Vampire Authority +18

24.fejezet

- Tudod, hogy mi jó a 21.században? - kérdezte nyugodtan a székben ülve. 

Kezem fejem fölé volt kötve. A falnak egy szék volt támasztva, azon ültem meztelenül. Fejemet hátra vetve folytak könnyeim. A szék közepére egy nagy dildó volt rögzítve. Tövig belém nyomódott, mivel combommal nem bírtam tovább tartani magamat. Lassan forgott bennem, míg tagomon egy vibrátor rezgett. 

- N-nem... Mehster. - nyögtem. 

- Azt hittem, már nem válaszolsz. - forgatta kezében a vibrátor irányítóját mosolyogva. - Hát az internet! És ez a sok elektronikus cucc. Gondolj csak bele. Manapság nincs olyan polgári háztartás, ahol egyetlen egy elektronikai felszerelés se lenne. Ott van például a hűtő. Mi régen a hűvös pincébe tároltuk a romlandót. Vagy a villany. Sokkal kevesebb fát kell így kivágni, hogy nem tűzzel világítunk. 

- Agh! - élveztem el huszonhatodjára. 

- Nem tanították még neked, hogy nem szép dolog közbevágni?! - mordult fel. 

Egy halk kattanást hallottam mire a dildó gyorsabban kezdett bennem körbe-körbe mozogni. Összehúztam magamat, már amennyire tudtam. Nyöszörögve, de sikerült újra megemelni testemet, ezzel kihúztam a dildót hátsó bejáratomból, hátamat a falnak vetettem. Képtelen voltam teljesen felállni, így ülő pózba tartottam magamat. 

- Megint kezded? - puffogott és elvette az ostort az asztalról. - Hát jó... 

Hasamat kezdte sorozni vele. Üvöltve próbáltam kikerülni az ütéseket, de a lánc nem engedte. Combon egyre jobban remegett. Végül nem bírtam tovább. Visszaestem a dildóra. 

- Ah...! - hajtottam le fejemet és lihegve próbáltam összeszedni magamat. 

- Holnapra valami olyat kell kitalálnom, ami nem terheli a combodat. Ebből nagy eséllyel izomfájdalmad lesz, de ha most befejezed, akkor egy szimpla izomlázzal megúszod az egészet. Hol is tartottam?

- A-ah villanynál... - nyöszörögtem. 

- Tényleg! - kapott fejéhez. - Anno a szolgáimat havonta cseréltem. Ami annyit tesz, hogy megkérdezem tőlük, hogy mit választanak. A halált, vagy az örök életet. Ne is reménykedj abban, hogy nálad lesz ilyen. - tette gyorsan hozzá. - Mindegyik a halált választotta, hiába mondtam nekik, hogy miután vámpírokká változnak, békén hagyom őket. Mindenki eldobta magától az életet. Vajon miért? 

- N-nem tudom! - kiáltottam fel fájdalmamban. 

- Az elején én se tudtam. De erre majd később visszatérünk. Azt akarom mondani, hogy régen én nem tudtam ilyen választékosan megbüntetni a szolgáimat. Persze... Annak a kornak is megvolt a maga szépsége. - mosolygott perverzen. - De nagyobb esélye volt az elfertőződésnek. Olyan eszközöket használtam, mint például az júdásszéke, a szájkosár vagy a priccs. De vannak olyanok, amiket még akár te is megismerhetsz... Ismered a vizes kínzást? 

- N-nem... - nyögtem. 

- Ó, az egy nagyon hagyományos kínzás. De nem akarlak megőrjíteni ezért inkább hagyom. Egyébkéntis le kéne borotválni hozzá a hajadat... Úgy meg, hogyan csinálom ezt? - markolt hajamba és felrántotta fejemet. 

Dühösen néztem szemébe, de egy szót se szóltam. Csak mérgesen szuszogtam tartva a szemkontaktust. Arcom teljesen vörös volt, könny és zúzódások lepték el. 

- Viszont a boszorkánymaszkon erősen gondolkodom. Ha már úgy is annyit szeretsz pofázni. Vagy a kín körtéje. Azt a drágát biztosan ismered. Tudok még párat mondani, ha nagyon szeretnéd. Ú! Lehet, hogy tartok egy 19 századi napot, ahol ezeket kihasználhatom. - tervezte kínzásomat.