Vampire Authority +18

36.fejezet

Órákkal később a konyha romokban állt.

A Dancing Queen című zenére énekelve és táncolva forogtunk Annával.

A sütőben egy tepsi volt betéve és a benne lévő csokis kekszek még nyersen várakoztak sorsukra. Egy tálon már felhalmoztuk a fogyasztásra ítélt édességeket. Anna tojást tört, míg én a következő süteményhez való tésztát gyúrtam.

Ezúttal elvonatkoztattam attól, hogy kiknek készítjük az ételeket. Csak a néha bizonyos pontokba nyilalló fájdalmam emlékeztetett arra, hogy fogságban vagyok. A zene viszont mindent tompított.

Élveztem a lánnyal való társaságot. Ő mindig felvidított, még akkor is, amikor kilátástalan volt a helyzetem. Elterelte gondolataimat. Teljesen el is feledkeztem arról, hogy nincstelen lettem.

Anna hirtelen elnémult én viszont tovább énekeltem és ráztam csípőmet. Belemerülve a tésztagyúrásba, észre se vettem, hogy a lány már nem énekel. Ahogy az ajtóban álló Aaron se került figyelmembe.

Lefedtem a tálat és kezembe véve tettem volna be a hűtőbe, amikor feltűnt közönségem. Lefagyva néztem annak barna szemeit.

Bár a zene elég hangos volt, fals hangomat nem tudta elfedni. A helyzet elég kínossá vált a háttérben szóló zene miatt.

Gyorsan letettem a tálat és illedelmesen meghajoltam.

- M-Mester... - szólaltam meg végül fülig pirulva.

- Hogy álltok? - fordult Anna felé. - Leszámítva az énekórát.

- Talán nem tetszik meseszép hangunk? - nevetett a lány.

Aaron mogorván pillantott a sütő felé.

- Már a felével kész vagyunk. - követtem tekintetemmel a férfiét.

- N-t kérdeztem. - mordult fel dühösen.

Lesütött tekintettel tartottam hátul a kezemet. Szóval tényleg nagyon haragszik... Anna sajnálva nézett rám, majd vissza Aaronre.

- A leggyorsabban sütjük őket. De kell idő. A tészta elkészítése nem hosszas, viszont a megsütése igen. Próbálunk minden várakozást hasznosan tölteni.

- Anna tudod egyedül folytatni? - kérdezte Aaron.

- Öhm... - pillantott rám az említett. - Sammy tudja a recepteket és...

- A tészta kész van. - vágtam közbe. - Innentől már csak formára kell vágni és a sütőbe rakni. Azt meg tudod oldani.

- Igen, de... - keresett egy újabb kifogást.

Tudtam, hogy csak azért nem akar egyedül maradni, mert félt engem.

- Samuel menj fel és a vendégszobákban takaríts ki... Ezúttal rendesen. A szekrényekben lévő takarókat mosd ki.

- Igenis, Mester. - hajoltam meg és gyorsan megmostam kezemet.

Levettem a kötényt, majd távoztam. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat.

Fent nekiláttam munkámhoz.

***

Éppen vettem ki a szárítógépből a tiszta ruhákat, amikor a csengő megszólalt. Aaron kisurrant a vendégszobából. Én pedig beléptem.

Matracok hevertek a földön. Nagyjából öt volt egy szobában. Mindegyikre húztam ágyhuzatot és elkezdtem beágyazni.

Végezve munkámmal a konyha felé indultam, azonban az ajtóból kifordulva valaki mellkasának ütköztem. Egy férfi volt és kíváncsian nézett.

- E-elnézést... - motyogtam, már tovább indulva.

- Várjunk... Ismerős vagy... Áh! Te vagy az a kis buzi, nem? - szólt utánam.

Kezem remegni kezdett.

- N-nem tudom, hogy miről beszél... - ráztam meg fejemet és lesiettem a konyhába.

Anna éppen pakolta a következő adagot a tálra.

- Á! Örülök, hogy itt vagy. - kapta fel vidáman, majd a kezembe nyomta a teletett tányért. - Ezt vidd a nappaliba.

- Én nem megyek ki. - ráztam meg fejemet.

- Mi? Mégis mi... Oh... - esett le neki.

Kint ugyanis a városbeliek vannak. És minimum egyszer mindegyikőjük belém rúgott már. Az összeset nem tudom átverni, hogy nem az vagyok aki. És, ha kiderül... Helyben péppé vernek.

- Oké, akkor viszem én. - bólintott magyarázatot se várva. - A tepsi a sütőben.

Miután Anna elhagyta a konyhát sóhajtva támaszkodtam meg az asztalon. Szívem hevesen dobogott. Tudtam, hogy örökké nem tudom elkerülni az embereket és ez megrémisztett.

Sebeim fájtak, megpróbáltam kiszűrni, azonban nem annyira sikerült. Talán most mégis jól jönne egy fájdalomcsillapító.

Óvatosan megérintettem a nyakamom lévő, már gyógyuló sebet. Hiába regenerálódott gyorsan, nem eléggé.

Gyomrom megkordult, azonban nem kívántam semmit se. Folyton a nevelőszüleim halála villant be.

Még, ha voltak napok is, mikor úgy éreztem, nem szeretnek... Tudtam, hogy minden áron megvédtek volna.

Valóban... Kaptam már egy-kettő nyaklevest, vagy más fenyítést, de csak azért tették, hogy védjenek. Tudták, hogy meleg vagyok - kénytelen voltam elmondani, azok után, hogy mindig lila foltokkal estem be a házba - mégsem zavarta őket. Csak olyan dolgokért kaptam, amikért minden más gyerek... Rossz jegyek, verekedések és hasonlók.

Meg akartam ölelni Emilyt. Érezni akartam rózsa illatát. Melegét... Hallani hangját, ahogy azt mondja: "Nem lesz semmi baj.". Mindig ezt mondja... Tudja, hogy nem igaz, de ő próbál nyugtatni.

Egy könnycsepp gördült végig arcomon.

- Minden rendben? - hallottam egy ismerős hangot az ajtóból.

Felkaptam fejem és gyorsan megtöröltem arcom.

- I-igen, persze. - fordultam meg hátra tett kézzel és meghajoltam.

- Nem szégyen, ha sírsz. - vonta meg vállát Aaron. - De ennek most nincs itt helye.

Kezem hátul ökölbe szorult, azonban egy szót se szóltam.

- A kintiek azt mondják, hogy nagyon jó lett a sütemény. Majd szeretnének a cukrásszal találkozni.

- Nem. - ráztam meg fejemet azonnal rávágva. - V-vagyis... Mester, én nem akarok találkozni... Senkivel.

- Majd átadom, hogy most dolgod van, de később szívesen beszélgetnél. - bólintott elfordulva.

- Nem! - léptem közelebb. - Azt mondtam, hogy nem.

Aaron lassan megfordult és végigmért. Fokozatosan kezdtem el remegni.

- Oké. Akkor azt mondom, hogy szívest örömest látod őket bármikor, és ha kell akár itt is kereshetnek. - morogta.

Fejemet lehajtottam és reszketve törődtem bele. Mást úgy se tudtam volna tenni. Ő nem fogja magát meggondolni és akármit mondok, azzal csak fokozom.

Amint Aaron távozott én dühösen sepertem le mindent az asztalról. Gyűlöltem a férfit. Hogy számára én csak táplálék vagyok. Hogy azt tehet velem, amit csak akar. Hogy irányít és befolyásol.

Ha ő nem lenne Emilyék még mindig élnének. Ha ő nem lenne én nem lennék testileg is nagyobb roncs.

Térdemre rogytam. Nem bírtam tovább visszatartani a gombócot. Könnyeim megeredtek. Szememet összeszorítottam és amilyen gyorsan csak tudtam, töröltem le az arcomról a nedves cseppeket.

Egy meleg kezet éreztem vállamon. Majd hátamhoz valami hozzásimult. Anna volt az. Éreztem illatát.

- Semmi baj... - szorított magához. - Melletted leszek, oké? Vigyázok rád, ígérem...