Vampire Authority +18

14.fejezet

Leszorított az ágyra. Kezével csuklómra markolt és fejem fölé nyomta, míg rátérdepelt combomra.

- Héj, ez...! - köhögtem ficánkolva.

Semmit se használt.

Nyakamba harapott, de ezúttal nem használta tűhegyes fogait. Inkább a két fájó pontot nyomta össze és szívni kezdte. Fájdalmasan nyögdécseltem és már nem ficánkoltam. Pulzusom ismét visszatért a megfelelőre, tudván, hogy nem akar újra lakmározni belőlem.

Éreztem ahogy valami hideg, égető keményebb folyadék felszakítja a két kis pontot és kibuggyan a vérrel egyetemben. Aaron áthajolt felettem és az ágy mellé köpött. Megkönnyebbültebben lihegtem. Már nem lüktetett nyakam annyira.

- Rendben... - motyogtam elpirulva, kimerült voltam. - Ez egyszer tényleg nem bántottál... Köszönöm.

- Azért ne kiabáld el. - törölte meg száját. Furcsa kék folyadék volt rajta.. Meghökkenve pásztáztam arcát. - Felgyorsítom a gyógyulásodat.

- Mi?! - de nem volt elég időm reagálni. Ismét nyakamra tapadt. Ezúttal viszont már fogait is belém mélyesztette. - Kgh!

Köhögő roham fogott el. Oldalra fordultam, ezzel kihúzva fogát nyakamból. Elengedte csuklómat és egyik kezével leszorította vérző nyakamat. Hátamat simogatta, míg köhögtem, a korbácsolás eredményei égni kezdtek. Kezembe egy vér pacát köptem. Lehunytam szememet és levegőért ziháltam.

- Jobban vagy? - szólalt meg pár másodperc csend után.

- Ha... Azt mondom, hogy igen... Folytatod?

- Nem. - rázta meg fejét. Meglepetten pillantottam rá. - Már beléd került a regenerálódó folyadék. Csak ennyit akartam.

Arca visszaváltozott eredeti formájára. De kezét nem vette le nyakamról. Ügyelt arra, hogy ne üljön csípőmre, térdét derekam mellett tartotta.

- Csak ennyit, mi? - kuncogtam.

- Most mi olyan nevetséges? Meg is halhattál volna, ha nem szólsz.

- De én nem szóltam. - néztem szemét.

- Fogd a sebet. - szállt le az ágyról. - Hozok kötszert.

Úgy tettem, ahogy mondta. Lassan felültem és hátamat a hideg kőnek támasztottam. Ő pedig másodpercekkel később már előttem is volt.

- Fáj még? - nyitotta ki a dobozt.

- Már nem úgy. Csak a megszokott.

- Sajnálom... Hidd el, hogy így gyorsabban fogsz gyógyulni.

- És hamarabb ihatsz belőlem. - forgattam szememet.

- Vedd el a kezed. - engedte el füle mellett megjegyzésemet.

Letettem ölembe véres kezemet és oldalra fordítottam fejemet, hogy hozzáférhessen a sebhez.

- Máris gyógyulni kezdett. - fedte be a vérző pontokat. - Két óra múlva majd újra lejövök. Kötést cserélek. Addig kérlek edd meg az ételt. Ha valami baj van... Ezen szólj nekem.

Nyújtott át egy bébiőrt.

- Ez komoly? - horkantottam fel.

- Csak én hallak rajta, folyton be lesz kapcsolva. Rendben? - nézett szemembe.

- Akkor már miért nem egy walkie talkie? - kérdeztem leengedve kezemet.

- Ezen nem tudsz csatornát váltani. Egyedül én foglak hallani, senki más. - kötötte be nyakamat. - Egyél, aztán aludj, miközben alszol meg tudom oldani a cserélést.