Árnyékzóna - (Newt)

XXIX. Mentsvár

Ott térdeltek a földön, fölöttük legalább nyolc-tíz zsoldos magasodott, akik mozdulatlanul állva, gránátvetőt fogtak rájuk. 

"Hihetetlen, hogy nem szabadulunk ki innen. És ott vannak azok a rohadt bombák." 

Newt gondolatai cikázása közben Prue-ra pillantott. 

"Kicsi Csillagszemű. Milyen rémült. Eljött értem. De úgy néz ki, hiába. Bárcsak elmondhatnám neki...Szeretem. És tudom, hogy ő is engem, akkor nem lenne itt. " 

Majd egy hatalmas pofon csattant az arcán, ami kizökkentette Prue iránti sajnálatból és egyenesen arra szegezte tekintetét, akitől kapta. 

-Figyelj már ide! - Emma tornyosult fölötte, gonosz vigyorral az arcán, majd a lányra nézett és vissza a fiúra - Jaj! De cuki! Tetszik a kislány! - ekkor már sütött a szarkazmus a hangjából. 

Newt legszívesebben szétszakította volna a béklyókat csuklójáról, ha annyi ereje maradt volna még és a nő torkának ugrani,de fékezni kellett indulatait, mert még nagyobb bajba sodorják magukat. 

-Előkészítjük a műtétre, ahogy terveztük, hacsak…- Carlos ekkor lassan Prue felé fordította fejét  - hacsak, át nem adod nekünk az ampullákat Prudence. 

Newt ledöbbent a hallottakon, egyszerűen nem hitt a fülének. Ledermedt, megrőkönyödve figyelte a vén aggastyán arckifejezését. 

Prue erre abbahagyta a szürke beton bámulását és erőt véve  magán, szép lassan Carlos-ra nézett. Jól végigmérte, a drágának tűnő fekete cipőjétől kezdve, az öltönyén át egyenesen azokba az öreg szemébe, melyek tele voltak elégedettséggel és gonoszsággal. Majd cinikus mosolyra és hanglejtésre váltva szólalt meg. 

-Kéne mi? Tényleg szeretnéd? Hiába kapod meg, úgyis meghalunk. Viszont van egy bökkenő,vagyis kettő is... - itt Eric, Eddie és Newt feszülten várták a hatásszünet folytatását- egy, a fiolákat olyan gondosan elrejtettem, hogy azt el se hinnétek hol van éppen. Kettő, ezt az egész kócerájt, innen a föld alól kezdve egészen a kastélyig, telepakoltuk nagy hatóanyagú robbanószerrel, ami az időérzékemet elveszítve, rohadtul nem tudom, mikor robbannak. Tehát, mind itt döglünk meg, vén majom! 

"Ilyen nincs, én nem akarok bajt, erre ő vágja alattunk a fát" - elképedve futtatta gondolatait Newt.

-Hazudsz! - Emma olyan idegesen kiabált, hogy visszhangot vert az egész létesítmény területén - Nem, nem te kis liba, ez… ! 

Carlos a kezével hallgatásra intette a vörös nőt és egyre csak Prue-t vizslatta, mintha olvasni próbálna belőle, akárcsak egy könyvből,majd szólásra nyitotta száját. 

-Basszus. Igazat mond. - kisebb tétovázás után, körbenézett mindenhol, kivéve az őt körülvevő emberek szemébe. - Az egyik géppel akartatok elhúzni innen. Ok. Fiúk! Newt-ot és a lányt fel az egyik gépre! - adta ki a parancsot a katonáknak - ezt a kettőt meg lelőni! 

A fekete ruhás katonákból négyen kiléptek, megragadva a fiút és a lányt akik bőszen ellent akartak állni a szorításnak, lábukkal igyekeztek fékezni, de túlságosan le voltak gyengülve.

-Eresszetek már el! - összeszorított fogakkal, minden izmát megfeszítve az egyik őt fogó fegyveres képébe vágta a szavait, aki, a sisak takarásától is simán kivehető volt meredt nézése a szőke fiúra. 

-Nyugodj meg….Bökött. - a katona az  arcát fedő maszk alól, eltorzult, de határozott, suttogó hang szűrődött ki. 

Newt először nem fogta fel a szót amit hallott, majd abbahagyva az ellenállást egyenesen a sötét álarc tulajdonosára nézett, fürkészni próbálva, hátha belát, kit is takar. 

"Bökött?" 

Egy ismerős szó, amit már nagyon régen nem hallott. Egy szó, amit három éven át, mindennap egymás között használták a barátaival. Az útvesztőben.