Árnyékzóna - (Newt)

XVII. Kastély

- Eric, minden rendben? Jól vagy? - kérdezte Emma, az eddig névtelen és néma férfit, aki a járművet vezette. Ujjaival a nyakát masszírozta, csökkenteni próbálva a Newt által okozott fájdalmat.

- Jól. - higgadt, de mégis méreggel telve válaszolt a vöröshajú kérdésére. - Még mindig nem értem miért van szükség a kölyökre. Mintha továbbra is lappangna benne a vírus. Kiszámíthatatlan. - Emma hátranézett a leszedált fiúra, mintha megakarna bizonyosodni, hogy nem hallja mit beszélnek ott elöl.

- Ez nem a Kitörés. Ez a rengeteg harc és megpróbáltatás, amin átment. Dr. Reed elmélete és sikeres kísérletének eredménye a fiú. Meg kell védeni őt. De meg kell találnunk Prue-t is, a megmaradt szérum nála van.
- És mégis hogy találjuk meg? Az sem biztos, hogy él még. És mi van Thomas-szal? Az ő vére  genetikailag öli a vírust. - Eric nagyot sóhajtva, az utat figyelve beszélt Emma-hoz.

- Thomas már messze jár. Viszont Mary is megmondta, ő is kapott ebből a szerből, nem genetikailag pusztítja a Kitörést. Csak, hogy alapjáraton is immunis, másképp reagált a szervezete- gesztikulált közben Emma.

A szőke fiú csendben, maga elé nézve, nyugodtan ült,mint aki teljesen elzárta magát a külvilágtól, viszont mindent hallott.

"Tommy. Az összes barátom azt hiszi halott vagyok, ha tudnák, hogy mégsem, biztos itt lennének. "

"Mégis kik ezek? Ismerik Prue-t, és az apját. Rosszat biztos nem akarnak. Ha kiderül viszont, hogy köze van a VESZETT-hez, elszökök, bármi áron."

A férfi lassítani kezdett, míg egy növényzettel benőtt, kb. négyméter magas, kovácsoltvas kapu előtt meg nem álltak.
Baloldalt, a vezető felől egy kis hangszóróval és kamerával ellátott szerkezet bújt elő a sűrű borostyán közül. Egy idősebb, unott férfihang szólalt meg a gépezetben:

- Jelszó?

A sofőr közelebb hajolt válaszadáshoz.

- Főnix. - a kétszárnyú kapu fülsüketítő nyikorgással már nyílni is kezdett.

Newt aléltsága alábbhagyott, amikor rápillantott arra, ami a szeme elé tárult. Álmélkodva figyelte az épületet, ami előtt leparkoltak. Egy kastélyszerű építmény, több száz éves is lehet, óriási kődarabokból állt a fala, melyet szintén benőtt a borostyán, ablakai gyönyörű festett üvegből voltak. Látszott, hogy rendben van tartva. A telek, ami hozzátartozott, rendezetten parkosított. Madárcsicsergés és a fák leveleinek susogása hallható, ahogy a szél lengeti.

"Ez...hihetetlen. Csakis álom lehet, nem más. Mintha jártam volna már itt. "

- Ez az egész....mesterséges,igaz? A fák, a hűs levegő és minden. - hitetlenkedve, körbeforogva, nagyra nyílt szemekkel csodálkozott rá Newt a környezetre.

- Ez a valóság. És most menjünk beljebb Patrick....- ahogy Emma kimondta ezt a nevet, Newt rögtön odakapta a fejét. A vöröshajú mengmentőről leolvasható volt, hogy maga is meglepődött mikor ezen a néven szólította a szőke fiút.

- Patrick? Mégis....- Sarah fojtotta a szót Newt-ba előrelépve, a hátára téve finoman a kezét, így tessékelve be az ódon épületbe, elterelve a kínos szituációból.

- Menjünk. Lefürödhetsz. Kapsz rendes kaját és tiszta ruhát, majd ellátjuk a sebeidet, amiből jó sok van, közben teljes tájékoztatást kapsz mindenről. - határozott, kimért, mégis lágy hangon nyugtatta a kimerült fiút.

"Miért mondta rám ezt a nevet? Ki az a Patrick? Lehet a fia, akire hasonlítok?"

Eric és Emma hátrébb maradtak és szóba elegyedtek.

- Szerinted megfog lépni? - fordult a férfi társához, karba tett kézzel.

- Őt ismerve? Ha számára valami nem smakkol, veszélyben érzi magát, akkor számolni kell rá, hogy igen. Prudence lesz az első, akit megakar találni. Fontos lett neki. - Emma, a srácot nézve válaszolt Ericnek.

- Szólok a többieknek, legyenek résen. - ezzel a sofőr visszaszállt a fekete terepjáróba, és a kastélyt körbehatároló úton elindult.

Sziasztok! Tudom, nem túl izgis részek, de a történet szempontjából fontosak. Így szeretném felvezetni azt, ami ezután jönni fog....
Hamarosan 🤫   😉

Addig is kellemes vasárnapot kívánok! ☺️ 😊🤗🤗🤗