Árnyékzóna - (Newt)

XXXII. Határ.

Eric nagyon megrendült, ahogy Newt megemlítette az apját. Összeszorult a szíve.

-Nekem azt mondta az szemét Carlos, hogy megölték őket. Mi az igazság? Eric! Kérlek! Ott voltam a vonaton!

-Túléltétek. Bújkálni kényszerültetek, mihelyst a VESZETT megalakult, és kiderült, gyerekekre vadásznak. Hónapokkal később rátok találtak, egy kiégett ház pincéjében húztátok meg magatokat. Egész testtel védtek téged. De alulmaradtak. - kifolyt könnyekkel mesélte el Newt történetét. - Én a központban dolgoztam,azért mert csak itt volt arra esélyem, hogy megtudjam, élsz-e, és ha igen, akkor vigyázok rád.

-Hermano! Bocs , hogy közbevágok, de biztos ez az a hely? - Jorge hátra kiáltott Eric-neki, aki gyorsan az ablaknál termett. Már ott érződött az égető forró levegő, ahogy megérintette az üveget.

Pár acél bódét, egy nagyobb lemezből készült raktárat pillantott meg.

-Mikor itt jártam nem így nézett ki. Jorge, szálljunk le. Fiúk fegyvereket elő! Ki tudja mi történhetett! - a Tisztársak megtöltötték és élesítették a puskákat. Eddie, Eric és Newt kapott egy-egy 9 mm-est.

-Én nem kapok fegyvert? - Prue dacos arccal, ölbe tett kézzel nézte végig a többieket, akik lefagytak a lány kérésén, csupán meredten bámulták őt, majd egymást végül egy emberként a lány barátjára fókuszáltak.

-Most miért engem néztek? - a volt Buggyant megilletődött a sok szempár láttán, majd rájött azért, hogy beszélje le barátnőjét arról az őrült tervéről, ő is kiszáll a gépből. - Öhm…nos...Csillagszeműm. Mi..vagyis én úgy gondoltam te itt maradsz. Túl veszélyes ez. És nem szeret, ha bajod esne….

-Ismerhetnél már, hogy ez a duma nálam nem jön be Életem. - vágott Newt szavaiban, majd kinyújtva karját Serpenyőnek jelezte, kér egy pisztolyt.

-Add oda Serpenyő. Túl makacs. - legyintett Newt.

A landolással hatalmas porfelhőt kavartak a sivatag közepén. Először Eric és Eddie szállt ki a  gépből, hogy tiszta-e a levegő. A kezükkel intették, hogy jöhetnek. Thomas, Gally, Minho, Serpenyő, Prue, Newt is kimásztak ebben a sorrendben. Legutoljára Jorge hagyta el a helikoptert és a propellerek szép lassan leálltak.

-Nagy a csönd. Remélem van itt még valaki.

-Eric. Itt? Kötve hiszem. - kételkedett Serpenyő, míg fejét forgatta, lát-e valami életjelet.

-Hahó! Eric vagyok! Tony! Itt vagy? - a háttérben a fiúk és Prue ujjukat a ravaszra helyezték, ha bármi gyanús és veszélyes előjönne, azonnal tüzet nyitnak. Viszont nem jött válasz. - Hol vannak?

Lemez zörgésre lettek figyelmesek. Mindenki arra szegezte fegyverét. Újabb morajlás hallatszott, az egyik bódé felöl jött. Majd egy kéz pihent meg a félig nyitott viskó ajtaján.

-Kik vagytok? - mélyebb, de fiatal hang szólt ki.

-Tony? Te vagy? Eric vagyok! - lépett abba az irányba Eric, tenyerével eközben szemeit védte a perzselő nap sugaraitól.

-Eric? Hála istennek! - kézhez és hanghoz most már arc és test is párosult,ahogy elő merészkedett a férfi, név szerint Tony.
Egymásnak megörülve, összeölelkeztek, majd kezet ráztak.
A háttérben a csapat nem igazán tudott megszólalni, inkább csak a többi kajiba felé lesekelődtek.

-Mégis mi a franc lett itt, Tony? - széttárt karokkal vonta kérdőre Eric.

-Áhh…-egyik kezével a tarkóját vakarta, a másikkal az izzadtságot törölte homlokáról.- Egy banda volt, szinte mindenünkből kifosztottak. Páran a csapatból emiatt elhúztak innen emiatt.

-Sajnálom, öregem. De tudod miért jöttünk?

-Persze, a gáthoz kell mennetek, de nincs annyi járművünk, ahányan vagytok. - Tony jobban szétnézett a többiek között, végül megakadt a szeme Newt-on.-Várjunk csak. Te. - mutatóujjával jelzett a fiú felé - Csak nem….na meg te. - majd Thomas-ra irányította ujját.- Ti voltatok a kutatólaborban.

-Ki maga, hogy ezt tudja?- Thomas tette fel elsőnek a kérdést, ami Newt-ot is érdekelt.

-A VESZETT-nek dolgoztam. Thomas, a segítségeddel szivárogtattunk infókat a Titkolt Ellenállásnak, és a Jobb Karnak. Ez ahol vagyunk, az előbbi védelmi vonala.
Newt. Egy nagyon bátor fiatalember vagy. Ahogy a szüleid is… Eric, egy homokfutó, és két motor maradt, hogy feljussatok a Hoover-gáthoz. Döntsétek el kik legyenek azok. Csupán négyen mehettek.

-Én úgy gondolom, hogy az egyik én leszek. - lépett elő Prue nagy elszántsággal.

-De cuki vagy. Téged nem is láttalak…- kuncogott Tony az orra alatt. Amire a szőke fiú, sőt még a többiek is visszafogott nevetéssel reagáltak.
Prue nem találta olyan viccesnek, mérges, elhúzott szájjal adta Tony tudtára, hogy neki fel kell jutni oda.

-Nálam a két ampulla, borzoska. - a férfi igencsak meglepődött a lány határozott viselkedésén és azon, hogy ilyen érték van nála.

-Hűha… Jól van….Akkor egy már van, de amíg sorsot húztok magatok között, maradjatok itt éjszakára, van kaja, és aludni is tudtok.

Eric-ben bízva elfogadták a szerény vendéglátást.
Senki nem mondta ki, de teljes volt az egyetértés abban, hogy Newt lesz a másik aki fel egy oda, Eddie a harmadik. Végül Thomas vállalta a negyedik helyet.
Az éjszaka nyugodtan telt. Newt és Prue egymás mellett feküdtek, ölelkezve, közben beszélgettek.

-Newt? - a lány, a fiú mellkasán pihent, félig ráfeküdve - El sem hiszem, hogy itt vagyunk, ketten. Az jár az eszembe, amit a múltkor mondtál nekem, hogy ismertük egymást. Azzal tisztában vagyok, te miért nem emlékeztél erre. Na de én?

Newt, a hosszú, barna hajszálakkal játszott az ujjaival, a fém viskó plafonját bámulta, és őt is gondolkodóba ejtette a kérdés. Miért nem rémlik neki?

-Én úgy gondolom, Csillagszemű, hogy a te emlékeiddel is játszottak. Gonosz, bökött patkányok. - kissé felhúzva magát, de mély levegőt véve meg is nyugodott.

-Éreztem, hogy valami több van köztünk. - bújt mégjobban szerelméhez a lány.

-Én is. Mikor rám találtál is tudtam. - a fiú pedig még szorosabban ölelte magához.

Finom csókot adva egymásnak kívántak jó éjszakát. Békésen elaludtak, nem rettegve attól, hogy valami baj történne.