A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

II. évad 13. rész- Fejmosás

Oké. Szóval a helyzet az, hogy Lance azt terjeszti, hogy tegnap este több is történt közöttünk, egyszerű sétánál. Ezzel az volt a problémám, hogy bár legszívesebben megfojtottam volna egy kiskanál vízben, nem tehettem. Nem rendezhettem még nagyobb jelenetet, nem mehettem bele ezekbe a mocskos kis játékokba. Most nem. Két futamot hagytam ki, ezt komoly pontok elvesztésével járt, így mindent meg kell tennem, hogy kizárjam azt a kis gyökeret az életemből. A többi „zavaró tényezővel együtt". Max keresett még este, de nem voltam hajlandó vele beszélni. Koncentrálnom kell, ahhoz pedig időben el kellett aludnom ahhoz, hogy a zavaró és mardosó gondolatok szétszedjenek.

Másnap reggel sokkal hamarabb keltem, mint terveztem. Rögtön futással indítottam, majd egy gyors és tápláló reggelivel, hogy aztán fel is kopogjak drága edzőm szobájába, aki egy csöppet meg volt lepődve, hogy beelőztem.

- Beteg vagy? – Nézett végig rajtam Mona – azt hittem ma is meg kell harcolnom veled, hogy ki tudjalak rángatni az ágyból!

- Nagyon vicces – forgattam meg a szemeimet – három óra múlva megbeszélés van, addig pedig még bele kell férnie egy gyors edzésnek is, délután szabadedzés. Fel vagyok pörögve!

Tényleg így volt.

- Azt látom – mosolygott rám, majd bezárta a szobájának az ajtaját és végre elindulhattunk az edzőterembe. Láttam rajta, hogy nagyon mondani szeretne valamit, de nem teszi. Idegesnek tűnt, sőt mintha kicsit kellemetlenül érezte volna magát. Végül a liftig bírta.

- Tudsz róla, hogy Stroll...- fordult felém, amikor bezárult az ajtó és megindultunk lefelé, ám még mielőtt befejezhette volna a kérdését, már bólintottam.

- Akkor meg miért hagyod?

- Mert nem érdekel – vontam meg a vállamat – most nem fogom eljátszani a nagy áldozat szerepét, Mona, de azt kell mondjam, hogy nem ez az első hasonló eset. Nem is az első megaláztatás ami ért...egyszerűen csak lepereg. Plusz úgy érzem, hogy úgy gondoskodhatok az ilyen kis „pletykákról" a legjobban ha versenyeket nyerek. Szóval a hétvége a legjobb lehetőség lesz a bizonyításra...

Nem válaszolt. Talán nem értett velem egyet, ahogy talán sokan mások sem. De tényleg nem érdekelt. Stroll csapata sehol nem volt hozzánk, inkább ezzel kéne foglalkoznia. Nekem pedig a saját dolgommal. Ami egyébként menne is, ha a liftből kilépve nem egy Daniel Ricciardo állna a szálloda előterébe.

- Kint megvárlak – súgta oda Mona, és még mielőtt megkérhettem volna, hogy ne hagyjon magamra, már el is osont mellettem.

Miért csinálja ezt velem?

- Szia – lépett elém az ausztrál pilóta – beszélhetnénk valamikor? Próbáltalak utolérni, de úgy tűnik nem voltál a szobádban tegnap...

- Ott voltam – vágtam ismét közbe, hangom fagyosan csengett, nem akartam rögtön megszegni az ígéretemet. Ragaszkodtam a tervhez. Úgy kell viselkednem, mint egy profinak.

A férfi értetlenül nézett rám.

- Akkor csak nem akartál ajtót nyitni?

- Daniel, nézd – emeltem fel a kezemet, hevesen gesztikuláltam – nekem most nincs időm erre. Ígérem meg fogjuk beszélni, de nem itt és nem most. Majd keresünk egy alkalmas időpontot és beszélünk.

- Tehát már időpontot kell kérnem?

Láttam a szemében a csalódottságot. Ahogy azt is, hogy mennyire szeretné megbeszélni a történteket. Talán helyesebb lett volna megejtenem itt és most ezt a beszélgetést, mégsem tettem. Még pár percig farkasszemet néztünk egymással, majd felsóhajtottam és szó nélkül magára hagytam.

Késésben voltam

*

Idegesen doboltam ujjaimmal az asztalon. A szabadedzés után voltunk, én pedig lehet, hogy egy kicsit túlfeszítettem a húrt. Stephen szeme már a pályán is szikrákat szórt, az pedig, hogy egyedül ülök egy tárgyalóteremben nem jelentett túl sok jót.

- Ezt mégis, hogy a fenébe képzelted? – Lépett be az ajtón Stephen, tényleg dühösnek tűnt. Mondjuk nem hibáztatom érte.

Nem válaszoltam, mert nem volt mit mondanom. Tényleg hagytam, hogy elragadjanak az indulatok. Amikor Lance mellém került és megint vészesen közel került hozzám, nem hagytam magamat. Egy egész csinos de annál agresszívabb verseny kerekedett ki belőle, aminek majdnem az lett a vége, hogy mindketten a kavicságyban kötöttünk ki. Tényleg csak pár centin múlt.

- Legalább úgy tehetnél, mint aki komolyan sajnálja – járkált továbbra is fel-le Stephen – mégis mi van veled, Anna? Azért kerestelek fel, mert azt hittem ez az álmod és világbajnok akarsz lenni. Most pedig azt látom, hogy figyelmetlen vagy, fáradt, nem törődsz a környezetben lévőkkel, elzárkózol minden és mindenki elől, az agresszióról nem is beszélve...tudod te, hogy milyen bajba keverhettél volna minket?

- Hát persze, hogy tudom...

- Mégis megcsináltad! – Vágott közbe dühösen, majd leült egy székre. Kezével hajába túrt majd felsóhajtott és újra szemembe nézett – a vezetőségnél komolyan fontolgatják a leváltásodat...két versenyt harcoltam ki neked, bizonyítanod kell, hogy itt a helyed, különben keresnek mást. Én téged szeretnélek itt látni, ahogy a csapat többi tagja is, bármit kérsz mi megtesszük, csak kérlek kapd össze magad! Ez nem mehet így tovább, rossz rád nézni, Anna!

Erre bólintottam, ahogy Stephen is. Szó nélkül hagyott magamra a nagy teremben, én pedig tehetetlenségemben majdnem elbőgtem magamat. Annyira igaza volt. Túl sok felé jár a fejem, ezt pedig így nem lehet csinálni. Pontot kell tennem az ügyeim végére, erre pedig két lehetőségem volt.

Vagy ismét elfutok a gondok elől és homokba dugom a fejemet, vagy pedig szembenézek a problémákkal és beszélek azokkal az emberekkel, akik a galibát okozzák a lelkemben.

Azt hiszem mindenkinek jobb lenne, ha inkább ezt a megoldást választanám.

Így hát miután aludtam egy keveset és alaposan megterveztem, mit is kellene mondanom, egyenesen Daniel szobája elé sétáltam. Kétszer is megemeltem a kezemet, hogy kopogjak, de mind a kétszer visszaléptem. Aztán mégis megtettem. Háromszor kopogtam halkan.

Az ajtó rövid időn belül fel is tárult.

- Szia – köszöntem a férfinak, miközben kezeimet tördeltem – beszélhetünk?

Láttam rajta, hogy komolyan vívódik mit mondjon a kérésemre. Arca ugyanakkor érzelemmentesnek tűnt. Végül nem válaszolt, csak fejével a szobája felé intett és nyitva hagyta nekem az ajtót.

Vettem egy mély levegőt.

Oké, most ugrik a majom a vízbe. 

Sziasztok! Szerintetek mi lesz a megbeszélés eredménye? :)