A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

19. Sebek

Azt hiszem a gyásznak tényleg öt szakasza van. Még ha úgy is éreztem egy pár kimaradt nálam, nem tagadhattam le a nyilvánvaló tényt, hogy nem voltam jól. Össze kellett magam szednem. Erre pedig a két futam közötti időszak remek lehetőséget nyújtott. Még ha nem is adott elég időt egy „teljes felépülésre". Végül Mona volt az aki eljött velem. Ez több szempontból is jó megoldás volt. Egyrészt mert így Alex és a lány újra láthatta egymást. Másrészt pedig, volt aki rendszeresen megkínozhatott az edzéseivel, harmadrészt pedig jó volt egy kicsit kiszakadni a rengeteg férfi társaságából, akikkel rengeteg időt töltök el a munkám miatt. Hangozzon ez bármennyire is félreérthetően.

Mivel mindössze négy futam volt hátra az évben, a sejtéseim beigazolódtak. Hét elején a csapatmegbeszélésen komoly taktikával és tervekkel fogadtak. A cél, hogy Alex megnyerje a világbajnokságot.

- Kicsit úgy tűnik, mintha nem lennél itt egészen – pillantottam fel reggeli zabkásámból csapattársamra, aki maga elé meredve ült rántottája és zöldségei felett.

- Mert nem tudom elhinni, ami most történik – rázta meg a fejét lassan és kezébe vette a villáját -egy évvel ezelőtt azt hittem, hogy soha többé nem versenyezhetek ebben a kategóriában! Azelőtt pedig borzalmas nagy pancser voltam...nem is tudom, hogy történt az egész!

- Nem voltál pancser – ellenkeztem miközben legyűrtem az utolsó falatomat és elégedetten dőltem hátra a székben – csak időre volt szükséged és tapasztalatra! Az egyik legtehetségesebb pilóta vagy, Alex!

Erre hálásan elmosolyodott.

- Ha megnyerem visszavonulok! – Szólalt meg újra pár perc csend után, mire azt hittem leesek a székről. A vizemet vissza is köptem a pohárba. Erre elnevette magát.

- Mi? Mégis mi a pokolnak? Fiatal vagy és rengeteget dolgoztál...

- Nem akarok felesleges rekordokat – vágott közbe hevesen – nem akarok üres és ostoba trófeákat bámulni vagy gyűjtögetni! Ahogy te is mondtad, fiatal vagyok és rengeteget dolgoztam, hogy eljussak idáig. Túl sok dologból maradtam ki a különböző felkészülések és versenyek miatt...utazni akarok szabályok nélkül és új dolgokat felfedezni. A barátaimmal, a családommal és a barátnőmmel lenni. Nem akarok címeket gyűjtögetni és közben lemaradni a fontos dolgokról.

Elmosolyodtam.

- Szóval nyomsz egy Rosberget!

- Igen -nevette el magát Ő is – már ha, nyerek!

- Így lehet megfontolom segítek-e neked benne...

Erre csak szemeit forgatta. Pont ekkor vágódott le hozzánk Lando. Kissé dühösnek tűnt.

- Daniel egy kibaszott seggfej – húzta fejére még jobban sapkáját, hogy aztán mellkasa előtt összekulcsolja karjait.

- Mármint Daniel Ricciardo? – Nézett rá értetlenül Alex – biztos vagy benne, hogy ugyanarról a személyről beszélünk?

- Igen, teljesen – sóhajtott fel majd rám nézett – nem tudod mi baja lehet? Szuzuka óta egy címeres barom mindenkivel. Mintha teljesen kicserélték volna, nem is értem...

- Biztos nagy rajta a nyomás – rántotta meg a vállát Alex – kicsit húzós volt ez az év, és egyre hosszabbak...nem is értem hány versenyt akarnak még bezsúfolni!

- Imádja ezt csinálni – rázta meg a fejét Lando majd elhúzta haverja elől annak tányérját és enni kezdte a reggelijét.

Nem mertem megszólalni. Nagyon is jól tudtam, hogy mi baja van. Ajkamba harapva hallgattam tovább a beszélgetésüket.