetette magát Prue-ra, és egy hazugság miatt állatként a padlón hevert megkötözve. Minden akkor átélt fájdalom. 

Prue összes erejét bevetve igyekezett lefejteni  a fiú kezeit Eddie nyakáról, hogy legalább ne a legnagyobb káosz közepén fojtsa meg, ami éppen nem hiányzik most. 

- Nézz rám! Bízz benne! Barát! Segít megszökni! De jönnek a fegyveresek! Futni kell! - Newt megnyugodni látszott, mihelyst megérezte orcáján a lány gyengéd, de reszkető kezeit. Szinte teljesen elveszett a lány nagy kék szemeiben. Látott örömöt, kétségbeesést, félelmet és bátorságot egyszerre. 

Csak most kapott észbe, mit is mondott Prue, megszöktetik ebből a pokolból, amit rosszabbnak tart az útvesztőnél is és ez némi reményt adott számára. 

- Csakis miattad… Prue. - nagy nehezen sikerült talpra állítani a fiút, de látszott, hogy elég bizonytalan lábakon áll, mint egy rongybaba,amelyik bármely pillanatban szétterül a padlón. 

- Basszus! Állni is alig bírsz, Newt! Ötlet? - a szőke fiú beteg és bágyadt arccal meredt Eddie-re, de még így is leolvasható volt róla a "Most ez komoly? Nincs terv, ilyen esetre?" kifejezés. Prue kiszúrt ekkor valamit a fal alján, aminek nagyon megörült. 

- Fiúk! Egy szellőzőrács! Itt beférünk! - a férfi már cselekedett is. Elengedte Newt-ot, hogy kifeszítse a panelt, közben tartását rábízta a törékeny lányra, aki megingott a hirtelen jött súly miatt. 

- Még mindig rohadt nehéz vagy, bökött. - összeszorított fogakkal igyekezett nem megrogyni a fiú alatt, aki egy aprócska mosollyal nézte a lányt, eszébe juttatva első, igazi találkozásukat,mikor is kizuhant a furgonból, egyenesen rá. 

- Te pedig..még mindig..nagyon szép vagy. - vörösen izzó, cikázó fények ellenére is jól észrevehető volt, hogy Prue elpirult és elérzékenyült a fiú szavaira. 

Mélázásukból Eddie sürgető hangja szakította ki őket. 

- Cukik vagytok, édesek, meg minden, de igyekezzetek már! - először a lány mászott be a férfit követve a járatba, majd Newt-ot együttes erővel húzták be a szellőzőrendszerbe, visszaigazítva a panelt, nehogy kiszúrják merre is menekülnének. 

Csendben kuporodtak a járatban, ahol ugyan a lány kényelmesen elfért, viszont Newt és Eddie elég nyakatekert pózban próbált elhelyezkedni és egy hangot sem kiadni. Kicsit hátrébb húzodva figyelték, ahogy jó néhány fegyveres eltrappol a folyosón. 

- Hol lehetnek? 

- Meg kell találni őket! 

- Nem lehetnek messze! 

Ezeket a szóváltásokat lehetett hallani, mihelyst csendült a sziréna hangja. 

Ahogy tovább haladtak, Prue az ex-katonának szegezte kérdéseit. 

- Vajon Eric-kel mi lett? Átvert? Vagy lebukott? - Eddie az arcát a két kezébe temette,nem lehetett eldönteni, hogy épp gondolkodik vagy csak fáradt. Amikor a lányra és a fiúra pillantott, lerítt róla, hogy ezek fordultak meg az ő fejében is. 

Másodpercekig némán szuszogtak a megkönnyebbüléstől, miszerint sikerült elbújniuk.

- Most merre to…. - Prue-nak nem sikerült befejezni a mondatot, a fülébe rejtett mikrofonon egy idegen hang szólalt meg,korántsem Eric-é. Ijedten a férfira nézett, aki ugyanolyan meglepett ábrázattal nézett vissza.

Newt nem értette először mi történik, majd mikor látta, hogy mindketten fülükhöz kapják ujjaikat, egyből rájött, valaki beszél hozzájuk. 

- "Hahó! Merre vagytok? Felesleges bújkálni. Innen nincs kiút,fiatalok…. Prudence?!"