Árnyékzóna - (Newt)

III/2.-Úton

Hitetlenkedve pásztázta végig a szőke srácot, hogy bizony a buggyant, már nem is annyira az. Eltűntek a duzzadó erek, a fekete üveges szem és a szőkés haja sem annyira összeállt,az izzadság patakokban ömlött róla. Sok ilyen beteget látott ahhoz, hogy tudja mik a fertőzés abszolút jelei, de itt már szinte nyomát sem látta. Az arca letisztult, a szemei alatt karikák voltak ugyan, de íriszei visszakapták eredeti színüket. A lány mélyen belenézve látta, hogy barnaszínű. Nyugodtságot és elszántságot árasztó, mégis végtelen szomorú.
Prue fejében átfutott több gondolat is :"Ez fizikai képtelenség! Meggyógyult? Hogy csinálta? Ez..ez egy csoda! "

Rövid eszmefuttatását a fiú furcsa kiejtése zavarta meg:
- Eloldoznál kérlek? Nem foglak bántani.... Esküszöm.- rekedtes hang hagyta el a fiú kirepedezett ajkait, amit valószínűleg a szomjúság is váltott ki belőle, miközben a csuklóira nézett, amiket béklyók merev szorítása alatt forgatni kezdett.

Prue még mindig szájtátva figyelte, hogy némileg értelmesen beszélni is tud a srác és milyen gyorsan regenerálódott.Viszont továbbra is bizalmatlan volt vele szemben, nem igazán hajlott arra, hogy elengedje. "Mi van, ha hazudik és megtámad? Nem biztos, hogy teljesen egészséges. De még ha az is, akkor is egy idegen. Kitudja mi forog az agyában, és segítséget sem tudok hívni. " Tépelődése közben lepillant a késre. Megfontolt mozdulatokkal hajol érte és veszi kezébe le sem véve a szemét a kölyökről, aki azt hitte most végre kiszabadul.
- Ne hidd, hogy csak úgy elengedlek! - förmedt Prue a sebesült fogolyra. - Azt sem tudom, hihetek-e neked! Mi a biztosíték arra, hogy nem fogsz bántani? - szemei szikrákat szórtak, miközben kiabált,de valamiért furcsa, sajnálkozó érzés öntötte el legbelül.

- Megértelek...Én sem hinnék..magamnak...viszont...egy fémcső és a penge a te..kezedben van..-nagy nyelések közepette biccentett az említett tárgyak felé.
A fiatal lány önmagában igazat adott neki, fegyverek ő nála vannak és készen állt a használatukra, ha a szükség megkívánja.
- Megtudod mondani a neved? Mire emlékszel? - ezzel is próbára téve a fiút, mentálisan mennyire van képben.

-Newt vagyok. És nem sokra. Annyit tudok, neked köszönhetem azt, hogy élek. - sóhajtva, elrévedve válaszolt Prue kérdésére.
Prue lejjebb engedte a rudat, mikor aránylag megbizonyosodott arról, hogy nem jelent veszélyt . Bal kezében lévő pengével közelebb araszolt, karját - még mindig hezitálva ugyan -kinyújtotta és elvágta a köteleket, hátrébb pattant tisztes távolba a kölyöktől.

- Csak meg ne bánjam!... Gondolom szomjas vagy!Nesze, igyál! - a vállán keresztben átakasztott táskájából előhúzott egy flaskát és Newt elé dobta. Úgy kapott utána és ivott belőle, mintha soha többé nem jutna ilyen kincshez.

- Hé, csak lassan! Még a végén megfulladsz! - förmedt rá Prue a srácra, aki hirtelen nagyot nyelve, köhögve hagyta abba az üveg kiürítését. - Remélem tudsz járni, mert most szép lassan kijössz innen, beülsz mellém a kocsiba és mesélni kezdesz. Világos?? -Newt bólintott, majd kicsit nehézkes mozdulatokkal, de elindult a raktérből. Az ajtó küszöbében beakadt a lába, megkapaszkodni már nem volt ideje, így elkezdett előreesni, egyenesen Prue-ra, aki mivel a váratlanul jött testtömeget nem bírta megtartani, együtt landoltak a durva kavicsos földön.

- Ezt nem hiszem el! Hogy a fenébe tudtalak egyáltalán kihozni onnan és betenni a kocsiba, ha most meg megrogyok a súlyod alatt! - magáról a fiút letolni próbálva kiabált.

- Sajnálom. - Newt ekkor nézte meg jobban a lányt. Hosszú, sötétbarna haja van, szürkéskék szemei fényes csillagként ragyognak."Hihetetlen szép". A bambulásból Prue kapálózása és a hasába nyílalló fájdalom rángatja ki, míg végül sikerült talpraállniuk. - .. ne haragudj -

- Be a kocsiba, nyomás..- duzzogó hangon, a fémrudat rátartva utasította a fiút.- Hosszú út lesz. - közölte, így Newt kisebb nehézség árán, de beszállt a jobboldali ülésbe.

***
Kb. negyedórája lehettek úton, néma csendben. Prue félszemmel az utat, másikkal pedig Newt-ot nézte. A kést a biztonság kedvéért maga elé, a műszerfalra tette. A lány agyalt, kattogott, míg be nem telt nála a pohár és záporozni kezdtek a kérdések a kimerült fiú felé:
- Mondd csak! Hogy kerültél az Utolsó városba? Miért volt rajtad VESZETT uniformis? Emlékszel ki döfött beléd kést? És hogy-hogy kigyógyultál? Nem értem! Cchh... Egyáltalán, milyen név az, hogy Newt?? - kormányra csapva ennél a kérdésnél - Most komolyan! Gőte?? Na ne szórakozz! - kifújva levegőt nézte tovább az utat és megnyugodni látszott, hogy ezt kiadhatta magából. - Felelj már.. - sandítva ránézett Newt-ra, aki nagyokat pislogva szájtátva figyelte Prue-t.

-Öhm.. oké. Ezt fel kell dolgoznom. - tekintetét a kies táj felé fordítva beszélni kezdett,miután megemésztette a sok kérdést:
Mint már mondtam, nem sokra emlékszem....Nos, egy barátunkat mentünk kiszabadítani a VESZETT-től, a ruha a terv része volt - igyekezett összeszedni mindent az elméjéből, már ami maradt. - Azt tudom, hogy nem vagyok immunis a betegségre,de mitől gyógyultam meg? Jó kérdés, tényleg.Azt hittem te adtál be ellenszert. - Newt megfogta a hasán lévő kötést, majd jött egy emlék. Távolinak tűnt, de mégis igaz volt - "Tommy" - amikor beugrott neki a név, már kitisztult az is, hogyan is került a kés a testébe, de jobbnak látta erről nem beszélni a lánynak - A késes dologra, nem emlékszem, -így a halálközeli élményét is kihagyta a sztoriból - A nevem miért Newt? Kizárólag erre emlékszem életem első 13 évéből, amit a drága jó VESZETT kitörölt és elintézte, hogy 3 évet egy útvesztőben töltsek a kiutat keresve, mint egy kísérleti patkány!! Elégedett vagy?? - az utolsó mondatoknál ingerültté vált és ököllel belecsapott az autó üvegjébe.

-Sajnálom, nem akartam..nem tudtam.. - Prue már megbánta a sok kérdést, egy valamit biztosan tudott, "ez a srác szívből gyűlöli a VESZETT-tet", "nem szabad megtudnia ki vagyok" - a kis fiolákra gondolt, ami nála van.."Útvesztő? Hallottam, hogy tervezik, de ilyen sokáig tartott?"

- Amúgy te még csak a nevedet sem árultad el. -zökkenti ki az agyalásból a fiú, aki félmosollyal nézi őt. A lány zavarba jött ettől, semmi kétség.

-Prue.. Reed..Öhm.. - köszörülte meg torkát.

-Mi? Prue?Ez a neved? - itt már szélesebb mosollyal, szinte gúnyosan kérdez vissza.

-Igen. Prue, a Prudence rövidítése,nagyokos! - idegesen markolászva a kormányt mordult rá a fiúra, aki megadóan feltartja a kezét.

- Jól van, kislány nyugi! És elárulnád te hogy kerültél abba a pokolba? Jó lenne még tudni azt is, hogy egy ilyen aprócska lány miként bírt el engem? Ja és hol tanultál meg éles tárgyakat így kiszedni emberekből? - hunyorítva kételkedő arccal nézett a sofőr oldalra, mialatt feltette kérdéseit... Newt nem igazán bízott a lányba, habár megmentette. "Titkol valamit a csaj, ez biztos. Vajon mégis őt miért nem akartam megölni, míg buggyant voltam? Erre tökéletesen emlékszem, hogy nem akartam bántani... És most hová is tartunk?" - a rengeteg belső kérdésből még feltett egyet. - Legalább azt áruld el, merre tartunk?
- Délnek, egy bázisra, ami rohadtul messze van. Biztonságos. Az apám beszélt erről a helyről.
"Remélem bevette. Ha már úgyis odamegyünk, meg kell vizsgálniuk. Valami miatt meggyógyult és ott rájönnek. Nem szabad ezt megtudnia. Ha megsejti mi a tervem vele, biztosan elszökik, vagy ami rosszabb, megöl. Azt fogja hinni, ez is a VESZETT. Hallgass, Prue. Mindenáron!"