Vampire Authority +18

5.fejezet

Egy szellőző volt a zuhanyzó felett. Megpróbáltam kiabálni, vagy legalábbis segítséget hívni. Felkelteni magamra a figyelmet, de nem kaptam választ.

Visszaültem az asztalhoz és tovább nézegettem a romokban lévő laptopot.

Miután órákig csak a szereléssel foglalkoztam, kezdtem unni a dolgot. Így felálltam és bicegni kezdtem a cellámban, hogy megszokjam a lábamat. 

- Héj, vérhuszár! - dörömböltem az ajtón. - Nyisd ki, hallod?! Nem tarthatsz itt örökké! 

Választ viszont nem kaptam. Hasam felkordult, én pedig rászorítottam kezemet, hogy tompítsam hangját. Szemem sarkából a zuhanyzót pillantottam meg. Odabicegtem, ezúttal már sokkal jobban ment és szinte észre se vettem a fájdalmat. A ficamodás is egy fokkal már javult.

Kinyitottam a zuhanyzó ajtaját és letekertem a zuhanyfejet. Igazából fogalmam se volt, hogy mire fogom használni, de jó ötletnek tűnt. Betettem hátam mögé és ráhúztam a pulcsimat. Kicsit se volt feltűnő, hogy a hátamból kidudorodik valami... 

Eszembe jutott egy remek ötlet. A párnát vettem el az ágyról és szétnyitottam azt. Kivettem a benne lévő vattát és belenyomtam a wcbe. Lehúztam. De ennyi nem volt elég. Nagyjából a párna fél vatta töltelékét beletettem. Majd lehúztam. A víz bugyogva próbálta elnyelni a tömítést, de végül feladta és visszaöklendezte azt. Arcomon elégedett mosoly tűnt fel. A kamerába néztem, mely az ágyamról figyelt engem. 

- Most baszhatod, seggfej. - vigyorogtam büszkén. Visszatettem a párnát és az ajtóhoz léptem. - Eldugult a wc!

Abban a pillanatban egy halk kattanás csapta meg fülemet. Szívem izgalmamban majdnem kiugrott helyéről. A falhoz simultam. Reménykedtem benne, hogy nem nézte a felvételt. Az ajtó nyikorogva kinyílt és a srác belépett. Kaptam a lehetőségen és megpróbáltam kirohanni a nyitott kijáraton. De kezét a falhoz nyomta, így sikeresen lefejeltem azt. Hátamra estem, szerencsére a zuhanyzófej nem akadályozott, vagy adott ki hangot. 

- Ha hazudtál én esküszöm, hogy... - kezdte, de meglátta a toalettet. 

- Nem szokásom hazudni. - mormogtam. Vágyakozva néztem, ahogy behajtja maga mögött az ajtót.

- Felesleges megpróbálkoznod. Utol érlek. - guggolt le a wchez. 

- Tesin én voltam a leggyorsabb futó. - álltam fel. 

- Ha az emberre rákényszerítik... - vonta meg vállát. 

- Ezt, hogy érted? - lepődtem meg. 

- Mindig volt okod mi elől futni. Persze, hogy te voltál a leggyorsabb, ha egész életedben csak menekültél. Már teljesen elsajátítottad a futást. - dolgozott. - Mert mindig üldöztek. 

- E... Ezt honnan tudod? - már sejtettem a választ. Hátam mögül elővettem a zuhanyfejet és lassan, halkan közeledtem az illemhelyet takarító felé. 

- Nem csak úgy beleválasztok a tömegbe. Mindent tudok rólad, Samuel Wilson. 

- Először is, nem szeretem, ha így hívnak. Olyan, mint egy szuperhős neve. - forgattam szememet. - Nem vagyok hős, szuper meg végképp. Másodszor is... 

Meglendítettem a két kézzel fogott fémet és már csaptam is. 

A srác úgy kapta el csuklómat, hogy meg se rezzent. Egy kézzel folytatta munkáját, míg kezemet facsarta ki. Fájdalmamban összeszorítottam fogamat. 

- Igazad van. - mondta. - Tényleg nem vagy szuper. De, ha már itt tartunk, le kéne fektetni néhány alap szabályt, mert nem úgy tűnik, mintha tudnád, ez hogyan működik.