A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

1. Váratlan látogató

Sziasztok! Egy újabb F1 fanfiction amit olvashattok a már egyébként is hosszú listában. Mivel minden a képzelet szüleménye így mertem álmodni egy nagyot és egész bártan elragaszkodtam a valóságtól. Ezért találkozhattok kitalált csapatokkal és versenyzőkkel is. Remélem tetszeni fog a bevezető. Visszajelzéseknek mindig örülök!

1. Váratlan látogató

Talán már éjfél is elmúlt amikor behúztam a kéziféket az otthonom kapuja előtt. Türelmesen doboltam ujjaimmal a hangos zene ritmusára amíg vártam, hogy kinyisson a kapu. Ahogy ez megtörtént begördültem az udvarra és fájó szívvel de kikászálódtam az autóból.

- Ezt nem hiszem el- dőltem neki az autó ajtajának amikor megláttam, hogy a ház teljes fényárban úszik és felismertem a volt főnököm autóját a saját garázsom előtt. Két ujjamat orrnyergemre szorítottam és úgy próbáltam meg újra és újra tízig elszámolni, hogy lenyugtassam magam.

Nem sikerült.

Dühös léptekkel indultam meg az ajtó felé. Biztosak lehettek benne, hogy több dolog is érdekelt egyszerre a „kedves" látogatómmal kapcsolatban. Példának okául, hogy mit keres itt éjfélkor, miért jött és miért nem ment még el. Fogadni mernék viszont, hogy arra ami a legjobban érdekelt kevesen fogadtatok: mégis ki a fene engedte be a házamba?

A házat főleg az egyszerűsége, letisztultsága és a tágas egybenyíló terei miatt vettem meg. Ez most is kapóra jött, ugyanis a belépésem után pillanatokon belül a nappaliban találtam magam. Tudtam, hogy legjobb barátom, Alex volt a bűnös abban, hogy a látogatónk bejutott a házba. Ezért még később számolni fogunk.

- Mégis hol a picsában voltál? – Ugrott fel a kanapéról Alex – három órája mentél el a boltba baszki!

Nem válaszoltam. Próbáltam a lehető legdühösebben nézni rá, amitől ő is kicsit visszább vett. Kezébe nyomtam az autó kulcsát, ugyanis a cuccot amit vásároltam a közös főzésez kint hagytam. Alex kérdés nélkül rontott ki mellettem. Nekem pedig végre volt lehetőségem végre alaposan szemügyre venni vendégünket.

- Mondanám, hogy jól nézel ki – ültem le az egyik fotelbe és keresztbe tettem a lábaimat – de hazudnék!

- Ebben igazad van – mosolyodott el finoman – hosszú hónapok állnak mögöttem...nem úgy alakultak a dolog ahogy terveztem.

Tényleg fáradtnak tűnt, ezt szemei alatt éktelenkedő sötét karikák is igazolták. Sőt. Sokkal több ősz hajszál vegyült szőke hajába, mint amire emlékeztem. Bár nem mostanában találkoztunk utoljára. Kicsit lazítottam testtartásomon, haragom kezdet elpárologni.

- Gondolom nem ok nélkül vártál rám éjfélig, Stephen – néztem a férfi szürkéskék szemiebe – miért vagy itt?

Most rajta volt a sor, hogy felsóhajtson. Figyeltem ahogy lassan levegőt vesz, majd még lassabban fújja ki azt. Látszott rajta, hogy komoly nehézséget okoz számára megfelelő szavak kiválasztása.

Aztán hatalmas lendülettel pattant fel a kanapéról.

- Nézd, mivel az évek alatt meg sem tudom számolni hányszor gyűlt meg a bajom amiatt, hogy túl nyers, őszinte és szókimondó vagy így most én is a közepébe vágok inkább...

Felvontam szemöldököm. Na szép, egyből a kicseszett hibáimmal kezdünk. Komolyan ezen sikerült ennyit agyalnia?

- Szükségünk van rád – nézett kék szemeimbe – nekem és az egész csapatnak. Kurvára elbasztam Anna! Egyik hibát hajszolom a másikba és nem tudom hol lesz a vége! Attól félek annyira kergettem az álmaimat, hogy egész egyszerűen áttapostam azokon az embereken, akik közelebb vinnének a cél eléréséhez.

Nahát. Erre még én sem számítottam.

Megkímélve mindenkit a felesleges kérdésektől és körömrágásoktól, röviden felvázolom a dolgot: Stephen Larson A Volvo Racing fejese. Annak a csapatnak akik cseppet sem sikeres és botrányoktól mentes újonc évüket töltik a motorsportok királykategóriájában. A Forma 1 szezonjának nyári szünetében járunk és a csapat máris megválik az egyik pilótájától. Továbbá a Volvo az a csapat akikkel különböző kategóriákban versenyeztem, akik gyerekkorom óta támogattak egészen két évvel ezelőttig. Soha nem titkoltam mi volt a célom, és ezt Stephen is nagyon jól tudta. Mégis elengedték a kezem az F3 és F2-ben eltöltött éveim alatt és bár mindkét kategóriát megnyertem még az első évemben, a Volvo pedig bejelentette érkezését a száguldó cirkuszba nem kaptam ülést. Természetesen nem csak tőlük nem érkezett ajánlat, és nem csak én jártam így. Az elmúlt években túl sok tehetséges pilóta maradt igazi lehetőség nélkül, ezzel együtt pedig olyan emberek versenyeztek a legjobb ülésekben akiknek elég volt csak pár köteg pénz meglóbálniuk.

- Szabad óráidban együtt teázgatsz a Red Bull vezetőivel, hogy kiteszed a srácot?

Erre csak egy szemforgatást kaptam.

- Gustav volt az aki visszalépett nem pedig...

-Szóval ha ló nincs jó szamár is alapon vagy itt...hát ez igazán megtisztelő – álltam fel már én is a fotelből – arra megtalálod a kijáratot!

-Nem lehetsz ilyen makacs! – Emelte fel hangját a férfi – a legjobb eredményeinket veled értük el!

-Naná, ezért hajítottatok ki!

- Nem az én döntésem volt – rázta meg a fejét – én mindent megpróbáltam de a vezetőség...

- Szarok a vezetőségre Stephen! – Kiáltottam rá és közelebb léptem hozzá. A férfi legalább két fejjel volt magasabb nálam – nem próbáltál meg mindent! Nem csak a pályán számíthattam rád, te neveltél fel, neked köszönhettem mindent én pedig kamatostól megháláltam ezt neked, keményen dolgoztam és kurva jó eredményeket értem el!

Mindketten hallgattunk pár percig. A feszültséget csak úgy vibrált körülöttünk. Nem ez a legjobb alkalom a sérelmeink megbeszélésre, és nem ez a legjobb mód rá.

- Ülést ajánlok neked álmaid kategóriájában – vett végre vissza hangjából majd felkapta táskáját – két napod van rá, hogy eldöntsd mit akarsz.

Azzal szó nélkül kisétált a házból. Utáltam veszekedni. Sajnos az a típus voltam aki jól kiengedte a gőzt majd elbőgte magát. Most sem volt ez másképp. Visszaültem a fotelbe és hagytam, hogy könnyeim jól eláztassák arcomat.