A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

9. Menedék

Kicsit több időt vett igénybe az autóbérlés, mint azt elképzeltem, így csak pár perccel éjfél előtt értem oda. Valójában be sem akartam menni. Kétszer is elhajtottam a ház előtt mire összeszedtem a bátorságom és leállítottam a motort. További tíz percen keresztül fogtam görcsösen a kormányt. Mégis mi a fenét keresek itt?

Kisebb sokkot kaptam amikor kopogtak az ablakomon.

- Ha gondolod hozok ki párnát magunknak – vigyorgott rám Gina – mert anyu kinyírna, ha hagynám, hogy egyedül töltsd itt az estédet!

Fáradtan de annál hálásabban néztem rá majd kikászálódtam az autóból, mire a lány azonnal magához húzott és megölelt.

- Kereshetnél azért többet is – tolt el egy kicsit magától, neheztelését egy percre sem vettem komolyan – tudom, hogy most már te is rendkívül elfoglalt vagy azokban a száguldó koporsókban de...

- Sajnálom – vágtam közbe és ismét megöleltem gyorsan – igazad van és mindenért elnézést kérek! Főleg azért, hogy megjelenek nálatok így!

- Talán most az egyszer megbocsátjuk, hogy nem estélyiben és koronával járultál a család elé!

Ajkaimat széles mosolyra húztam. Nem is Ő lenne.

Kivettem a szegényes kis csomagomat a hátsó ülésről, Gina pedig fejével a ház felé intett. Kicsit nyugodtabban követtem. Nem először jártam itt de még mindig lenyűgözött mennyire gyönyörű itt minden. Nem fényűző vagy túlzó. Inkább családias, hangulatos és nyugodt.

- Éhes vagy? Nem olyan rég rendeltem kaját...bár nem tudom belefér-e a diétádba a pizza! – Nézett rám miközben az egyik vendégszobához értünk. A szoba falai fehérek voltak, a bútorok letisztultak.

- Nem igazán – ráztam meg a fejemet – inkább csak fáradt. Hosszú nap volt!

- Akkor pihenj egyet és holnap – itt a csuklóján lévő órájára nézett – azaz majd ma később mesélsz! Délelőtt nem leszek itthon de anyu vagy Mick érkezik!

-Gina én nem akartam, hogy ide jöjjön miattam – néztem rá kétségbeesetten – tudod, hogy Ő többet lát ebbe az egészbe, mint én!

A lány erre csak bólintott.

- Tudom – válaszolta végül – de ahogy mondtam, engem is meglátogathatnál néha! Plusz szerintem jók lennétek együtt, adhatnál neki egy esélyt...

- Gina!

- Jól van, jól van – emelte fel kezeit védekezően – csak egy ötlet volt! Aludj jól!

Halkan zárta be maga mögött az ajtót. A fürdőbe vezetett az első utam. Borzalmasan festettem. Csoda, hogy nem ijedtek meg eddig tőlem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem a pizsamámba, hogy aztán a puha paplanok és párnák közé menekülhessek a gondjaim elől. Hiába voltam bármilyen fáradt órákon át csak forgolódtam. A délután történtek játszódtak le egymás után a fejemben újra és újra. Sebzettnek éreztem magam, mint egy kis szárnyaszegett madárka. Hosszú órákon keresztül bámultam a plafont. Odakint már világosodott, az órára pillantva szomorúan konstatáltam, hogy bizony lassan öt óra. Már azon voltam, hogy lemegyek és eszek valamit amikor halkan nyitódott az ajtó, amin Mick dugta be a fejét.

Halványan elmosolyodtam amikor tekintetünk találkozott. Belépett a szobába és leült az ágyam szélére.

- Felébresztettelek?

- Nem is aludtam – válaszoltam halkan – most érkeztél?

Erre bólintott.

- Sajnálom ezt az egészet...