Vampire Authority +18

30.fejezet

Úristen, emberek! Hogy telik az idő... Ez már a 30 rééész (plusz a külön 2)! Vííí!!!

Amúgy legyetek már aktívabbak kommentszekció részen is pls... Minden értesítés egy öröm- és energiabombát dob rám és most igencsak jól jönne mind a 2. Khm... Napi 3 kávé... Khm... Tessék használni a chatet, vagymiafaszannakaneve, még ha hülyeségnek is tűnik, amit írni akartok!!!

Imádok minden egyes üzit elolvasni és reagálni rá😁😁! Lehet nyugodtan szidni a karaktereket, vagy összeesküvési elméleteket készíteni! Az is lehet, hogy meg fog ihletni és beleteszem a könyvbe!

Egy bummra nyitottam ki szememet. A hang irányába fordultam. Sammy az asztal alól állt fel kezében egy tollal, diadalmas vigyorral arcán feje búbját masszírozva.

- Beverted a fejedet? - kuncogtam halkan a fiút nézve.

Az megfagyott és csak bámult rám, mint borjú az új kapura.

- M... Mit keresel itt? - szólalt meg kis idő múlva.

- Bajt. - ásítottam és hátradőlve a székben lábamat az ágyra tettem. Elővettem rezgő telefonomat.

Barátom írt rám.

"Hol vagy? Mi volt ilyen sürgős? Ki volt az a fiú a hangfelvételen?"

Több, mint ötven üzenettel bombázott meg. Sóhajtottam majd tárcsázni kezdtem.

- Kit hívsz? - hökkent meg a fiú.

- Barátom aggódik értem.

Szemei nagyra nyíltak.

- Mióta van baráto...? - kezdte.

- Szióka! Bocsi, hogy nem válaszoltam, csak elaludtam. - csitítottam el Sammyt ujjammal.

~ Hol vagy már? ~ kérdezte aggódóan.

- Egy ismerősömnél. Tudod... Öm... Említettem már neked Samuel Wilsont. - pillantottam az asztalnál álló fiúra.

Felálltam és megindultam felé.

~ Nem emlékszek...

- Ah... Az osztálytársam és a...

~ Jaaa! A kis buziról van szó?

- Tudod, hogy nem szeretem ezt. - morogtam.

Kivettem Sammy kezéből a tollat és az asztalon lévő papírhoz léptem, majd szorgosan jegyzetelni kezdtem rá.

- Figyi... Most van egy kis dolgom, de megtennél nekem egy szívességet? Hoznál nekem a legerősebb fájdalomcsillapítóból, ami tizennyolc éveseknek való? Majd elküldöm a címet, hogy hova kell hozni.

~ Megjött? ~ nevetett.

- Ha. Ha. - forgattam szememet. - Ebben a hónapban még nem, de nagyon figyelmes tőled...

~ Még viccelni se lehet?

- Ez most fontos, Bar... Csengess, ha itt vagy.

És ki is nyomtam a telefont.

- Emlékszel még? El tudod olvasni? - néztem Sammyre.

Bólintott.

- Megjegyezted? - nyitottam ki nagyobbra szememet, hogy tisztán lássam annak eltorzult arcát. Fekete zsíros haját füle mögé tűrte.

Megismételte mozdulatát.

Letéptem azt a részt, amire írtam. Kezem után kapott de akkor már késő volt.