A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

II. évad 1. rész - Helló, idegen!

Futólag pillantottam rá az órára, amely az ágyam mellett hevert az éjjeliszekrényen. Hajnali két óra múlt, én pedig ennek a ténynek az ellenére, nem édesdeden alszom az igazak álmát, hanem táncikálok a szobámban. Hangosan üvöltött a zene a fülhallgatómon keresztül én pedig egy szál bugyiban és pólóban a hotelszoba egyik oldaláról a másikra ugrálok.

Szeretném azt mondani, hogy az időeltolódás volt az oka de nem így volt. Tulajdonképpen úgy éreztem magam, minta aki már átbillent a holtponton, és már nem álmos. Ennek persze a következményeit reggel fogom elszenvedni, amikor is Mona könyörtelenül ki fog rángatni az ágyból a reggeli futáshoz.

Az elmúlt két hónapban azon munkálkodtam, hogy ebben a szezonban a legjobb formámat hozzam. Nem mintha, eddig olyan sok tapasztalat állna mögöttem, hiszen tavaly csak az év közepén kapcsolódtam be az eseményekbe. Mindazonáltal el kell ismernem, nem semmi dolgok történtek. Példának okául a csapattársam, Alex lett a világbajnok, aki ezek után úgy döntött, hogy máshol próbál szerencsét és pihen egy kicsit. Így idén már teljesen új emberrel az oldalamon kell szembenéznem a kihívásokkal. Tavaly többször is álltam a dobogón és jó párat hibáztam is már, abban pedig biztos voltam, hogy még rengeteg hibám lesz. De velük együtt tapasztalatom is.

Ha már a tapasztalatoknál járunk, tavaly igazi hullámvasút volt az életem. Igaz barátokra leltem, akikkel bár egész komolyakat csatáztunk egy-két pozícióért a pályán, de azon kívül bármikor számolhattam rájuk. Elvesztettem a nagyapámat, ezzel pedig az utolsó élő családtagomat is, ugyanakkor a Volvo és a köré épült kis csapat szárnyai alá fogadott, második családomként és otthonomként funkcionáltak. Szilveszterkor pedig én hoztam egy döntést és kizártam egy nagyon fontos személyt az életemből. Daniel és én azóta nem beszéltünk.

Az első pár hét maga volt a pokol. Azt hittem a fájdalom, amit magamnak okoztak sosem fog enyhülni, aztán valahogy mégis másabb lett. Nem könnyebb és nem jobb...csak más. Igyekeztem elzárni az egészet, csak egy dolog érdekelt ez pedig a versenyzés volt és a felkészülés.

Ez pedig azt jelentette, hogy elzárkóztam a külvilág elől. Nem volt egy darab poszt sem a különböző közösségimédia felületeken, nem nyaraltam, nem utaztam, nem igazán koncentráltam a versenytársakra. Persze nem tudtam magam minden alól kihúzni, de ha lehetett inkább csak a szűk baráti társaságom társaságában lébecoltam. Ha pedig nem, akkor egyedül.

A napok unalmasak és szürkék lettek. Mindegyik ugyanolyan volt.

Egészen addig, amíg el nem érkezett az indulás napja. Az új év első futama, a hagyományokhoz hűen Ausztráliában került megrendezésre. Mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon izgatott volt.

Én pedig álmatlan.

Egy újabb óra szenvedés után végül meguntam az egészet és úgy döntöttem ideje tényleg ágyba bújni, hiszen nem egész négy óra múlva már a pályán fogom róni a köröket a kis futócipőmben, a lehető legnyúzottabb képpel.

Elalvás előtt azért még írtam egy üzenetet Monának, hogy kávé nélkül meg se próbáljon felébreszteni.

Kizárt dolog, hogy anélkül működőképes legyek.

*

- Anna elmondanád, hogy mégis mi a pokol vitt rá arra, hogy üzenetet írj hajnali háromkor? Egyáltalán miért vagy olyankor még fent? – Hitetlenkedett Mona, amikor már az autóban a pálya felé tartottunk.

- A nagyobb kérdés az, hogy miért csak most nézed meg – döntöttem hátra a fejemet és lehunytam szemeimet – de ha most előzúzol egy kávét a zsebedből, esküszöm nem fogok rád haragudni amiért már hideg!

Callum elmosolyodott mellettem.

Oh igen, ha már az új csapattársnál járunk. Említettem, hogy Callum Ilott szerezte meg a másik ülést nálunk? Nagyon jól kijöttünk, remek visszajelzései voltak, a teszteken is villogott. A csapat nagyon elégedett volt vele. A Ferrari kevésbé amikor megtudták, hogy a srác dobbant a junior programjukból.

Persze ismételten nagy cirkusz volt az ügy körül, legalább akkora, mint amikor megtudták, hogy a Volvo kivásárolja az egyik pilótát a Red Bull kötelékéből. Most pedig ismét hasonló dolog történt. Többen vádolták azzal a céget, hogy más eredményeivel villog, hiszen nem a Volvo volt az, aki a kezdetektől terelgette a két pilóta útját. Callum persze megkapta, hogy önző és türelmetlen de jobbára lepergett róla ez az egész.

Itt mindenki nyerni akar és rekordokat megdönteni. Miért ne próbálhatná meg, ha lehetősége adódik rá?

- Borzalmasan meleg van – sóhajtott fel Mona, amikor végre megérkeztünk a pályához, én pedig nem tudtam vele nem egyetérteni. Az időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy a futást inkább este pótoljuk be, most pedig bejárjuk a verseny helyszínét.

Nem csak mi voltunk így ezzel.

- Jó, újra látni! – Ölelt meg Carlos futólag – de még mindig szarul nézel ki, Anna!

- Na kösz – forgattam meg a szemeimet majd meghúztam a vállamat – a karikás szem az új divat!

Erre elmosolyodott, majd visszament a csapatához.

Alig pár lépést haladtunk, amikor George és Mercedes került a látóterünkbe.

- Illik hozzád – mutattam a Mercedes logós csapatruhára a fiún, akinek a vigyort le sem lehetett vakarni az arcáról.

Csak pár szót sikerült váltanunk, mert hallottam, hogy Stephen egyre idegesebben ismételgeti a nevemet, így kénytelen voltam visszamenni hozzájuk. Nem mintha ott komoly munka folyt volna. Hangos nevetésre értem oda, csendesen álltam meg Callum mellett és hallgatta ma többieket.

Egy rolleren Lando suhant el mellettünk. Utána még vagy két srác a csapatából. Lassan fordítottam el a fejemet abba az irányba majd nyeltem egy nagyot.

Daniel is ott volt.

Egek, Anna. Mégis hol máshol lenne? Hiszen Ő is a csapat tagja.

Teljesen lefagytam és hirtelen minden hang annyira távolinak tűnt. A szívem legalább kétszer olyan gyorsan vert, mint ahogy azt elvileg kéne neki. A gyomrom öklömnyire zsugorodott. Nem is az volt a meglepő, hogy ott volt. Hanem az arca.

Mármint, még mindig ugyanolyan helyes volt.

Egész egyszerűen, csak úgy tűnt, hogy árnyéka önmagának. Nyúzott volt, egyetlen pillanatra sem mosolyodott el. Még sosem láttam ennyire komolynak. Összerezzentem amikor végre észrevette, hogy Őt figyelem és rám nézett, minden érzelem nélkül.

Nyeltem egy nagyot majd figyelmemet újra a többieknek szenteltem.

Legalábbis megpróbáltam. 

Sziasztok! Ajj annyira jó volt újra előhúzni ezeket a karaktereket. Bár nem történt sok minden, de valahogy be kell indulnia a dolgoknak. Mit szóltok az új csapattárshoz? Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ki legyen az, végül pedig így alakult. Na és Daniel megjelenéséhez?

A mai futam pedig valami elképesztő volt. Nem vagyok túl nagy Max rajongó, de ma remekelt és nagyon-nagyon megérdemelte, örültem neki. Hamilton ismét zseniális volt, Landonak pedig annyira drukkoltam. Elmondhatatlanul örültem, hogy ott volt a dobogón. ❤Nektek hogy tetszett?😀