A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

2. Minden kezdet nehéz

Egész este nem tudtam aludni. Csak forgolódtam össze-vissza az ágyamban, ami túl hatalmasnak tűnt egyetlen személy számára. Végül nem bírtam tovább. Alig volt négy óra amikor lerúgtam magamról a takarómat, hogy aztán a fürdőbe siethessek egy gyors zuhanyra. Egész pontosan fél ötkor zártam be magam után az ajtót. Amikor tegnap este megérkeztünk a szállodába a recepción említettek egy közeli stadiont. Úgy gondoltam tökéletes lesz egy kis futásra, bár biztos voltam benne, hogy a szálloda hatalmas és modern konditeremmel rendelkezik tele különféle gépekkel. A kora őszi levegő azonban nem ért fel egyetlen egy modern kori kínzóeszközzel sem, szóval maradt a szabadtér.

Több hét telt el Stephen látogatása és az én „elfogadom az ajánlatot" hívásom között, és be kell vallanom, alig volt egy-egy nyugodt napom azóta. Minden olyan gyorsan történt, hogy mire igazán észhez tértem már elérkezett az első versenyem hete. Spa. Már a gondolat is megborzongatott. Jöhetett volna kezdésnek valami finomabb bevezető...mára ha egyáltalán lehet olyan pályáról beszélni egy ilyen sportban.

Tényleg nem volt messze a stadion. Úgy tűnt nem csak én választottam a kora hajnali futást napindítóként. Az első két kör még egész jól ment. Jóleső fáradtság járta át testemet, ám a harmadik körnél már komoly erőfeszítéseket kellett tenne, hogy emlékezzek melyik lábam jön a másik után.

Végül négy kör ment és a visszaút, aminek a végén hálát adtam az égnek, hogy tényleg a közelben volt a stadion. A bejáratnál a portárs rám mosolygott majd a cipőmre mutatott. Amikor lenéztem rájuk, csalódottam vettem tudomásul, hogy még egy cipőfűzőt se tudtam megfelelően megkötni ma reggel. Biztosra véltem venni: ez még csak a kezdet mára.

A következő pillanatban pedig igazam is lett.

- Basszus – hallottam meg egy ismerős hangot és amikor fejemet fogva felnéztem, aggódó csapattársam tekintetével találtam szembe magam – nem lett semmi bajod?

- Semmiség Alex – préseltem ki magamból nagy nehezen, közben pedig elfogadtam felém nyújtott karját segítségül, hogy végre valahára feltápászkodjak – végtére is, csak az ajtót fejeltem le.

Elmosolyodtam de úgy tűnt nem igazán értékelte a poénomat, mert csak még nagyobb megbánás úszott arcára.

- Bocsi...a humorérzékem még komoly fejlesztésre szorul!

Végre ő is elmosolyodott majd bólintott és végignézett rajtam.

- Te futni voltál – nézett csuklóján lévő órájára majd lesápadt- hajnali hat előtt...mazochista vagy?

Elnevettem magam. Bírtam a srácot. Ismételten megelőzve a további fejtöréseket az Alex, pontosabban Alexander keresztnévhez egy Albon vezetéknév is társul. Aki kicsit is követi ennek a sportnak a történéseit az képben lehet a srác karrierjének alakulásával. Rá járt a rúd, egészen addig amíg a Volvo ki nem vásárolta régi csapatától. Zseniális teljesítményt nyújtott. Idén már háromszor állt a dobogón, ebből kétszer meg is nyerte a versenyt. Ezzel együtt pedig Stephen állítása miszerint, - a csapat hatalmas bajban van- hazugságnak bizonyult.

- Szerintem kiegyezhetünk egy „reggel" – nyomtam meg a szót – hat előtti megfogalmazásban is! Na és te miért vagy már fent?

Erre csak meghúzta a vállát.

- Akkor gondolom egy reggeli és kávé mellett el fogod mesélni – ajánlottam fel a lehetőséget, amire mosolyogva bólintott. Megegyeztünk, hogy egy fél óra múlva találkozunk az étteremben.

Egy ideig szemeztem a lifttel, de felmérve az eddigi történéseket inkább kihagytam a lehetőséget és a saját két szép lábamon sétáltam fel a negyedikre a szobámhoz.

Ismét letusoltam és átöltöztem, a fél órából viszont kicsit több lett mert kénytelen voltam a nyakam vonaláig érő barna hullámos hajamat is kimosni majd megszárítani. Így kb. egy negyven perc múlva elindultam. Kettesével szedtem lefelé a lépcsőfokokat, egészen a második és az első emelet közötti lépcsőfordulóig amikor is a nagy lendülettel kis híján nekirontottam valakinek.

- Hékás – fogott meg nevetve, még mielőtt elbukhattam volna a saját lábamba. Jézusom. Még szerencse, hogy ma nem kell beülnöm az autóba.

- Komolyan nem szándékosan csinálom – kezdtem bele egyből a mentegetőzésbe. Egy vidáman csillogó, gyönyörű smaragd szempár nézett vissza rám. Úgy tűnt, az előttem álló magas férfi nagyon is jól szórakozott rajtam.

- Henry Todd – nyújtotta felém kezét bemutatkozásként – gondolom te pedig Anna.

A kézfogás gyors volt, amiért csak hálát tudtam adni az égért, mert alig bírtam levenni róla a szemem. Éles arcvonásait finom borostája és kicsit hosszabb fekete haja tette még tökéletesebbé. A köztünk beálló csend kezdett kicsit kínossá válni.

Vajon hány évvel idősebb tőlem?

Mert nyilvánvaló, hogy idősebb...mondjuk a szerény 20 életévemmel, ez nem olyan nehéz feladat.

- A Red Bull csapatát erősítem...- fűzte tovább és kíváncsian nézett rám, mintha várna valamit.

Gyerünk már, Anna! Egy szimpla beszélgetés, ő elüti a labdát te pedig vissza. Nem lehet ilyen nehéz.

- Oh, ha szükségem lesz egy gyors kerékcserére mindenképp kereslek pár tanácsért!

Neeem. Nem így. Úristen. El sem hiszem, hogy ezeket én mondtam. El fogok süllyedni.

- Mérnök vagyok – fejezte be előző mondatát, ez pedig tényleg hab volt a tortán.

Azt hiszem a mai nap üzenete tiszta és egyszerű: keress egy ásót és ásd el magad. Minél kevesebb kárt csinálsz annál jobb. Talán láthatta rajtam a kétségbeesést mert elnevette magát, ami kicsit oldotta a hangulatot.

- Ne haragudj – ismételtem magam – még nem reggeliztem és így eléggé használhatatlan vagyok!

- Majd észben tartom – bólintott és egy gyors elköszönés után végre utamra engedett.

Oké. A sebességemen túl javítanom kell a kommunikációs készségeimen is. Borzalmas vagyok de komolyan. Órámra pillantottam és ismét megcéloztam az éttermet. További öt perc késés van a számlámon. Amikor beértem megláttam, hogy Alex már nem volt egyedül. Két srác ült vele szemben, nekem háttal. Egy pillanatra megtorpantam a látványra és komolyan mérlegelni kezdtem, hogy inkább visszamegyek a szobámba és hozatok fel reggelit.

De nem voltam elég gyors. Alex kiszúrt és felém intett, mire a két másik srác is felém fordult.

Kínosan elmosolyodtam.

Igen.

A kommunikáció és a sebesség határozottan fejlesztésre szorul.