Vampire Authority +18

23.fejezet

Valami meleget éreztem. Nem ért hozzám, de olyan furcsa volt... És illatos. Gumicukor illata. Fáradtan nyitottam ki szememet. A pincebeli ágyamban feküdtem. Nyakig betakarva. Mellettem egy gurítható asztal volt, melyen egy tálca ékeskedett. Gőzölgő tea és édes keksz várt rám. Felültem, de fejembe fájdalom nyilallt. Összeszorítottam szememet és halántékomat dörzsöltem.

Mikor végre tompulni kezdett a fájdalom, csuklómon megakadt tekintetem. Kötés fedte azt. Ismét rajtam volt a szíj, amit az a három fickó leszakított rólam. A három fickó... Rémülten nyílt nagyra a szemem.

- Már elmentek. - hallottam egy közeli hangot. - És az egyik bocsánatot is kért... A másik kettő is megtette volna, de nem igazán voltak olyan állapotba. 

Aaron az ágy szélén ült és engem nézett. 

- M-mester, az arca! - érintettem meg volna a lila és zöld foltokat, de elcsapta kezemet. 

- Ne merészelj hozzám érni! - morogta. - Ez miattad van. 

- S-sajnálom... - hajtottam le fejemet.

- Ó, ezzel még kurvára nincs elintézve semmi se! - rivallt rám. 

Még sose láttam ilyen mérgesnek... A sírás kerülgetett félelmemben, a falhoz simultam és néztem, ahogy arca egyre inkább torzul, de ezúttal nem vámpírrá változott, hanem... 

- Felejtsd el, hogy napvilágot fogsz látni! Addig biztos nem, amíg meg nem bűnhődsz a tettedért!! Hogy van pofád?! Nem elég, hogy kinyitottad az ajtót! Beszéltél a benne állóval! És segítséget akartál hívni?! Te tényleg ennyire hülye vagy?! 

- N-nem... - húztam fel térdemet és beletemettem arcomat. - K-kérem, ne csinálja... 

- Mégis mire gondolsz, hm?! - kérdezte egyre ingerültebben. Majd egy gyors mozdulattal bokámra markolt és lehúzott az ágyról, de menet közben állkapcson rúgott. - Erre?! 

Köhögve fordultam oldalra és megpróbáltam az ágy alá menekülni, de hajamnál fogva rántott térdre és öklével arcomat találta el. 

- Vagy erre?! - ordította dühében. 

- K-kérem. - zokogtam és kezemet arcom elé tettem védekezve, de ő akkor se állt le, csak vert tovább.

- Kérhetsz! Én is kértelek! Elvártam, hogy engedelmes legyél! Megbíztam benned! Te pedig mit sem törődve a következményekkel elmondod annak az embernek, aki a legjobban utál téged, hogy egy vámpír elrabolt és a szolgájává tett?! Neked komolyan elment az eszed?!!

- Könyörgök! - zokogtam összehúzva magamat. Keze megállt a levegőben. 

- Legyen. - állt vissza nyugodtan. - Új szabályok lesznek. És ezek sokkal rosszabbak, mint eddig bármelyik is. A rájuk kiszabott büntetés, pedig kétszer annyira fájdalmasabb. A kis akciódra pedig mindennap megkapod méltó jutalmadat. Ma eleget kaptál, de holnap háromszor ennyit fogsz, remélem megjegyezted, hogy velem nem jó dolog baszakodni. 

Szememet összeszorítottam és szipogva töröltem meg fájó arcomat. Könnyem megállás nélkül folyt és a remegés se akart elmúlni. 

- Mit mondasz? Nem hallom tisztán. - hajolt közelebb hozzám. 

- K-köszönöm... Mester. - facsartam ki magamból a már betanított mondatot. Gyűlöltem... 

- Innentől kezdve ezt mindig szeretném hallani! - nyomta meg sebes vállamat. Visszafojtottam üvöltésemet, így csak egy nyögésre telt. - Aludj tovább, ez a negyvenöt perc semmire nem volt elég.