Vampire Authority +18

33.fejezet

- Amikor anyáék elváltak... A nagyi is meghalt és apával összevesztem. Anyámat meg sose láttam, ugyanis mindig dolgozott, hogy el tudjon tartani. - szólt csendesen és kezét tördelte a földet bámulva.

Lassan kortyoltam a vizet, míg a lányt hallgattam.

- Mivel... Nem tartottam veled a kapcsolatot... Egy barátom se maradt. Persze népszerű voltam a suliban, de nem volt egy barátom se, aki... Aki...

- Végighallgatna és tanácsot adna. Aki melletted van. - néztem szemét. Halványan bólintott.

- Keveset ettem, sokat aludtam és alig beszélgettem valakivel. Minden este megittam egy üveg whiskeyt. És lassan drogozni is elkezdtem. Éppen... A tetőn ültem. A templom tetején... Aznap sokat ittam és valami bonyolult nevű szer is bennem volt. 

Felhúzta lábát, átkarolta, majd folytatta. 

- Le akartam ugrani, de féltem. És Aaron meglátott lentről... Felsietett, leült mellém és beszélgetni kezdtünk. Elveszett voltam ő pedig rám talált. Felkínált egy szebb életet. Ahol bármit megtehetek. Úgyhogy elfogadtam. 

Vette el az üres poharat, majd egy újabb adagot töltött. 

- Az átváltozásom után két hétre megismertem Bart. És hamar összejöttünk... Talán túl hamar. 

- Dühös vagy rám. - fürkésztem arcát. 

- Igen, Sammy. - bólintott, majd szemembe nézett. - De megbocsátok. Sose tettél olyan dolgot, amiben nem voltál biztos. Bízok benned... Ettől függetlenül még dühös vagyok. 

- Köszönöm. - engedtem el egy halvány mosolyt. 

- Nem. - rázta meg fejét. - Én sajnálom. Önimádó fasz voltam. Magamat sajnáltattam, amíg bele se gondoltam, hogy te min mehetsz át. Hogy min mentél már át... 

- Azt hittem, hogy akkor voltam teljesen a szarban, amikor elmondtam, hogy mi vagyok. Aztán elraboltak és megkínoztak. De... Mégis most érzem magam a gödör legalján. 

- Tudom, hogy... - sóhajtott és felállt. - Hogy nem szeretsz a múltadról beszélni, de a rémálmok nem véletlenül üldöznek. 

Ismét megittam a pohárban lévő vizet. 

- Nem ismertem a szüleimet. - kezdtem bele sóhajtva. Annában megbíztam és tudtam, hogy őszintén beszél. - Anya testvére fogadott magához. Emlékszel, amikor kiskorunkban megkérdezted, hogy miért takarom a karom és van ennyi sebtapasz rajtam? 

- Azt válaszoltad, ha jól emlékszek, hogy... Sokat esel el. Meg fázós vagy. - bólintott a lány. 

Anna kezét nyújtotta felém. Felálltam. Ő pedig az ágyra ültetett le. Majd mellém huppant és lefeküdt, fejét az ölembe pihentette. 

- Nem akartam elmondani, hogy a nagybátyám rendszeresen ver, mert tudtam, hogy baj lenne belőle. Mindig is féltem attól, hogy mások mit gondolhatnak rólam. A következményektől. Ezért nem beszélek sose magamról. Mert akármikor megteszem, csak baj történik. Lehet, hogy én vagyok Vészvonzó varjú. - kuncogtam. 

- Ha már őszinték vagyunk. - szólt halkan Anna. - Nem azért nem álltam veled szóba, mert a hírnevemre ment volna. Én... Szánalmasnak éreztem magamat. 

- Miért? - vontam fel szemöldökömet és lepillantottam a lányra. 

- Jaj, ne már, Sammy! Te is tudod jól! - forgatta szemét és mellkason bökött. 

Értetlenül néztem. 

- Mit? - teljesen összezavarodtam, halványlila gőzöm se volt róla, hogy miről beszél.